bolonyibence blogja

Amikor még ifiú legény koromban,

a fekete tenger homokjában, Mamajában,

Élveztük a napot, pepszit kortyolgatva,

meduza fagylaltot tejszinhabbal kapva.

Amikor harminchárom éves koromba,

egy pár napig voltam krupié a Kostancai kaszinóban.

Egy csoport angol, francia és portugál turistával,

végig jártam töbek közöt, három görög falucskában.

Hisztria, Tomis és Kálátis ahováa romaiak elől,

a görögök hirességek a keresztre feszités elöl.

Ovidiusz a költő, amikor ide érve, a szőlőt telepitve,

a homokos földben a szőlő lelt életet az "új hazában".

A bulgár "arany tengerparton", a jó kereskedők, 

mindent ami bovli, de emlék azoknak akik itt.

A bolgárnők, táncra tanítoták a boldog turistát,

volt aki itt lelt szerelmet és egy új hazát, tüzes paripát.

Amikor a kirándulásnak közelget a vége,

a görögök táncát népszerüsitették a világba.

Szigetek, csodálatos menyecskék, kecskék,

minden étkezés után szőlőt, de ki ezt kenyérrel.

Ahol a világ legtöbb aranya, szinte az utca porába,

A bazárban ha nem alkudtál a török csak röhögöt.

Mecsetek, sejmek, lefátyolozot arcu szirének,

a háremek tele igazi táncmüvész énnek.

Semmi sem változot, csak a kora,

a szíve, lelke, a szimpadi dologra.

Ötven évvel ezelöt amikor minden fiatal,

a hangját halva, balet cipőben, táncos lány fél lábon áll.

Az egyik legkedvesebbsosem felejtett,

a "forro nyár", minden elmullik már.

A tengerparton, alig 15 évesen,

egy csodás lányt táncba vitem.

A pillangó kisaszony és a páva szemü,

hátán a vámpir jele, Ő a "halálfejü" össe.

A határon a hajnal vörösen izzik,

a "vámpir" két szemfoga, mert születet ír. 

Hajnalban amikor a két kék,

a sötét ég és a tenger mélykék.

Elpirul az ég és a tengerből a nap,

sos vízben megfüredve, arcáról a víz.

Kamelia volt a neve és belém esve,

tudtam csak egy hét, és csokolozva.

Merültünk a boldogság hullámaiban,

ártatlanságát is a akartam volna.

"Volt egyszer egy fiu", aki az utját,

még bátortalan de nagyon hiú kamasz.

Este 21 óra után takaradó volt, és csak a hóld,

világitot de a diszkó csak akkor kezdödőtt.

Megittam két barna sőrt, és egy vörös haju nőt,

lasuzva, egymáshoz simulva, kikötötünk a nádasba.

tudta mit ébresztet fel bennem és szerelem nélkül,

töbször is "elmentünk", egy édes vizi tón nyiltak a lotuszok.

Amikor Kamélia meglátot minket, sírva elrohant,

de engem csak a szex érdekelt, és minden éjjel hét napig.

Megkérdezte : - Miért nem engem szerettél, szívem,

tiéd lettem volna feltétel nélkül, első szerelmem.

- Tudod aranyom, én elmegyek, 

akkor meghalt volna a szíved.

Egy szép emlék maradtam így neked,

nekem csak egy láncszem, egy ékezet.

A vonaton mellém ült egy lány,

mivel este indultunk, sötét éjben.

Csilagtalan volt az éj és a hold,

felhős puha ágyában aludt és nem horkolt.

Megfogta a kezem és a bugyijába dugta,

hozzám simulva, mindenét nekem adta.

Nem volt már ártatlan de nagyon jól tudta,

egy "férfit" hogy kel a csábitás utjára.

Csak egy dologgal nem voltam tisztába,

az annya ia facér volt és felváltva.

Nem volt köztük féltékenység, csak leosztás,

mint a pokkerben a "cinkelt lappal" lejátszás.

Az egyik kedvenc slágerem : - Ha egy rakedrollert kaphatnék,

                                                 egész nap csak rollereznék. 

                                          De a rakkendroller olyan drága,

                                          nem kapni a mi utcánkba.

"Hol van az a nyár, az a régi szerelem",

ez az 55 év elrepült felettem.

Már csak az emlékek és a szellemek,

hulló csilagok meg a kerekes székes rokk.

Emlékszem még hogy egy igazi dáma,

a beceneve, a kalapjai miat lett "Mátáhári".

Minden élő férfit 15 és 77 között,

minden pénzéből, értékéből kiforgatot és utána........

Egy festő barátom egy igazi tehetség,

cégtábla festő de igazi művész ő.

Csodálta Csontvárit, de egyénit,

egy orosz nő aktja meginspirálta.

Dumitrescu Eugen volt az igazi neve,

amikor a felmondását beadta, mindenki.

Gratulált és hogy soha senki ne felejcse,

az albumát dedikálva othagyta a gyárba.

Egy igazi szakértő amikor a kiálitását meglátta,

a Petronella képe és a Hirosimma láttán, álla.

Megkérdezte, érdekli a restaurálás, mert Kansas cityben,

minden pénzt megadna, és amit meg sem álmodna, annak a dupláját.

Nem mondot sem igent sem nemet, mert a szerelmet,

a Petronella nélkül, egy tapotat sem mehet.

- Ha csak ez a gond, a hitele végtelen,

egy magán repülőgépen, az összes munkáit, viheti.

Álandó kiálitása volt, és megrendelésre festet,

egy képét alap áron, soha sem festet 100.000 dollár alatt.

Két év után már a vagyona 100.000.000 dolár volt,

saját palotája, lovardája, golf pályája, és minden évben,

                                                                két tanitványa.

Amerika az álmok hazája, mert nincs vágy amit,

a miliárdos nem képes megadni ha kiváncsiságát.

Roppant gazdag nők szalonjába, minden túl licitálva,

főhelyen a szalonjuk falára, semmi mást oda nem rakva.

Koncertekre járt, és már nem válalt olyan munkát,

ami számára nem adta meg az igazi csodát.

Amit egyedi modon lefestet, a világ legnagyob vízesését,

semmivel szebben mint a világ teremtését, és a víz esését.

Péntek reggel,frisen borotválva,

egy szálitó eszközre várva. 

Személyit csináltatva, fényképészel,

megkávézva, kocsistól kocsival, mert

                                 BULI VAN, HURRRRÁ, BULI VAN.

Táncolok, "fogat nem mosok" 

két füllel töbem van mind fog.

Homlokom magas a tarkomig ér,

eszem az rengeteg, de ezzel nem dicsekszem.

Majoros Péter, az Ozdi vagány, mikor elindult felfelé,

táncol a lelkem mert, indulat az van benne bőven.

"Kicsikét szük a világ nekem", ha szomjas vagyok,

egy pohár száraz Martinibe belekortyolok.

Aminek kezdete van annak egyszer vége is lesz,

szerelem jön szerelem megy, mert csalfa nő, annyi.

Utolsó még hátra van de azt nagyon megválasztom,

annál a "holtomiglan, holtodiglan" lesz egytény, nem fogalom.

Egy igazi kedvencem a Pink Floyd és a hold sötét oldala,

ilyen a mai nő, képmutató és undoritoan csalfa.

"Csak szex és más semmi", jó pénzért minden,

ennek semi köze ahoz ami a szív szerelem.

Örömlány, magas szőke, huszonkét éves,

átölel és "magába fogad" és szívet tépően mondja :

- Terád vártam mindig az életem kezdete óta,

egyetlenem, szerelmem, tudom versedben az életem végtelen.

"Kislány a zongoránál", Kruzsnyitcki Rózsával,

négykezest játszotunk a New York palotában.

Szerelmünk maga volt a zene, Chopin és Liszt,

táncunk a mambó és lambada, igazi tapsviharban.

Szakács Edit Eszter, négy évig volt a partnerem,

munkában a napalban, szerelmemben a rővid éjszakában.

Az anya azért is utált mert szerinte én voltam a lányának megrontója,

az igazság az hogy Nyirábrányban, minden férfit kifosztot, és hagyta

                                                                                     ingbe, "glóriában".

Ö csak mindenkinek abból adot ami neki sok volt,

aki férfi volt, szerelmet, az meg pénzét de ha nem volt akkor lopot.

Amikor agyvérzésem után korházba kerültem, 

ővé lett minden nagy pénzü ügyfelem, és azt momdtam neki : Isten veled "tündérem".

Egyedi világ, Griegg "Tavaszi zsongás",

madarak szálnak, és "égi táncot járnak.

Csak az én lelkem sebzet, mert a főld renget,

ez a pár nap pontosabban 48 óra tiszta elmezavar.

Tizenhárom nap és ültethetek végre május fát,

"kertünkben" már illatoznak a szászorszépek és rózsák.

Túl hamar repül az idő, mert szinte csak most,

pezsgövel ünepeltük a szilvesztert, és reméltük, mit is ?

Május 29 születet apám,és huszonhat évre én 31-kén,

a fiam nagyon ügyesen 30-kán, három iker generáció.

A sors ismétlödöt, de ezt már tudom, nem olcson,

várom azt hogy úszni mehetek egy igazi folyon.

Akkor rém a rém, ha nincs rajta krém,

gesztenye püre, hofehér tejszine.

Vágyom a kecske tejre, mert amit it adnak,

az csak fehér viz enyhén szinesitve.

Ha vásárolni megyek, székelykáposztát, pacalpörköltet,

kiwi, banánt, fügét és datoját, össze mixelve.

Negrot, vagyfrancia csokit de ha mást nem bocit,

TV-ben soha sem nézek sem kézilabdát sem focit.

Kék az ég és szól a kék rapszodia,

George Gershwinek nem gyenge műve.

A második kedvencem "Egy Amerikai Párizsban,

hihetetlen de mind kettő igazi csoda.

Nővérek közöt a szőke Emilia,

imádnivaloan keves a mosolya.

Hét végén amikor senkinek sincs kedve,

az ö nyakába van minden teher letéve. 

"Ének az esőbe", tácolva, bolondozva,

egyedi stílusban megalkotva, előadva.

Mireille Matieu, és Maurice Chevalier,

a francia ének müvészetnek hanghordozoja.

Három tenor, trioban elöadva, 

Maria del Los Anheles egyedi stilussa.

Whopy Goldberg a rok igazi annya,

senki Őt ebben a műfajban le nem hagyta.

Már elmult hét óra, a nap süt a hasamra,

pár nap és utolsó személyimet megkapva.

Lényegébe a dédnagyapám is csak azt mondta,

- Déd unokám az első 100 év a legnagyobb probléma.