bolonyibence blogja

Lassuak a napok és nyúlnak az éjszakák,

senki sincs kit itt nem ér sohasem vád.

Ha valaki azt hiszi itt mindenki csakis egyedi,

főleg hogyha, mindent feltesz egy lapra.

Nem baj mert már indulok csendben,

nem fogok elveszni mind Ábel a rengetegbe.

Rep, rep, rep, csa-csa-csa-csak, ne-ne-ne,

hétfő után örökön örökké, ke-ke-ke-kedd.

Holnap végre szerda és indulhat minden,

ha a pénz már zsebemben, irányit, és csütörtök.

A doktorúrnak kel majd eldönteni mi, mikor és menyi,

az élet lehet semmi de darabokban megsokszorozni.

Az első emlékem, ami a legszebb mert,

a nagyapámnak köszönhettem hiszen a szivében.

Ott élt a zene, mert verselni nagyon tudott,

nagymamám meg a versei alá irta a dalamot.

Egyik legkedvesebbművük az "Örök szerelem",

két galambként énekelték, és a Viváldi négy évszakát.

Lelkükbe zárták és amikor egybe volt minden barát,

alkoták csendben az isteni muzsikát, amit mindenki csodált.

Első szereplésem zongorán alig hat éves koromba,

az évzáró koncerten, mert nagymamám és anyámnak.

Magán zeneiskolája volt és négykezesen, két zongorán,

a romantika szelemét a szépszobában, és az udvarban.

Legalább hetven de volt hogy száz ember csodálta,

főleg hogy ott lenget a rengeteg rózsa mámoritó ilata.

A legvégén pici kis smokingomban, dalolva és magam kisérve,

"a tapsviharból boldogan kilépve", csoki esőt kaptam az ernyőmbe.

Még volt egy igazi pacsirta hangu gyogyszerésznő,

szabad idejébe, fényképésznő, de énekesnő, olasz zenei istennő.

Olasz operát énekelt és behunyt szemmel, szált mind egy fecske,

szerelmes férjével és egyetlen fiával Mariuszal ki már a XX század.

Ismerte az elektronikus zenét és egy igazi alkotó eleméért,

az annya egy vagyont fizetet de a fiu ahol fellépet, garantált.

Sikert sikerre halmozva, eljutot Párizsba, onnan Londonba és,

egyenes út vezetet Amerikába, pontosabban New Jorkba.

Az anyát is kivitte mert akkor már sajnos özvegy volt,

az új élet számára sem maradt számára holdtalan hold.

Amikor elöszőr fellépet és énekelt, meghatározatlan időre,

szerzödést nyert, és mindent ami egyedi és reményt élteti.

Kilenc évesen kezdtem baletozni, vezényelni, partiturát "olvasni",

az életemet elöre megtervezni, énekkart kisérni, nyáron táncolni.

Télen szintén párban, korcsojázva, igazi versenykorcsolyával,

szilveszter elött, betanitva, hat párt, és természetesen a csodát.

Ezerkilencszázhetvenben, tizenötévesen, jártam Budapesten,

a nagyapám testvére lakot a Lövölde téren, a fia az Örs vezér tér környékén.

Az utca neve Vadvirág, ot volt a földszinten a magán rendelöje,

a doktori címét Párizsban alátámasztva, ezek után ö let a diszdoktora.

Felajálták neki az igazgatoi állást de vissza utasitotta,

ő gyogyitani akar mert az adminisztráció nem neki let kitalálva.

A felesége plasztikai sebész, és sok nő egy vagyont fizetet,

mert ő megváltoztatta azt amit más megunta, de széppé varázsolta.

Nekik két gyerekük volt, a fiu tizenhárom, a kis szöszi csak tizenegy,

a fiu aki igazi csibész, de semmi vész mert már nemkis pénzt kereset.

Az esti hirlapot, este árulta, ára egy forint ötven fillér, de mindenki Bélással fizetet(réz kétforintos),

az ötven fillért senki vissza nem várta, ebben a formába, husz forintot kerestünk fejenként hatvan perc alatt.

Két hét után leutaztunk két hétre a magyar tenger partra,(saját kis faházuk állt, és a halászatát),

Balatonba pecázva a halászlének valot, együt kifogva, de ami még a fantáziánkat felcsigázta.

Finom volt a ráknak, apró olloja, és a nagynéném gazdagon megbolonditva, utánna házikrémes,

A Zserboba, egyedi fagylalt, minden ami csoda, soha nem feledve, mert életemnek része.

Ott találkoztam egy Svájcban élő unokatestvéremmel Veréb László, aki Badenbe születet,

képekben megmutatta menyire szépek az Alpok havazva, ahol sielni tanult és mélyen meghajolt.

Lefele a hegyen sikoltozva egymást lehyva, hanyat fekve, a hóba hóangyalokat rajzolt,

legendák, mondák, faházak, karácsonykor élő fát kidiszitve a csillaghatást a földön megteremtve.

Tizenhat évesen a romántengerparton töltötem két hetet, Mamaján uttörő táborban,

alig három kilométerre Konstancától, lejebb Eforia ésszak, Eforia dél, ahol valami Amerika.

Azok is épiteték tizennégy emelet magasak és akik turisták voltak, mindent álltak,

de lejjebb háromigazi görög település amit még a romaik miat a görögök elfoglaltak.

Hisztria, Tomisz és Galatisz, ahol Ovidius megirta egyedi verseit, költeményeit,

a homokos főldbe a szőllőt meghonositotta, a gyümölcsét és az erjedt levét.

A baj az volt viszont hogy a vízet a pohárba mindig utálta, de a bort literszám nyakalta,

ez lassan de biztosan az örök állomba ringatta és a sirját a tenger elmosta.

Első szerelmem it lett és a neve az volt hogy Enache Camelia, 

de a caméliás hölgynek nem volt mesziről sem rokona.

Nagyon megtetszet és amikor hajnalban tengerbe mesztelen,

a homokra teritet pléden, csokolozva, egymást simogatva.

Amikor teljesen felizgulva egymásba gabajodva, de az utolsó pillanatban,

a combjait összezárva megkért : - Imádlak de ne akard az ártatlaságomat mert azt csak,

annak adnám oda, aki miután az oltár elött, esküvel az életünk egymáshoz kötött,

ha már nem lenék az akkor ezt a bélyeget, senki le nem mossa rollam, csak a pokolban.

Ropant dühös voltam és még aznap este egy magyarul beszélő bolgár lánnyal táncoltam,

csak fürdöruha volt mindketönkön és amikor megérezte menyire ki vagyok ehezve.

A fülembe lehelte : - A lila sátorba miután becsuszok, gyere utánnam, és a tiéd leszek,

de ne várj töllem tartos szerelmet, mert amig it leszünk csak veled szexelek.

Amikor Camelia meglátot minket csokolozva, sirva odajött és kiborulva :

- Neked nem lettem volna csak egy trofea, és utánna lelkem az özönvíz elmosta volna.

Amedig nem leszek legalább huszoegy, engem meztelen senki sem fog látni,

senkivel nem fogok együt hálni, mert kurvának nem fogok beállni. 

Amikor már csak két nap volt hátra, belebotlotam Gyömöri Mónába,

láttam hogy enyhén be van piálva és tudta ha a tábori tanárnő meglátja.

Javasoltam neki karoljon belém és játsza a szerelmes nőt, szeretőt,

tudta hogy nagy nöcsábász vagyok és csendesen odasugna : - Teherbe ne.

A sátorba bebujva megkérdezte : - Édesem mivel tudjalak kiengesztelni,

mert ez hazugság volt de anyám ha megtudná akkor nevelőintézet.

Sajnos apám amikor még nagyon gyerek voltam csebdesen lelépét,

ot hagyot a pácba ezért anyám minden ami rá emlékeztettet már nem szeretet.

Amikor alkalmi partnereit hazahozta, az ajtomat kivülről kulcsra zárta,

arra nem gondolt hogy az ablakon kimászva, belevetettem magam az éjszakába.

Bulizni jártam, és fogamzás gátló tabletát rendszeresen használtam,

ezért minden fiut kiprobáltam és hagytam legyen bennem teljesen.

Nem vagyok szűz, és ha gondolod, minden tudásomat megkapod,

ha megunsz akor ne félj a kély miat nyakadon soha nem kapaszkod.

Szeretek szeretkezni és mindig új dolgokat e szakmában tanulni,

mert az iskola által csak a tudásnak áldozva, nem leszek "katona".

Igaza volt mert mindent beleadott, minden szögből végből,

hazaérve, még az anyát is velem össze boronálta, hárman párban.

Amikor viszont megtudtam hogy az anyától morfiumot lopot,

othagytam őket mert nem akartam, a börtönt sohasem.

Megmontam az anyának hogyan jutot hozzá, 

az anya aláirását alá hamisitva, a haldoklok rovására.

Amikor az anya a tesztet lányán elvégezte, majdnem beleörült,

ot hagyta álását és Holandiába emigrálva, a lányát korházba.

Éretségi és a zeneakadémiára felvételi, tejes sikerrel,

négy évig Kolozsvár, egy igazi fellegvár, opera, filharmonia.

Müvészbár ahol a nagy koponyák, koncert után mindent,

szálakra bontva, a karmester munkáját, jegyzeteltem és.......

Megismertem egy igazi együtest, kik a népdal modern változatát,

turnézva, a környéket mindig "feldobta", és a közönség ezt mindig viszonozta.

A legszebb hely egy férfi zárdába, ahol a szerzetesek is velünk énekeltek,

ot éjszkáztunk és megkostoltaták velünk a habos egyedi kecsktejet.

Karmester neve, Gelu Furduj, keze könyü mind a madarak szárnya,

minden vidéket bejárva turnézva, volt hogy naponta háromszor is felléptünk.

Minden helyen a közönség ajándékokkal elhalmozott, és semmivel nem fukarkodott,

egyedi élmények és ami megmaradt bennem a Sapincai vidám temető egyik felírata :

"Itt nyugszom én, olvasod te,

olvasnám én, nyúgodnál te".

Kecske kolbászt, és mindent, a bornak a mágikus párlatát,

altatonak használták és nekünk ezt este bebizonyitották.

Gyümölcsöt ami az erdőbe bőségesen megtermet, leszedet,

rájötünk hogy a természet megtanít egészségre, szép életre.

Az egyetem harmadik évében záró dolgozat írására,

én a népdal melet, mivel a Jagamos Jánosra let nekem a mentora.

"A Bihari népdal módusz elmélete", hatalmas kezdete, lett,

életem értelme és ezernégyszáz népdal mit Bartok és Kodály.

Egyetem után Erdély aranyvárossába vitt az utam, 

művészeti gimnáziumba, csak zongorát tanítva, léptem utamra.

Egyedi helyen volt ez az épület, mert egy csodapark közepén,

szellemek erejében, mokusok és énekes madarak, kortalan fák alatt.

Jagamos János, akinek a lelkébe a népzene magja be let ültetve,

az Bartok Béla volt és Kodly Zoltán, nevük örökké áldot legyen.

Két év  kegyetlen munka de ennek meglett a gyümölcse,

a választásom könnyü lett mert az utolso évben egy egyedinek hít.

Neve Bauer Henriette és amikor megmondta, az aranyváros a hazája,

én is oda kértem az elhlyezésem mivel Déshez Nagybánya, kocsival 90, vonattal 120 km.

Az iskola egy áldot szép parknak közepébe let "elrejtve", rózsák és szelid gesztenyefák,

árnyékolták az udvarát, és egy természetes tóban, igazi aranyhalak "zuhatagában".

Amikor viszont meglátogattam, akkorát csalodtam mert a családja egy vájog putriban,

az apja félrészegen köszöntöt, az anya valami moslékot fözőtt, és amikor megkérdezte :

- Éhes vagy fiam, - a kezét retkes kötényébe törölve, rámutatot az "étvágygerjesztő" ebédre,

mondtam bocsi de nagyon köszönöm, sajnos most erre nekem nincs időm de "soha" talán visszajövök.

Az igazi neve ennek a "csodalénynek", Vána Viktoria, és már a negyedik férje is parlagon hagyta,

még szerencsémre a nagyapám mérnök kolégájának (Bales Aurel) volt egy egyedi családi háza.

- El sem engedlek mert saját szobád lesz és akkor kelsz és fekszel amikor neked megfelel,

boldog vagyok hogy legalább ennek köszönhető a nagyapád és nagymamád végre eljöhet.

Kicsit messze laktak ugyan de jobb volt mind bármi más, és az unalom üzésnek,

rendbe raktam kertjüket, de a szomszédban is felkértek : -Átjönne hozzánk ? - Miért is ne ?

A lányuk akorr már huszonegy én hárommal több huszonnégy, a szakmája ékszerész,

Szatmáron dolgozott és minden reggel hatkor már vonaton volt, de délután tizenhét órakor.

A szülei nagyon ritkán voltak csak othon, mert a minisztériumban dolgoztak,

Bukarestben a román fővárosban, konzulátusi palotában, mindent megkapva.

Nem is csoda hogy lakásuk igazi muzeum volt, mert öszérték anak mi ott volt,

böven tullépte a hatalmas öszeget ami 4.000.000 volt de engem fel nem spanolt.

Egyszer viszont akkor jötek haza amikor egymásba "gabajodva" aludtunk csendben,

amikor kijöt a szobából mesztelen felsikoltott : - Édes Istenem, anyú, apu de meijedtem.

Nem volt mit tagadni mert a tények fényében, közölték velem : - Fiam, mond mi legyen ?

A lányuk viszontelmondta : - Nagyon jó lenne ha a magánéletemben ne szoljon be egyikötők sem.

Nem leszek bolond hogy férjhez menjek mert a magam ura és királynöje vagyok,

azzal fekszem le akivel és amikor akarok, de ha bárkit zavarok van nekem pénzem.

Albérletbe megyek vagy veszek mahamnak egy vidéki házat, és oda titeket nem várlak,

a címem sem fogjátok tudni mert ezt titkositani fogom és ezt továb nem ragozom.

Amikor szeptember elsején a kolégákkal megismerkedtem, egész delelött elcsevegtem,

a Vida Géza szobrász felesége vezette az iskolát és felajálták nekem is a bentlakást.

A hirdető táblára ki lett tüzve, kinek egyedi kedve, albérletbe menni, és előre két hónapot kifizetni,

személyesen kellet jelentkezni és ott helyben a szerzödést "szentesiteni", utána okmány bélyeggel ellátni.

Egy hatvanhárom éves özvegy neve hangzásra megtetszet (Ster Virág) és amikor meglátam a hatalmas kertjét,

tudtam itt lesz nekem arany helyem, mert csendre vágytam miután a munkámat a nap végén leraktam.

Volt nállam bőven pénz, és nem két de négy honapot kifizetem,és akor még dohányoztam,

kint az udvaron megkávéztunk és mindent megbeszéltünk, mert tedtuk lesz bőven örömünk.

Volt nekik egy koncert zongorájuk és alapszinten, játszot is de amikor megtudta,

nekem a zongora tanitás az egyik szakmám, hivatásom, megkér és én elválaltam.

Azért is mert a legjobb barátom akivel kilenc hónapig katonáskodtam, bajtársam,

Szatmár Németibe volt egy zenekarnak koncert mestere de a gimnáziumi korus karmestere.

Felhangoltam a zongorájukat és bemutatot engem a Weltman Gabinak aki mester volt,

felesége, úgy énekelt mind egy igazi pacsirta, és minden fellépést beválalva.

Akkor kezdödőtt köztünk minden mi igazi művészet, együt a zeneiskola koncert termébe,

játszotunk két zongorán nyólc kezest és amikor ezt elösszőr elöadva, az igazgató is megtapsolta. 

Az egyik legszorgalmasabb tanitványa egy ékszerész lány volt, kézügyessége és vevököre,

hatalmas volt és nem is tudom miért barátkozni senkivel nem akart, de érdekes hogy velem.

Egy este miután a születésnapját ünepelte, nem kicsit becsicsentve, ölembe beleülve,

az udvarra nyilló ablakon magamelé csempészve, hajnalig szerelmeskedve.

Nem let volna baj de anyira belém eset, minden pillanatban csak féltékenykedet,

megmondta : - Szeretnék tőlled egy szerelem gyereket és nem baj ha neked.

Apa nem kel melé mert én így akarom, szabadon szárnyalni, bárkivel testemmel,

csak én akarok rendelkezni, pedig tudom apám már anyira szeretne nagypapa lenni.

Egy kávé mellet, az apja burkoltan megkérdezte : - Tudom az én lányom roppant bonyolult,

mert van amikor napokik eltünve, semit sem mond de érzem kegyetlen rosz út, sötét alagut.

Felsohajtotam de bevalottam neki : - A lánya sajnos csak egy törvénytelen gyereket szeretne,

minden kötötséget megvetve, csak neked örömöt szerezve, még nem nöt be a feje a keszkenöre.

Anyira megharagudot hogy megmondta lányának : - Egy hetet kapsz és innen fel is út le is út,

ha kurváskodni akarsz ted ahol akarod de ne az ősz fejemre hozz kárhozatot, meg alázatot.

Én visszamentem Nagybányára, és készültem elkezdeni a munkámat, öszekötve mindennel,

megismerni az erdőt, és azt amit a Teremtő által megkapok és onan csodabogarat.

Debussy volt egyik kedvenc zeneszerzőm és eldöntötem, a "Tenger" és a "Boleró" két művének,

partituráját megtanulom és kota nélkül levezényelvebevonulok egyedi módón, mert ez nekem othon.

A patakok csörgedezését, madarak hangversenyét lekotázva, mert ez a vidék nekem igazi menedék,

az erdő adot nekem mindent, gomba kenyeret, szedret, epret, soskát, hat féle teát, minden csodát.

Az első emlékem,ami a legszeb mert,

a nagyapámnak köszönhettem hiszen a szivében.

ott élt a zene, mert verselni nagyon tudott,

nagymamám meg a versei alá irta a dalamot.

Egyik legkedvesebbművük az "Örök szerelem",

két galambként énekelték, és a Viváldi négy évszakát.

Lelkükbe zárták és amikor egybe volt minden barát,

alkoták csaendben az isteni muzsikát, amit mindenki csodált.

Első szereplésem zongorán alig hat éves koromba,

az évzáró koncerten, mert nagymamám és anyámnak.

Magán zeneiskolája volt és négykezesen, két zongorán,

a romantika szelemét a szépszobában, és az udvarban.

legalább hetven de volt hogy száz ember csodálta,

főleg hogy ott lenget a rengeteg rózsa mámoritó ilata.

A legvégén pici kis smokingomban, dalolva és magam kisérve,

"a tapsviharból boldogan kilépve", csoki esőt kaptam az ernyőmbe.

Még volt egy igazi pacsirta hangu gyogyszerésznő,

szabad idejébe, fényképésznő, de énekesnő, olasz zenei istennő.

Olasz operát énekelt és behunyt szemmel, szált mind egy fecske,

szerelmes férjével és egyetlen fiával Mariuszal ki már a XX század.

Ismerte az elektronikus zenét és egy igazi alkotó eleméért,

az annya egy vagyont fizetet de a fiu ahol fellépet, garantált.

Sikert sikerre halmozva, eljutot Párizsba, onnan Londonba és,

egyenes út vezetet Amerikába, pontosabban New Jorkba.

Az anyát is kivitte mert akkor már sajnos özvegy volt,

az új élet számára sem maradt számára holdtalan hold.

Amikor elöszőr fellépet és énekelt, meghatározatlan időre,

szerzödést nyert, és mindent ami egyedi és reményt élteti.

Kilenc évesen kezdtem baletozni, vezényelni, partiturát "olvasni",

az életemet elöre megtervezni, énekkart kisérni, nyáron táncolni.

Télen szintén párban, korcsojázva, igazi versenykorcsolyával,

szilveszter elött, benatitva, hat párt, és természetesen a csodát.

Slágerek, Aracki Lászloval, együt a Wéber Annával,

szellemünk a zenében, mindenünk légben, szélben.

"Isten veled édes Piroskám", és a "Domboldalon a régi kunyhoba",

Agusztus 16-kán nem álltunl hajnalban hóban, csak harmatban.

Igy könyezik a vörös rózsa, és ébredezik az nyári álmából,

boldog a dália és a hortenzia, "focira készül a labda rózsa".

Nefelejcs engem mert a csókód mézét, mindig imádom.

A görögdinyét, sárgadinyét, hidegen, tejszínesen, szélsebessen.

Rég kirepültek már a villám madarak, a divatos fecskék,

ugrálnak és "harvcolnak a virgonc bakkecskék, mert az idösek.

Rágják a szamarak a nekik igazi csemegét a tüskés korot,

így élezik a fogukat, edzik a hasukat, és csodára nem várnak.

Kék fölötünk a kék ég, világosodik a sötét kék szemünk,

a huszévesek lassan de hetvenhét évesek lesznek de ez csak kórtünet.

Ha a szív kortalan mert a szerelem lángja világit az édes éjszakában,

halkan dudolászva, várva arra hogy az ara, csokodra szomjazva.

Hajora szálva, az oceánok habjainak zenéjét halgatva,

a sirájokat eteve, boldogan lelkük által, hol magasba.

Belevágodva a tengerbe, csörünkbe a halat "bekapva",

a pelokán hatalmas táskáját tele rakva mert éhes minden fióka.

Slágerek, Aracki Lászloval, együt a Wéber Annával,

szellemünk a zenében, mindenünk légben, szélben.

"Isten veled édes Piroskám", és a "Domboldalon a régi kunyhoba",

Agusztus 16-kán nem álltunl hajnalban hóban, csak harmatban.

Igy könyezik a vörös rózsa, és ébredezik az nyári álmából,

boldog a dália és a hortenzia, "focira készül a labda rózsa".

Nefelejcs engem mert a csókód mézét, mindig imádom.

A görögdinyét, sárgadinyét, hidegen, tejszínesen, szélsebessen.

Rég kirepültek már a villám madarak, a divatos fecskék,

ugrálnak és "harvcolnak a virgonc bakkecskék, mert az idösek.

Rágják a szamarak a nekik igazi csemegét a tüskés korot,

így élezik a fogukat, edzik a hasukat, és csodára nem várnak.

Kék fölötünk a kék ég, világosodik a sötét kék szemünk,

a huszévesek lassan de hetvenhét évesek lesznek de ez csak kórtünet.

Ha a szív kortalan mert a szerelem lángja világit az édes éjszakában,

halkan dudolászva, várva arra hogy az ara, csokodra szomjazva.

Hajora szálva, az oceánok habjainak zenéjét halgatva,

a sirájokat eteve, boldogan lelkük által, hol magasba.

Belevágodva a tengerbe, csörünkbe a halat "bekapva",

a pelikán hatalmas táskáját tele rakva mert éhes minden fióka.