Kedd reggel.

Francia énekekkel ébredve,

Mireille Mathieu, " Mon amure",

"Paloma blanka", hihetetlen,

mennyire csodás, mert a frizuráját.

Aki a divatot mindig lekoppintotta,

hajviseletét, ruháit, de még a mozgását is.

Töbször jártam Párizsban, a szerelem városábba,

decemberben mindennek horor volt az ára.

Szerencsére mindent az a cág állta,

kinek az érdekeit híven teljesitettem.

Hogy semmibe ne szenvedjek hiányt,

a napi zsebpéntem 100 euró elég volt mindenre.

A diadalív, az Ejfel toronyban ebédeltem,

egy ora alatt lassan körbe forogva, egész Párizst.

Lábaim elött, husz kilométer távolságba,

örökre ezt a szívem magába zárta.

Repülövel mentem Münkhenbe, Londonba,

onnan a Csalavonattal Párizsba, hol a fél éjszakát.

Átmulatva, mert a munkám csak 11 órakor kezdődőt,

tarthatam volna szeretőt nem eggyet de legalább kettőt.

Párkány, Komárnó, Komárom, a csodák csodája,

minden pillanatomat más és más élmény várta.

Igazi finomságok, helyi szpecialitások,

de amedog dolgoztam sohasem ittam alkoholt.

Bécsben amikor decemberben üzletkötöként,

elmagyarázták, kel valaki aki kellő tisztelet dijért.

"Alvó üzletet" átvéve, mert akkor adomentesen,

vittem is és aki egy olyan öszeget amiből fél évet.

Természetesen olyanokat vittem kiket a csődtöl megmentettem,

de az üzlet az üzlet, és tisztelet dijjat felét neki felét nekem.

Oly csodás helyeken voltak a központok ahonnan katalogust kaptam,

akiknek rengeteg pénze volt, igazi antik butorokat, csillárokat.

Varsóba vonattal mentem természetesen hálló fülkében,

estétől reggelig magamat kipihentem, és frissen az üzletet.

A tárgyalások magyar, angol, német és természetesen,

slovákul de az engem modfelet nem érintet, mert azt a forditó gép.

Áldot időszak mert minden percemben ot volt az élvezet,

akiknek dolgoztam agyüt velem készitettek emlékképeket.

Amikor szomoru vagyok és este ezekre vissza gondolok,

más ember két élet alatt sem vol enyire sokrétüen boldog.