Kicsi szívem, kicsi szám.

Életemnek minden napja, 24 órája, 1440 perce,

szeretném az éjszakát úgy kezdeni hogy altató csokód.

Ajkamról ajkadra és oda vissza, álmunkat egy vitorlásra bizva,

felszálni a hold sötét oldalára, megálmodva az örökké valoság szárnyaira.

2025-ös évben, március 21-kén, Bíró Sándor és Jozsef után

emlékezve, szemeink harmatával megmosva arcunkat.

Benedek lévén hozom a jó tavaszi meleget,

ezen a csodás földön napozunk még eleget.

Kertek alatt rózsák közöt, egyelőre a hovirág és nefelejcs,

te vagy nekem mindenem, a napkeltem, az esthajnal sugara.

Áldot két szemed fényes bogara, lelkem sugalata, mindennek alapja,

tengeri szellő, vízében mind két sellő, vagy inkább repülő delfin. 

Melletem ül és mosolyog, feje fölött a szentek koronája ragyog,

Ő melette, én csak egy szerény árny vagyok felhő, vagy köd ? 

Londonba, Párizsba, akár az olasz Velencébe, felnézve az égre,

egy gondolába a csillagok között koszálva, gyémántal koronával a hajába.