bolonyibence blogja

 Lassan leszál az éj,

kezdödhet a tüzijáték.

Görög tüzek, lángoló egek,

reszkesetek egerek, fujnak szelek.

Éjfélkor pezsgő, száncsengő,

torta, virsli, torma, töltöt káposzta.

Hullanak a csillagok, fényük ragyog,

elöröl kezdödnek elörröl a csoda hónapok.

Január 1, délig alszik mindenki,

káposzta leves, égő gyomor, három fekete.

Afrikában kezdödik a banán szedés,

emberek között nincs megvetés.

Amikor 1955.05.31-kén megszülettem,

egy kis városban Désen bece neve(kis Jeruzsálem).

Három ezer lakos, sok volt a gazdag jidó,

minden emberbe megbizott és korlátlan hitelt adott.

 Első emlékem, a zene Niagarába, a Király árkába,

a román író nevére keresztelt utcának(Nicolae Jorga 14).

A zongora alatt aludtam, a Brumi macit szorongattam,

már akkor álmodtam, hajnalban a bagoly hangjára.

A lábon álló kakukos orának, a kakuk hangjára,

a Jancsi és Juliska meteorologiát bemutattojára vártam.

Ha Jancsi volt kint, hét ágra sütöt a nap, jancsi fején szalma kalap,

ha Juliska néni volt kint akkor a Biri néni bejáronó mosot, ágynemüt.

Eltelt születésem után 13 hónap és akor talpra patantam",

az udvarra kitipegtem, és a 12 tejfogammal a korai almát ettem.

Nagymamám kétségbe eset, attól félt, vérhas :

                                  - Doktor úr mentse meg unojám !!

- Ne féljen aszonyom, nekem egy anyuka, aki lányát behozta, ette a vakolatot.

Mészhiánya volt és amikor adtam neki magne B tabletát, már nem piszkolta be a kisujját.

Nagyon válogatos voltam de a kert végén lakot egy suszer és hét gyereke,

minden reggel meghívta reggelizni, tehén tejet 3 l, egy 2 kg kenyeret.

Lukulusz paradicsom, liba zsiros kenyeret, mindent ami nekik szent,

az Urbán Margit néni két macskája, a tángyérját "elmosogatta".

Három évesen már négy lánnyal jártam, nekik minden falatomat 5 felé osztotam,

télen a méteres hóban eszkimó kunyhot épitetünk és utánna a meleg konyhába.

Nagyapám nekünk mesét mondot, mind a négyen egy medve bör bunda alatt,

Álmodtunk tücskét bogarat, csodás meleg napokat, etünk fügét, datoját, mangot és marcipánt. 

A mosonőnek segitettem, de mivel 2 disznot minden karácsonykor a padlásra került,

cserép darabokból várat épitettem, kezemez kormossá tettem.

Kezemet megmosta és egy szép vers szavalását rám bizta,

akkor már tudtam szimpadra lettem hivatva és az ovodába ezt a verset sszavalva :

- Volt egyszer egy kemence,

belebujt a hamujába.

Meglátta a mamája

nem ismert rá a fiára.

 Becsukta a kemencét,

jól elverte kis Bencét.

Kaptam csokit virágot,

a családom boldog volt.

Kiteregetve, utánna beszedve, a kulcs szapan "ilatát semlegesitve",

levendulába aztatva, kiteritve a padlásra, a zoknikat rám bizta.

Édes Istenem, létezik még igaz szerelem,

ha felnézek az égre, a Holdat köd fedi végre.

Álmomban a fejem alatt dobog a szerelmem szíve,

kicsi kácsomat megcsokolva, felnézünk a Holdra.

Akinek nincs se szíve se lelke, egyedül,

reménytelenül a Himalája tetején elszédül.

NEM AKAROK EGYBET, CSAK AZ ÉJSZAKÁT VELED,

HAJNALBAN TALÁN PÁR PERCRE BEHUNYOM A SZEMEM.

Korán reggel ébred Órsó,

elötte egy : - Üres korsó.

Tegnap este fogyot borom,

kéményembe sok a korom.

Három P-vel ébred Laci,

bal lábbal kel : -Hol a paci ?

Kora reggel, 5.55, 

- Hétkor kérek kilépőt ?

Biró uram , biró uram,

megmosom én már a fogam.

Pucolom a foghagymámat,

utánna csak a ne-ne-negromat.

Egyedül a Menyhárt Árpi,

horkol, horgol : - Gatyát mosol ?

- Minek nékem surló kefe,

mikor felfor bennem epe ?

Nadrágomat le nem vetem,

megszáritja azt a test melegem.

Fertötlenitővel a talpom mosom,

lábam körmét csendben rágom.

Szegény Orsó Pityuka, Szabó Pista,

összesen a Sasvári Gabikánál asztalra.

Heten isznak kávét, eszik a kefét,

nincs annyi pénz a világon(Evita Peron).

Valamikor mikor Rácz Elek,

munkát adott, zenéje rokk.

Mesemondó volt Benedek,

csiktartóba ő volt mindig a dek.

Nem volt munkám, beteg lelkem,

szép csendesen de kilehelem, szelem.

Hápog reggel minden csalánzabáló kacsám,

párban hülyül rádioban a Bagi meg a Nacsám.

Mikor egyetemre jártam, fent a hegyen,

Kolozsváron, az "Akácos úton", lelkem legyen.

Szép helyen épült kilátó, medencével, szép zenével,

világitó bogarakkal, sörrel, borral, csonakázó toval.

Ház épités, csendben érik a mész, lapra kész,

Miskolci utcában készült a "pislogó galuska".

Szegény béka szegény béka, nem mondja hogy :                                                                     - Heuréka !!!

golyának az interneten van logoja, fészkét                                                                            áramvonalasra.

Pakson jártam, hoban sárban, atom bombát nem                                                                             találtam,

amikor az éjszkában, kicsit berugva(nagyon), kurvával                                                                          háltam.

Baláti urammal találkoztam, és a kellemetlen munkáját                                                                  áttválaltam,

három az egybe, T.V., telefon, internet, az orosz                                                                joghurtom a danyet.

"Szeretni, szeretni, szerettelek,

feleségül sajnos sosem vettelek.

Menyaszonyi fátyol fejedre kerül, ha kerül?

Szívem a bánatba mélyen, csendben merül".

"Notás kedvü volt nagyapám,

dalolgatott sok éjszakán, mamám.

Ha a cigány, roszul játszot,

a bögőbe belevágot".

Hihetetlen, nem kegyetlen,

sajnos holland földre nem mentem.

Szánom, bánom, de már késő,

kezembe nem áll meg véső.

Ha a szoba társam Holandiába egy sajt palotába,

2.000 féle sajt, kostolonak két deka de 100-szor ?

Minden ami lelkét feldobja a hóld ha sajt volna,

egy hónap alatt, naphoszat, esthajnal csillag.

Volt egyszer egy csodás idő,

életembe egy fontos, épitő.

Egy hóldingot alapitottam,

a Körösi Zoltánból, milliárdost faragtam.

Felesége Zubkó lánya ki Bécsbe nagykövet,

felesége üzlet asszony, és az Amerikai M.L.M. 

                                                       aszonya lett.

Két gyereket szűlt hát neki de a szexet is szereti,

sajnos a fehér máját a legjobb barátja kefélgeti.

-----------------------------------------------------------

Nagyon boldog ember volt és mikor,

Pekingbe "lovagolt", írta "nagyon fut a bolt".

Felesége, négy gyereke, hit benne de,

fel szált volna repülőre, dolláral "bélelve".

Sánkájba kellet volna mennem és ot,

számomra lakás, koszt és dollár, 3.000.

Amikor az igazságot, gazságot, vágod,

mindenkit cserbe hagyot, mert változó volt.

Mind a hold sötét oldala, vagy a sivatag szelleme,

a kegyetlen düh fort ereibe, lelkét elemésztve.

Én segitetem neki minden pénzét Londonba menekiteni,

csodás angol város ahol a köd alatt nincs banki kivonat.

Elhalt a lelkem de a XVIII ker, rengeteg munkát leltem,

fellélegeztem mikor a Szakács Edit Eszterrel kényelem.

Együt dolgoztunk nappal, éjjel szeretkeztünk éltünk,

de a kegyetlen jövő, engem keresztre feszitett, egek.

Idöseknek othonába, három macska, kicsit csacska,

hogyha egér lene kaja, békának kihulna a "haja".

Számítógép, egér, egér, minden jukba belefér,

éjszakába, Huhu bagoly huhogva, denevér szárnya.

Ebben a honapban léghajoban,

elindulunk a sivatagos Egyiptomban.

A piramisokat megcsodálva,

a Nillus két forásánál kokusz zabálva.

Hortobágyi palacsintát, pisztrángot,

kiengedni a szijjat, és leveni a nadrágot. 

Napozni kettesben és szépen lebarnulni,

nem a tejreklámnak 100% hangosan adni.