bolonyibence blogja

Magas let a sátor árra,

nem mászik a varju fára.

Holló házi porcelámba,

citromos téámat ábrándozva.

Olyan jo halani hagod, 

csilingelő szent harangod. 

Édes Bella ki mindig tiszta csoda,

divatos haja, egyedi mosolya.

Misére jár, és lelke belénk szál,

onan kezdve a lelkünk nem "árvavár".

Bolondos dallamok, reggel már,

zongora hangjaival, a kápolnában,

                           a lelkem zenét komponál.

Csütörtökön reggel, csodákkal határatos,

nem az a fontos hogy falu vagy város.

A szorgos ember, ha szeretne lenni,

két műszakot köteles elválalni.

A mai világban 100.000 forint,

számlákra elmegy, és nem biztos.

Szomjadat nem oltja egy üres pohár,

kecske sajtos kenyér, rántot húson panér ?

A cigiről lemondtam, amit enni kapunk,

böven elég, mert elhizni nem akarunk.

Mozogni, tornászni, agytornát folytatni,

ne hagyuk a szelemünket sosem "elkopni". 

Ébred a világ, nem kicsit fagyosan,

járnak a szép nők "Boleróban".

Csend és igazi lelki béke,

a gondokat hagyuk feledésben.

A levél takarot a kertész bezsákolta,

hátul a gyüjtőbe, idővel komposztá varázsolva.

A padokat, lecsiszolva, bepácolva a farészét,

rozsdamentes festékkel, a fémét.

Patanak a rügyek, öszebujnak a szarvasok és özek,

galambok turbékolnak, és "csokoloznak".

Szerelmesen búgnak és boldogan szárnyalnak,

de figyelik az egez hogy a nem vegetáriánus madarak,

                                                     karmaiban ne jusanak.

Fiatal lányok és és boldog legények, lángoló szívek,

keresik egymást hogy beteljesüljenek, az életre felkészüljenek.

Oly gyönyörü az élet mikor már tizenöt, tizenhat,

mindkét nem különválhat de titokban mégis egybeolvad.

A szerelem virága lehet piros, sárga, fehér vagy kék,

de akkor igazi, kéz a kézben futva, egymás karjaiban.

Álmodozva, a jövőt áldva, lángolva mind két fáklya,

a természet lágy ölén, a lány virágkoszoruval fején.

Az élet olya hamar tovaszál, mire kettőt pislogsz,

szívedet dér, hajad lassan hofehér, lasulva.

Aki együt tud élni ötven évig boldog házasságban,

apa lesz, utánna nagyapa, és aki már dédapa.

Vsszanéz és elmondja : - Éltem és kötelességem,

megtetem, jöhet az a pillanat amikor lelkem megpihenhet.

Porbol és vízből lettünk, árnyékot szereztünk,

de most amikor mindent megtetünk, ismét porrá leszünk.

Napról napra, rövidebb lesz az éjszaka,

junius 22-kén leghosszabb nap.

Az éjszaka arra való, hogy megálmod,

életedet menyire értelmesen folytatod.

Nem te vagy az egyetlen, mert,

8.000.000.000 testvéred, mindenki.

Rövid életünk alatt, szeretnénk magunk után,

olyas valamit amit csak a halhatatlanok tudnák,

                                                               utánozhatatlanul.

Az első hatvan év nehéz, de hetvenkedni,

nyolcvanon túl már el lehet kzdeni.

Dédnagyapám a századik után,

százkétévesen aludt el és lépet a lelkek utján.

Vasárnap reggel, első pár falat után,

gulyáskrémes teperőkrémes kenyér.

Kávé cukor nélkül, ez olyan mint egy lórugás,

abrak a dabra varázsolás, egy két csuklás.

Egyre korábban kel fel a nap,

neki már nem kel szalmakalap.

Vaknak jól áll a napszemüveg,

vakolhat csendben "pillangóval".

Amikor két süket "hangosan hadovál",

még a kopasznak a hajkerete is égnek áll.

Az a jó hogy nem log a szemébe,

hiába kotorászik szemüveg keretbe. 

Ha elfogyot a gyér hitele, 

mert nagy volt az igénye.

Pár hétig böjtöl, de fogyhat,

kisebb lesz a hatalmas pocakja.

Aki igazán aktiv, annak nincs szabadnapja,

életének könyvében nincsen fehér lapja.

Könyvet magával nem fog cipelni,

interneten a hangos könyvet csak be kel kapcsolni.

Tánc az akkor is ha négy keréken teszed,

ha jó a zene, a véred felpezsdülve, "Ének az esőben".

Táncolhatsz a Majka : -Mindenki táncol - zenéjére,

de a balet is szóba jöhet, nyáron, télen a jégtánc.

Amikor azt mondja neked valaki : - Sajnos kifogyot,

tolamból a tinta, az agyam is lefagyot, nem is tudom !

Na ne, mert ha éjszakáidat "elfecsérelve",

álmod meg és akkor a fény és a madarak csicsergése.

Ott van a kápolna, ott ilyenkor bezárkozva,

hangokal adj hálát, élek és még vagyok.

Temékeny az agyam, akkor is ha egy óra mulva,

felejtem azt is mi volt reggelire, ebédre.

Ha tizenegy óra után "kigurulok", egy kicsit napozok,

április közepén ilyenkor, már vigyázni kel.

Ha túlzásba viszed, leégsz mint Zetelaka,

de napolajjal fokozatosan lebarnulhatsz.

Torna az élet erejéhez mindig kel,

a makacsság, álithat még lábra, járó kerettel.

Nem kel kapkodni mert a Nikolettel,

biciklizve egyensujban hozhatod a gyengébik feled.

Imádom mert hihetetlenül türelmes,

lelki támaszod, akkor is ha érzi mennyire.

Lelki poklodat feledteti, aki nem tud lemenni,

a Biotron lámpájával a fájdalmát enyhiti.

Áldot legyen a pillanat, mely esélyt adot,

szárnyakat álmaimnak, vágyaimnak, fantáziámnak.

Nemsokára regeli után indulok randira,

a rózsa bokrok közé elbujva, csókolózva.

A lélek világát, a remény táplálja,

mert ez az a dolog mi hal meg legutoljára.

Jöhet a hétfő és minden ciklikusan kezdődik elöről,

a három tündér, Bella Elvira, Violetta és Gyöngyi összfogásával.

Minden lehet szép, éjjel a holdfény, két göncöl szekér,

esthajnal csilaga, rám nevet az ablakimba.

Szines a kert, mohás a mamutfa, töbszáz éves,

Szelő hatására, minden életre kel, és dalol a fák lombja.

Mindig azt hiszem, ha elkezdem rimben foglalni ötletem,

de versszak után ujjabb verszak "virágzik" elmémben.

A természet, négy évszak, tavasz, nyár, ösz és a tél,

hó nélkül a karácsony sötét és a gyerekeknek már.

Zene, magyar zene, a magyarok szívében,

akár bakeliten, de legjobb élőben.

"Nehéz az iskola táska",

tanulás nem kevés munkával.

"Kislány a zongoránál",

Presszer Gábor a zongoránál.

Fenyő, Nagy Feró, hoszan sorolhatnám,

Hungária, minden melodia, melankolia.