Kikelet.

Fekete rigo, fülemüle, kolibri,

minden igazi hang sok zeneszerzöt.

"Tavaszi zsongás" Grieg,

Debussynek tengere, Liszt igazi szerelme.

Aki velem a zenét megszeretette, lelkembe beültette,

az a nagymamám, és édes anyám mert már öt éves koromba.

Saját zeneiskolát hoztak létre, és kisvárosunkban, a zrnr kulturát,

a két legidössebb tanitványuk, egy háborus veterán, és egy gyogyszerész                                                                                                   "lány".

A Kövesdi Pál akinek a frnacia zene volt a mindene, Debussy, Ravel,

amikor Pirizsban egy nagyon szinvonalas versenynek lett nyertesse.

Szerzödést ajáltak neki de nagy sajnáéatukra elutasitotta,

szeretet idős szüleit amig élnek cserben nem hathatya.

A másik az Marginianu Cica néni mert ö volt a helység "csakogánnya",

gyogyszerészként magasan képzet, de imádta a fényképészetett.

Akkor még tühegyes ceruzával a művészi fotokat retusálta,

mindenki ezen a téren is imádta, mert kitünő volt arany keze.

Már négy évesen, mivel a kedvenc játszó helyem a zongora alatt volt,

a "Kis kezek, nagy mesterek" minden hangja, szívemnek harangja.

Kiszoltam a hibázo tanitványnak : - Nem fisz hanem gisz,

nagymamám el sem hitte hogy enyire fogékony a zenére az unokája.

Öt éves koromba már több darabot, ami igaz csak jobb kézzel,

de hibátlanul és egy év után már az évzáro koncerten felléptem.

Kilenc éves koromtol már énekkarban énekeltem és tizenegy,

fuvos zenekart vezényeltem, és minden szépben részt vettem.

Mivel a két szülömnek több mint 30 tanitványa volt,

nekünk két zongoránk és egy koncert pianinonk.

Amikor szombaton nálunk, mérnökök orvosok családostol,

kicsit lazitotak este 20 oráig én is benmaradhattam.

A Weisz zongora hangoló amikor fél évente két hétig,

a családom tanitványainak hangszereit jsvitotta.

Nálunk lakot és cserébe, mivel it evet aludt,

a mi hangszereinket ingyen felhangolta és én ezt a szakmát tölle                                                                                                       "ellopva".

Egy alkalommal amikor egy napra elment de a hangoló táskáját nálunk                                                                                                    hagyta,

nagymamámék egy mulatságra mentek kb. hat óra alatt a gyakorló zongorána a középsö négy oktávját majdnem tökéletesen felhangoltam.

Onantól kezdve, egy két hónapos nyári vakácio alatt, mindent                                                                                                      megtanultam,

Nagybányán a zegimnáziumban, a népmüvészeti iskolában, már minden                                                                             zongorát én hangoltam.

Szatmáron, Nagyváradon Déván de főleg Konstancán egy vagyont                                                                                                    kerestem,

megszoktam hogy magamnak mindent megengedtem.

Úgy szortam a pénzt mint egy magyar nábob, a baj az volt,

a Konstancai kaszinoba, bejártam és a poker gép rabja,

a rulettet nem szerettem, de mivel kis tétekben, majdnem mindig                                                                                                     nyertem.

Ilyenkor a vesztes nőkel könyedén felcsiptem, finom italokkal

kicsit lerészegitettem, és az ágyamat velük megvetettem.

Egy kasinonak én lettem a reklám embere és rengeteget kerestem,

így egy nagyon nagy stilü pénzköltő lettem, de magamnak ezt                                                                                                megengedhettem.