Kedves Wéber Anna.

Szemedet ne áztassa a köny mert az igaz gyöny,

tudod te szép vagy, a lelked fényében hatalmas nagy.

Nem a János ez egyedüli férfi aki minden szoknyát felhajt,

minden pillanatban keresi a piát meg a zürt és a bajt.

Nem lehet tölle egy müsort sem végig nézni,

egyszer tégedet is csak magadért fog szeretni.

Te pénzelem de a könyüvérü nöket kedveli,

de csak azt a nőt szereti aki a két lábát elötte szétteszi.

Zuhany alatt, egymást lemosva, piálva,

belemerülnek az egyedi világba.

Ne hid hogyha a gyámság alol,kikerülve,

de barátok közt ot lehetc mindenhól, mindenkór.