bolonyibence blogja

Kezdet.

Első emlékem az volt amikor az ovodatársam,

aki még hat éves sem volt de a gyász a szívébe landolt.

Anya a menyországba felment és négy hónap mulva,

az apja is követte a menyek országába.

A második fájdalmam az volt amikor, 

a legtehetségesebb tanitványom 11 évesen.

Az édes annya egy éjszaka alatt, 50 évet öregedett,

a koromfekete haja egy éjszaka alatt hofehér lett.

A harmadik az volt amikor az "arany városban" Nagybányán,

a tornatanár kolégám, aki csak négy évvel volt időssebb töllem.

Egyetlen nap alatt 14 évesen maradt árván mert az anya Nagybányán,

az apja Kolozsváron és amikor a nagyobik testvére kiment elébe nem ismerte meg.

Egy korai agastyán csoszogot el melette, mert az arca beesve, haja hofehér,

tekintete mesziről jöt és mindenen átsiklott, mert a lelke megjárta a főldi poklot.

Két honapig nem érzett semmit, nem ismert meg senkit, az erdö volt a menedéke,

ot ült és az eget kémlelte de egy orvos szerencsére megmentette, mert tiszta volt a lelke.

A negyedik és ez még most is ha fáj a szívem,

álmomban megjelenik és meghalgat és csak a jóra tanít.

Ha eljön az ideje találkozunk végre és a mennyei orgonán,

négy kezest játszunk és az angyalok korusában Zeus világában.

Végtelen tenger.

22 óra és 30 perc, de jó hogy már rég ébren van a sápadt hold,

a szerelem virága, Wágner tetralogiája, fényt hozott a "vak világra".

Szárnyakat adot és a denevérek, csüngenek az égbe, egérre,

ne nevetes mert Drakula grof sosem jön ki a fényre, mert nappal elégne.

Beszterce bányától alig pár kilométerre volt a hires Vlad Cepes(a karos vajda rejtekhelye),

a turistáknak igazi zarándok helye mert minden szombaton 100 vendég a csodát élvezhette.

Délben már egyedi Erdélyi ételek, fenyő, szilva de főleg vackor körte pálinkák, de már a parázs felett,

sütöték az ökröt, borral puhitva, pacal levest, juturoval, kecske sajtal, gombás lángossal, turos pulickával.

Amikor az éj leszált, kezdödőtt a tánc, mert egy szinész Drakulának öltözve, 

kivül fekete belül égő vörös köntösbe, négy vérszivó szemfoggal szája kidiszitve.

A nők boldogan ölelkeztek vele és a nyakukat szabadon hagyva, ha harapja,

utánna az erdöbe alkalmi partnert keresve csupán hajnalig szeretkezve, és mindent felejtve.

Amikor a pirkadat első sugara, csak egy füstfelhő jelezte, Drakula visszavonult az alvó helyére,

a pince mélyébe, ahol a koporsó volt a fekvőhelye, és a denevérek öltőzékében cirkuszi artisták.

Plafonról logtak és a fehér galambok turbékolva, "csokolozva" de a turisték által buzát árpát,

utána tisztogaták a portól a szárnyukat, de a verebek, pacsirták, fülemülék, fácánok, sasok.  

November 2, 3, 4, és csodás remény, égi fény.

Szemedet ne áztassa a köny mert az igaz gyöny,

tudod te szép vagy, a lelked fényében hatalmas nagy.

Nem a János ez egyedüli férfi aki minden szoknyát felhajt,

minden pillanatban keresi a piát meg a zürt és a bajt.

Nem lehet tölle egy müsort sem végig nézni,

egyszer tégedet is csak magadért fog szeretni.

Te pénzelem de a könyüvérü nöket kedveli,

de csak azt a nőt szereti aki a két lábát elötte szétteszi.

Zuhany alatt, egymást lemosva, piálva,

belemerülnek az egyedi világba.

Ne hid hogyha a gyámság alol,kikerülve,

de barátok közt ot lehetc mindenhól, mindenkór.

Oráról orára, napról napra,

nemsokára az éjszakába.

Arcodat a kezemre hajtva,

szánkban megolvad a bundás alma.

Virágos réten, madátkák zenéjében,

kéz a kézben szem szemben, csókban.

Idő nem számit mert a végtelen,

lángol benünk az örök szerelem.

Anikó, Anikó, Wéber Anikó,

szíved hatalmas, csak a fájdalmad.

Sohase szaladj egy ábránd után,

mert te kortalan vagy, szemed lángjától

                              nincs szív mej lefagy.

Türelem és minden rózsa,

rörül növi azt ami benned.

Egyedi, angyali, áldot és várod,

szabad legyél és a kalitkából kirepüljél.

Amikor Allah fekete könnyei a főldnek adta,

tudta hogy vagyonát, csak a homok takarta.

Mélyen a főld méhében fekete aranya,

a világot minden időkben fényben, tüzes vízében.

"Petroleum, lámpa,

mien szép a lángja".

A főldnek e hatalmas készlete,

vitte a világot mindig elöre.

Amikor a vilamos energiát,

a világnak megadták, lássatok csodát.

Ami senkinek sem került soha pénzébe,

az a vízimalmok erejem mert a búzát, árpát.

A rozslisztet és abbol dagasztot kenyeret,

abból a pék is sütöt igazi omlos kenyeret.

Az emberiség is ennél tovább lépet,

"munkára fogta" a viharos szelet.

Amit viszont nem kellet volna,

a Pandora szelencéjét megpiszkálva.

Mary  és Pierre Curie a röngen sugarat,

Enstein aki azt mondta : - E világon minden relativ.

Amikor Hirosimáa és Nagasaki felett, nőt egy "Atomgomba",

akkor külték az emberiséget a félelem poklába.

A legveszélyesebb lény ezen az árnyék világon,

az ember mert amit évezredek alat Isten teremtett.

Neki csak egy gombnyomás, de ami most borzalmas kihívás,

a dron mert sajnos ez a pici kis ördög minden pusztitást.

Mit hoz még a jövő, jobb ha nem tudjuk,

a rosszat már sajnos rettenetesen unjuk.

Akik békében születtek, békében szeretnének,

a másvilágra, a hanvaik egy vörös rózsát "táplálva".

Dörög az ég, fényt ad a villám,

lobognak a levelek a szomorú fűzfán.

A hársfa sem boldog, de mégis,

az eső által megtisztul és tovább virul.