Két májusi tragédia.

blackroze•  2024. május 15. 18:46  •  olvasva: 16

               1970 májusában, pontosabban másodikán el kezdet ömleni az eső. Hol csak szemerkélt de inkább úgy ömlöt hogy iskolába is térdig érő esökabátba és gumicsizmában kellet közlekednünk. Már a főlnek is sok volt és mindent amit vetettek, kimosta és a Szamosba vitte, a halak örömére. Tizenharmadikán, reggel mivel a mi házunk dombon volt, mint minden áldot reggel elindultam az iskolába. Nagy meglepetésemre, csak négyen voltunk az osztályban, de mivel röpdolgozattal keztük volna a napot, nyolc orától, beültünk a padokba és elmélyedtünk ki ki abban a tételbe amit nem érzet 100%. A csönd már ijesztővé fokozodott, amikor a földrajz tanárnő bejöt és közölte, falfehéren : - Gyerekek ti a holdról jötetek, mert a Szamos kiáradt és ez még semmi. A Besztercei gát, megadta magát és több mint 40.000.000 köbméter több falut elmosot, és domtól dombig, egy igazi tenger lett.

               Felmentünk a dombra és olyan látvány tárult elénk amitől ereinkbe megfagyot a vér. Katonai helikopterek menteték ki az embereket akik reszketve a háztetökönimádkoztak hogyne omoljon össze a ház alatuk.

               A melletünk levő gimnázium tornatermében legalább 100 ember sirt hogy mindenüket elvite az árviz. Csak a rajtuk levő ruha maradt minden vagyonuk. Négy nap után lement az ár de az iszap legalább fél méter. Az önkéntes katonák szálitoták el az iszapot, amiben minden háztái állat belefulladt. Ami fentállt az a dögvész volt de szerencsére egy nagy méjedésbe bele letek dobva, és üthengerekkel letaposva.

               Az egyik domb tetején elkezdödőt felépülni az árvizkárosultak kerülete. Minden gyerek iskola helyet, napi hat órát segédkeztek és azt szokták mondani sok fürge kéznek köszönhető, három hét alatt mindenki kulcsrakész lasásban alhatott. Akinek volt olyan butora amit nem használt, edényeket mindent ami konyhába kellet, azt oda adta. Akor fejeztem be a nyolcadik osztályt. Szeptember első négy napján, minden tantárgyból levizsgázva, 15-kén már indult minden. Akiknek családtagjait nem találták meg azoknak a "vérkertben" emeltek egy"kopjafát" és minden évbe fris virágot ültetve,minimum 5 percig álltak csendbe.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


                 A második alig hét évvel késöbb amikor az emberek azt mondták : - Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy meg Mohamedhez.Dél Románia hegyei, egy 7.7 foku földrengés következményeként, kilenc falu eltünt több millio tona sziklatörmelék és főldhullám alatt. Soha sem derült ki hányan tüntek el. Az ütöshangszer tanárom akkor volt Bukarestbe. A nemzetközi 24 emeletes szálodájában volt a lakása. Ezt a szálodát amerikai cég épitette, és mivel singerince volt, golyoállo üvegből és ürhajó acélból épült, csak annyit észleltek a 15 emelet és afölöt lakok, hogy a poharak és minden ami asztalokon volt, onan "letáncolt". A tanár a kedvenc cukrázdájába megvette a gesztenye tortáját és pár lépéssel a száloda elött valami földhöz vágta. Nagyából 40 másodperc és amikor hátra nézet akor csak egy porfelhő és enek eloszlása után csak rom rom mellet volt. 

                Nagyon sok segitséget, ruhát élelmet küldtek. Ezek az emberek megmutaták az emberiséget a tragédiák hozzák mindig össze. Sokan már féltek és a világ minden tájára menekültek és ott rögtön minden munkát beválaltak. A legtöbb Angliába, és Svájcba mentek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!