bolonyibence blogja

Felhős az ég, de már nem esik,

ablakon keresztűl, a nap sem melegit.

Nyitott ablakon,friss levegő árad,

szunyog sereg zug, mely sohasem fárad.

Egyre korábban sötétedik,

de szívemben, ott él a rím.

Sziránó eszével, írom verseim

tiszta elmével,csodás szeeretettel.

Közeleg a tél, karácsony hó nélkül,

fekete az ég, csillagtalan.

Nap nélkül az újhold,sajnos fénytelen,

ködruhában remeg, a sötét égen.

Oly rég születtem, el sem hiszem,

szerelem gyerekeként születtem.

Szomoru de apám még nem készült fel,

egy éves korom betőltése menekült el.

Anyám összeomlot, és árnyként élte életét,

nagyapám viszont boldogan nevelt fel.

Művészet világában, zongora hangjában,

hangok világában, klaszikus muzsikában.

Tíz éves koromban, már vezényeltem,

fúvos zenekar élére kerültem

Tizennégy éves koromban zenét szereztem,

és mindenhól énekkart kisértem.

Zenekarunk volt, öten voltunk benne,

Márton barátom kezében, szolló gitár.

A Péli testvérek, szolló és baszus,

Péter volt a dobos, én zongorán kisértem.

Négy évig balettet, tanultam,

táncosok éllén, szollót táncoltam.

Gimnázium évei, elszáltak szépen,

A zeneakadémiára felvételiztem,

Sikeres voltam és egyből felvettek.

Ujjabb négy év Kolozsváron éltem,

utolsó évben szerelmes lettem.

Első állásom, Nagybányán volt,

Egy liget közepén, ahol sok madár dalolt.

Kiderült hogy ki ért oda mentem,

olyan volt mint egy sivatagi szellem.

Délután bűzlött az olcsó piától,

kirázott a hideg amikor sajnos.

Ott ismertem meg egyetlen, 

fiamnak az annyát.

Anyossom olyan volt,

mind egy vad boszorkány.

1995, már Mátészalkán tanitottam,

egy év után Piricsén landoltam.

Ramocsaházán még tanitottam.

98 - ban Dunaújvárosban.

2000-ben, már Pest let az othonom,

Első nekifutásnak ezt most elmondom.

Következő részt, csak akkor mondom el,

ha valaki jrlzi, "engem érdekel".

Amikor alösszőr hallotam hangod,

szívemben, lelkemben, zendült egy dal.

Belenézve gyönyörü szemedbe

fény gyúlt alvó testembe, már nem szenvedve.

Kezed kezembe tetted,

és zenéltem neked.

Mindörökke veled, boldog,

fény vagy szelememnek.

Ajkad méézét el miért feledném?

hihetetlen és mégis való.

Amit érted érzek szóban nem,

de igaz dalban elmondható.

Menyünk el messze,

egy lakatlan szigetre.

ott leszünk éleetünk végéig

örökre kettesben.

Ha délutáni áémomból,

három angyal ébreszt.

Boldogan érzem,

messze még a végzet.

Imádom őket ,

mert ha elalszom.

magamat a menyben

             álmodom.

Reggel ébren hallom

szárnyuk suhogását,

es tudom vasárnap van,

de szép kilátás vár rám.

Ha behunyom szemem, 

pihenni szertnék.

Minden ami rosz volt,

megfeletkeznék.

Jöjjön egy új élet,

fehötlen léttel.

békés hajnalokkal,

nem fegyver veszélyen.

Két össelenség,

ezt mindenki tudja.

Sajnos ezt egy egész világ 

már roppantul unja.

Fehér galamb szájon,

a fehér pentagonra.

Európát végre,

a békes csend uralja.

Hajnal van, csodás holdas éjjel,

családom nagy, lelkem tele fénnyel.

Sokáig, éltem Debrecembe,

gyermekeim, unokáimmal szeretetben.

Egy élet perget le, utam csodás volt,

fényesen világit felettem a vörös félhold.

De boldog vagyok, mert tiszta a lelkem,

családom imád igaz szeretetben.

A nap még enyém, az utam még hosszú,

nincs benne tüske, se rosz, sem bosszú. 

Jöhet vég mert születtem rég,

a tejút van elöttem és a sötöt ég.