Ma végre láttam.

Elvira hosszú idő után szabaddá válva,

úgy döntöt, megnézi három kontinest.

Hihetetlen de ez ott valoságos,

Boszporus szoros holttengere feneke, nem iszapos.

Török ország, csodás nap,

repülöre szálva nem kicsit parázva.

Öt nap és négy éjszaka, Isztanbúl aranya,

vissza tükrözödöt szemében, mosolyában.

Az első út mindig örök élmény, 

harmincnégyezer (11.000 m) lább magasságban.

Közel az éghez kinti hőmérséklet - 60 fok,

bent huszonhárom, de pezsgőt, tekilát,kaviárt.

Mecsetek, bazárban tonányi ékszerek,

ha nem alkuszol a törökök csúnyán átvernek.

Ebből élnek, mert a turisták mint "cunami" özönlenek,

viszont kedvedbe járnak meggyőznek.

Szultáni hárem, Seherezádé, 

1001 éjszaka mesélye, regélye.

Aladin csoda lámpája, gin lakoja,

"Sezan nyíj ki" ott negyven rabló törvénytelen vagyona.

Vissza terve a való világba,

a misszióját, csodával határolja.

Mindenkinek retenetes hiányzott,

értékével nekünk egy mesés jövőt visszaadot.