bolonyibence blogja

             Szeretném elmagyarázni ennek a versnek a lényegét. A kedvenc játszóhelyem a zongora alatt volt és oda szoktam négykézláb bemászni.

             Szeretet nagymamám ot tanitotta azoknak a családoknak a "sarjait", akik azt akarták hogy a mire elérik az iskolás kort, tudják értékelni a szépet, és azt a tündéri világot ami egy olyan mű aminek a címe : "Kis kezek, nagy mesterek". Reggel 6 óra 50 perc. A T.V.-ben halgatom hogy a versmaratonon azok akik kortársak, felolvashazják élőben a rimeiket. Minden követ megfogok mozgatni hogy én is ot lehessek. Had ez ne legyen egy állom.

             14 hónapos koromba, gondoltam egyet, és talpra áltam, kisétáltam az udvarra és mivel juliusban már az almafa sürün hulata a túléret gyümölcseit, a nyólc fogammal, el kezdtem rágcsálni. Amikor nagymamám ezt megláta, rögtön rohant az orvoshoz és atol félt hogy vérhast fogok kapni. Amikor a könyező nagymamám panaszait végéf halgata elmosolyodot és azt mondta : - Drága Rozsika néni. Ha az unokájának ebből kifolyolag bármien baja fog származni, akkor én össze tépem a diplomámat és elmegyek utcát seperni.

            A nagyapám lánytestvére aki nem csak abban az utcába lakot(mi a Nikolae Jorga 14, az úriszabó Terebesi Pista bácsi a 12 és mindenki Micinénije a 10 szám alatt), minden finomsággal ellátott. Mazsola, akácméz és amikor nagynyámék meghivást kaptak általában szombat este és hajnalban jötek haza, ot aludtam meletük a nagyszobába és mivel ilyenkor délig szoktak aludni, a regelimet ami mindig különlegességekből állt nevetve fogyasztotuk el. Volt egy házitündérük akivel már három évesen kisétáltunk a hidegkutra(olyan hideg volt a vize hogy fél perc alatt lefagyot a kezed). Ö egy 10 literes korsó vízet én pedig egy literes korsó vízzel szorgalmasan szedtem a "virgácsaimat".

           A nagyapám legjobb barátjával aki mivel papi családból származot, nem mehetet főiskolára de mivel elképesztő rajzoloi tehetséggel rendelkezett, felvette az irodába müszaki rajzolonak. Ő tanított meg szépen írni és erre nagyon büszke vagyok. Kimentünk az erdőbe és ott megtanítota nekem a gombák felismerési tehnikáját. Mindenki kedvence a keserü gomba volt és a kalapját jútúróval megtömve, ropogosra sütve, mellé medvehagyma salátával, ök ezt egy pohár ribizli borral én egy pohár málnaszörpel "leöblitve". 

          Tordán ahol minden nyáron hét éves koromig az apai nagymamámnál nyaraltam(az apai nagyapám nagyon korán hunyt el), a Tordai hasadékba, kis háti kosárral gombát szedtem és azt a piacon leadtam. Így lett saját pézem.    

          Öt nagybátyám volt. az apjuk azt akarta hogy a családnak hét fiu gyereke legyen. a keresztnevüket A-B-C sorendbe adta. Álmos, Bende, Botond, Csaba, Huba. It megszakadt a sot mert Tas és Töhötöm már csak terv maradt.

           Nagymamámnak hatalmas könyvtára volt. Jokai, Mikszát, Lörince László(Leslie Lavrence) és Rejtő Jenő(Pi Houvard). Késöbb amikor már a poet.hu oldal szerelmese lettem, a fekete rozsa(blackroze) nevet választotam. Enek a versnek ötlete nem véletlenül születet. Az eredmény fényel töltöte el a lelkem.    

A baráti körünkel akikkel együt zenéltünk és nyéron a hegyekbe mentünk, hajnalban száltunk vonatra. A heyek teteéig 26 km. Délután 15 órakkor megérkeztunk. A lányok felálitoták a bográcsot és jött az igazi jólmegérdemelt vacsora. Az alvás egy természet által alkotot barlangba, ahol minden volt. Ami a legcsodálatosabb volt egy vízesés ami alat minden reggel "lezuhanyoztunk". A főldi paradicsomba éreztünk magunkat.                                                              

A zene világában születtem,

már négy évesen, erdőjáró lettem.

Nagypapámtól minden szépet és jót tanultam,

igazi forás vizet és a király árkát megmásztam.

Keserü gomba, izletesen elkészitve,

erdei gyümölcs, teának való, vadsoska.

Piacra jártam és a zsebpénzemel,

mindent elértem amit tervben vettem.

Husvét, locsolkodás, az uriszabó,

csodás öltöny készpézel zsebből fizetet.

Volt nekünk két házinyulunk, és a répát,

a kezemből ette, és a "labdajátékot szerette".

Amikor már ovodáskoru lettem, három lányal jártam,

fára másztam és nekik a cukrázdában fagyit kináltam.

a Páncél ikreknek és az ügyvédnő lányával,

képviselő fánkot etünk kiskanállal.

Három csodás év, ot mindent megtanultunk,

teritőt horgoltunk, én orosz goblent, képeket.

Vizfesték készletemnek szivárvány szineit,

az égről loptam de az ovonéni, ki mindenkinek annya.

Nyolc év elemi, már akkor két anyanyalvü voltam,

a magyart és a románt de a latint szinkron tolmácsoltam.

Templomi orgonán játszotam, és amikor onnan,

lejötem igazi sikert, szép virágot lelkembe ültetem.

Elrepült ez a nyolc év de akkor már, mivel a nyelveket szerettem,

szinkron szinten beszéltem a franciát, és az angolt, olaszt, spanyolt és portugált.

Amikor az egyetemen, Kolozsváron, a hires grofok palotáinál,

az akácos utat énekeltem, és a "Szép város Kolozsvár".

Három énekkarban is énekeltem, a természetet, a madarak énekét,

lejegyzeteltem és négy kolégámnak köszönhettem a élő koncertem.

Fuvola, oboa, klarinét, hárfa, de a szövegét három filologus lány énekelte,

egyedi lettem mert a Gelu Furdui volt a karmesterem, igazi "testvérem".

Volt egy igaz jó barátom aki Szatmárról származott,

csak egy nagy baja volt, hiába lakodalmakban is játszott.

A szerelme minden pénzét csontra elszedte, jól kinevette,

szegény barátomat sajnos egy cseppet sem szerette.

Amikor már utolsó éves lettem, szegény ártatlan lelkem,

a hazugságot és a képmutatást nem ismertem, és így.

Egy Nagybányai nőbe fülig beleszeretem, utánna mentem,

a gimnázium egy igazi öserdő közepén, és szelid fényes égben.

Elrepült ez a hatvannyolc év, és amikor 2023 január másodikán,

elvesztetem a testem job oldalát és kerekezve körbe karikán.

Egy igazi természeti csodába, mamutfenyők aljába, lelkem virága,

A Bilics Violetta, a Bella Elvira, a Gyöngyi az énekkar csodája.

A Bogáti othonban, séta a menyországban, lakoja letem a kiskastélyban

megtaláltam a szívem nagy szerelmét, életem értelmét, fényét.

Kéz a kézben, az igazi révészt felidézem, kompal, hajoval,

a Kállay Marikával, harmatban mosakodva, fényben napozva.

Kegyetlen a valoság de ha szembe nézel vele,

it veszet el Napoleon Bonaparte dicső serege.

Mind a két világháboru, a nemet harcosoknak,

több mint a felét ette meg az Isten hidege.

Még mielöt csontá fagytak volna,

lovastól, "tokostol, vonostól". 

Farkasok gyomrába végezték,

a megvadult oroszok öket, Berlinig kisérték.

Rachmaninoff, zongorrára, zenekarra,

Ravel, Debussy szívét is áthatolva.

Musorgskij "Kiálitás képeit" zongorára,

de a zenekari változatát egy világ imádta.

A "Boleró" már nem csak egy garbó, talán,

Greta Garbó, Karádi Katalin, "soha se mond.

A világ legnagyobb kémnője vot Matahari,

a háboru sorsát meg tudta határozni.

Novgorod rengeteg harangja megszolalva,

lekotázva átment szimfoniába, igazi csodába.

Akik gyárakat épitetek a tajgába,

nem kellet sporolni fával mert tonna számra.

Isao Tomita, és az elektronikus muzsika,

a pontoságot a zénébe belevarázsólta.

"Kék rapszodia" és "Egy amerikai Párizsban",

csodát varázsolt a XX-dik századba.

Kinai joslást, a marokkó játék 64 pálcikája,

minden alkalommal a koncert 64 oldalát.

Sohasem tudták mi miután következik,

Párizsban nagyon nagy divat lett a kánkán.

A Bánk bán, Kékszakálu herceg vára,

Fábol faragot királyfi és a Pinokió óra.

Kodály Zoltán és az "Este a székelyeknél",

az igazi emberek szívét nem fagyassza dér.