bolonyibence blogja
VersCsak három óra és tizenhat perc.
Ennio Morricone, aki a filmzenék igazi megteremtője,
nem csak a tudása de a fantáziája szárnyakra kapva.
A filmrendezés hatalmas magyar sztárja nem más,
André Vajna és a csodás szerelme a csodás Timea.
Alain Delon ak a "Sziciliaik clánja" filmjének föszereplője,
a hidegvére vitte öt el mert semmit sem tisztelt.
Megtanult hidegvérrel ölni, rabolni de mégis,
a Manalesse családnak mégis megérte, egy milliárdos rablást.
Ha egy filmnek a zenéje a lelkedet megérintve,
más szemmel nézed mert a lélegzeted is élall.
Volt alkalmam megismerni egy korzikai ikertestvér,
Masimó akik ugyan ott születtek mind a császár.
A nulláról kezdte de Őlett Europa réme, de amikor,
még ugy futot a világban mind az "El liberator".
Beethoven neki dedikálta a III szimfoniáját, de, de, DE,
AMIKOR CSÁSZÁRRÁ KORONÁZTA MAGÁT, ELTÉPTE A MŰ ELSŐ OLDALÁT.
Akivel szintén a sors összehozot az egy igazi "kameraman" volt,
minden egyedi munkát rám bizot és amikor téámkat cigaretánkat.
Pellei István, aki a "Szomszédok" sorozatát végig sorozattá vágva,
a Bujtor istvántól egy profi kamerával minden filmjét komentálta.
A legjobb tanitványa a Flegauf Bence, aki mikor megkereste,
megkérdezte tud e neki egy olyan embert ani aki a Csilebércei "vadászkastélyát".
Rendbe rakja és hogy lássa menyire komoly az ügy 10.000 forintal,
megelölegezte, és én másodmagammak egy igazi favágoval.
Két hétig mindennel ellátott, és amikor megnézte,
felajálta menyek ki vele német földre ahol az "Aranymedve" dijat megnyerte.
Én nagyon buta, pedig az István is hangoztatta, aranyélet vár,
én viszont hüséges voltam mert a német népet nem igazán.
Napoleon Bonaparte, ahol végigvonult, arany bilincseket osztot,
már nagyon sok ország neki behodolt, csak Anglia nem, sohasem.
Amikor a cár birodalmát az oroszok hatalmas országát,
egy dolog sajnos falként elébe ált, és a jeges tél pusztitá hatalmas hadát.
A visszavonulás, rengeteg hullával járt, de a töbszáz farkasezzel csak jól járt,
még szinte melegen embert, lovat, felzabált. és igy védte meg az őshazát.
Az orosz pornép lassan magához térve, de lépésről lépésre, üldözte,
Párizs határáig és onnan egy szigetre, ahol a cápák voltak az ottlakok fegyörei.
A lelkem gyökereit a szülöföldem tartotat fogva, mert it születtem,
az egész életem minden percem másodpercem, alkotó szellemem.
Most hogy az életem hetvenedik évemet megkeztem, és nagyon élveztem,
az ösvadon, ahol az ibolya, nefelejcs, vadrozya, a kakuk nem az orából szolna.
Julius 4.
Afgánok szinte a világ kezdete elött,
a függetlenségüket égy látnoknak köszönhette.
Varázs erejét a szüzességének köszönhette,
Belelátot a multban, de nem csak a jelenbe.
A jövendő mondást, a jővő leírását, szellemének,
nem másnak mind annak hogy félistennek menyeknek.
Az egyetlen erejét a Skorpió királynak adta,
mert a hőssét kit felbéreltek nem ölte meg.
A világ legnagyobb pillanata, a lelkek sátrába,
amikor már a Romaik birodalma, szétszakadva.
Egyiptom, Etiopia, Babilon, darabokra szakadva,
a függetlenség szelét vitorláikba kapva hullámokra.
Fügetlenség napja, minden rabszolga álma,
egy gladiátor élete árán váltotta valóra.
Az egyetlen fiát ebből a világból kimenekitette,
az emberek szívében az örök reményt elvetette.
A mai világban sajnos ez csak egy iluzió,
"láthatatlan bilincsben", aranyban, ezüstben.
Elhuzák elötted a mézes madzagot, mind hal elött,
a biztositó és a bank, elviszi fejed és a tetőd.
Göröghón, Kréta szigete.
Amikor még ifiú legény koromban,
a fekete tenger homokjában, Mamajában,
Élveztük a napot, pepszit kortyolgatva,
meduza fagylaltot tejszinhabbal kapva.
Amikor harminchárom éves koromba,
egy pár napig voltam krupié a Kostancai kaszinóban.
Egy csoport angol, francia és portugál turistával,
végig jártam töbek közöt, három görög falucskában.
Hisztria, Tomis és Kálátis ahováa romaiak elől,
a görögök hirességek a keresztre feszités elöl.
Ovidiusz a költő, amikor ide érve, a szőlőt telepitve,
a homokos földben a szőlő lelt életet az "új hazában".
A bulgár "arany tengerparton", a jó kereskedők,
mindent ami bovli, de emlék azoknak akik itt.
A bolgárnők, táncra tanítoták a boldog turistát,
volt aki itt lelt szerelmet és egy új hazát, tüzes paripát.
Amikor a kirándulásnak közelget a vége,
a görögök táncát népszerüsitették a világba.
Szigetek, csodálatos menyecskék, kecskék,
minden étkezés után szőlőt, de ki ezt kenyérrel.
Ahol a világ legtöbb aranya, szinte az utca porába,
A bazárban ha nem alkudtál a török csak röhögöt.
Mecsetek, sejmek, lefátyolozot arcu szirének,
a háremek tele igazi táncmüvész énnek.
Göröghón, Kréta szigete.
Amikor még ifiú legény koromban,
a fekete tenger homokjában, Mamajában,
Élveztük a napot, pepszit kortyolgatva,
meduza fagylaltot tejszinhabbal kapva.
Amikor harminchárom éves koromba,
egy pár napig voltam krupié a Kostancai kaszinóban.
Egy csoport angol, francia és portugál turistával,
végig jártam töbek közöt, három görög falucskában.
Hisztria, Tomis és Kálátis ahováa romaiak elől,
a görögök hirességek a keresztre feszités elöl.
Ovidiusz a költő, amikor ide érve, a szőlőt telepitve,
a homokos földben a szőlő lelt életet az "új hazában".
A bulgár "arany tengerparton", a jó kereskedők,
mindent ami bovli, de emlék azoknak akik itt.
A bolgárnők, táncra tanítoták a boldog turistát,
volt aki itt lelt szerelmet és egy új hazát, tüzes paripát.
Amikor a kirándulásnak közelget a vége,
a görögök táncát népszerüsitették a világba.
Szigetek, csodálatos menyecskék, kecskék,
minden étkezés után szőlőt, de ki ezt kenyérrel.
Ahol a világ legtöbb aranya, szinte az utca porába,
A bazárban ha nem alkudtál a török csak röhögöt.
Mecsetek, sejmek, lefátyolozot arcu szirének,
a háremek tele igazi táncmüvész énnek.
Göröghón, Kréta szigete.
Amikor még ifiú legény koromban,
a fekete tenger homokjában, Mamajában,
Élveztük a napot, pepszit kortyolgatva,
meduza fagylaltot tejszinhabbal kapva.
Amikor harminchárom éves koromba,
egy pár napig voltam krupié a Kostancai kaszinóban.
Egy csoport angol, francia és portugál turistával,
végig jártam töbek közöt, három görög falucskában.
Hisztria, Tomis és Kálátis ahováa romaiak elől,
a görögök hirességek a keresztre feszités elöl.
Ovidiusz a költő, amikor ide érve, a szőlőt telepitve,
a homokos földben a szőlő lelt életet az "új hazában".
A bulgár "arany tengerparton", a jó kereskedők,
mindent ami bovli, de emlék azoknak akik itt.
A bolgárnők, táncra tanítoták a boldog turistát,
volt aki itt lelt szerelmet és egy új hazát, tüzes paripát.
Amikor a kirándulásnak közelget a vége,
a görögök táncát népszerüsitették a világba.
Szigetek, csodálatos menyecskék, kecskék,
minden étkezés után szőlőt, de ki ezt kenyérrel.
Ahol a világ legtöbb aranya, szinte az utca porába,
A bazárban ha nem alkudtál a török csak röhögöt.
Mecsetek, sejmek, lefátyolozot arcu szirének,
a háremek tele igazi táncmüvész énnek.