bolonyibence blogja

              Hihetetlen menyire csodálatos az állom világ. Az első könyv amit kaptam(még nem tudtam ugyan olvasni de ehez nem is kellet). Amikor kinyitotad egy mese tárult eléd. Csipke rozsika ébredése. Még fogalmam sem volt hogy ez lényegébe a tér, három dimenziója. 

           Amit a nagyapám a növére imádot és mivel én voltam a családnak a legfrissebb (sarja), mindent megadtak hogy tudjam, nem vagyok akárki. 

          A Papp Gyuri bácsinak a mindenki Micinénije akik csak két házzal aréb laktak, amikor a nagymamám és nagypapámnak nóta estje volt, nem akartak egyedül hagyni. Ez általában szombatrol vasárnapra viradó éjszaka volt.  Akkor már zongorán, harmonikán, de a kedvencem az ogarina és a pánsip volt. Minden alkalommal szerepeltem nem kis sikerrel.

          Prodán Sanyi nagybátyám imádot gitározni és a hátso udvarba lakot. Apránként megtanitota a hurok sorendjét. É - Á - Dé - Gé - H - É. Lassan de a szerelmemmé vált és amikor nagyanyám megtudta, mérges let mert azt mondta hogy a bal kezem ujbegyeim nagyon meg fognak keményedni. Amikor az Olteanu tanár ezt meghalotta elmagyarázta a nagymamámnak ez csak egy rosz elöitélet. 

          11 évesen már a vasuti fuvos zenekar karmesterével tanultam partiturát olvasni és úgy vezényelni hogy hátal mentem a zenekar elöt. Esküvök, temetések de föleg egy olyan mü ejtete rabul a szivemet aminek az olasz neve az volt hogy  : - Szilenció. Trombita szollóval kezdödöt és utána kapcsolodot bele a fuvola oboa. Csak három fuvos hangszer de a csillagok is beleremegtek. Ezek életem legszebb emlékei.

          Agteleki csepkö barlang. A záró pillanat, a "sipok terme". Szinjáték és a vangelis egyedi zenéje mindenki szemébe könyeket csalt.

          Ma látogatta meg az intézményünket egy mikulás. Sajnos egy olyan növérke aki azelöt csak egy takaritönő volt de gyorstalpalon elvégezte a növérit, beöltözteték angyalnak. Sajnos a fehér ruha alatt csak egy fekete lelkü ördög maradt. Megátkoztam hogy kerüljön kerekes székbe hogy éreze azt amit én. 

         Már eljutotam odáig hogy 20-25 lépést megtegyek semmien segitség nélkül. Amikor első alkalommal 12 léptem mindenki megtapsolt. Mindig olyan makacs voltam mind egy öszvér. Ha megmakacsolom magam, hat ökörrel sem tudnak indulásra birni. Ez történt ma és eldöntötem ennek az állnövérnek olyan pokollá teszem az életét hogy ot fog sirni ahol senki sem látja majd. Az élet bosszuállová tett azok ellen akiknek halot a lelke.

Korán reggel, vasárnapban, 

belenéz a hóld a napban.

Mikor erdőben virit a som,

elment már a 6.20-asom.

Korán geggel, kint Tihanyon,

viszafeleselt a viszhagom, gom, gom, gom.

Énekel nekem szerelmem,

hangja mint a fülemüle, felém szál szines szeleme.

Délelöt, nem mértem hőt, 

nem láttam a jegykezelőt.

Balatonba halásztam,

egy aranyhalat kifogtam.

 Kicsi teste picike, 

szeme ázot a könybe.

Pici száját megcsokoltam,

király lányát, fél országát.

Leveleken pici béka, 

felrobbant egy kecske béka.

Hideg vízben nagyot úsztam,

nem merültem el a hóban,

              mélyfagyasztóban.

Medve tóban megfürödtem,

égő napon majjdleégtem.

Kéményseprő, kájha mellet,

mélyből fogta ki a szelet, kötelet.

Marika, Marika, ujján tüzes karika,

karperecce gyémántokkal kirakva.

E szent napon a családja,

a völegényét meglátja.

Nem kel ide semmi más, 

csak egy napsugarsas koronázás.

Mézes, mázos puszetli,

mi a száját színezi.

Nincs messze Budakeszi,

kertyét a Benei, nápolyival "beveti".

Adócsaló, emberfaló, 

Gresem palotába lakó.

Benei Kinga lányát,Pénzért Fajván családját,

Jolanda a német, cigány, lengyel kurva.

Karinát kit a drága fatya, felcsinálta,

még az országból is kiutálta.

123 hónap és négy nap után,

kirugot mert az igazat, megmondva.

Eldöntötem, de szerencsére,

 a Váradi Lacinak nem nyirtam ki.

A kocsijukat a bogáncs utcába a benzinkutnál,

kutastól együt dinamittal, késlelteve felrobantva.

Sosem kaptak volna el mert sok volt ot a soder,

Unikummal, jéger kuttal, fóttal, foltal, kopot orral.

Kompaktnak a repetsarku, undoritó fönöknője,

nem volt férje, csak egy félvér szeretője.

Tiz nap alatt kint Dubajban, 40.000.000 kiadva,

Rolce Roys hajó, Rolce Roys kocsi, boci csoki. 

Volt egyszer egy csoda ló,

himbálozik a hintaló.

Parázslik a vasaló,

benne szikrázik a hó.

Kávét habbal,lovat zabbal,

szánt huzattam két bivajjal.

Két kerék Roma népe,

elmerült a feledésbe.

Néger nőnek nagy a melle,

Timeának, a bugyantnak.

Be nem áll a nagy pofája,

zsíját háját beteg máját.

Bece neve,rá ilene,

"Gonosz boszorkány" nem teve.

Kár hogy it rontja az eget,

mindig korbácsolja a szelet.

                      2025.05.24. Nem egy érdekes személyiséggel találkoztam életem folyamán. Nekem szerencsére a munka olyan volt mind másnak a "hegyi levegő". A kertész akivel együt dolgoztam, megkért hogy van egy nagyon kedves ismerősse. Nemrég temette el a férjét, pontosabban 5 hónapja. Azota semmi de semmi sem érdekli. 

                  Tegyem rendbe az utcát és mivel tudja hogy semit nem fogad el ingyen ezt tegyem meg 06 óra elött. Egy barátnak az ember mindent megtesz. Kérdés nélkül. Amikor már befejeztem, valaki a torkát köszörülve elrebegett egy :

                  - Hálásan köszönöm. Kérem jöjön be és igyunk meg egy kávét. Mára várom a lányomat. Eldöntöte hogy visszajön Angliából és itt fog egy céget alapitani. Nem kel megmondania kinek a kérésére tette meg ezt nekem. Ez egy Isten áldotta jó ember.

                  Szoból szó let és büszkén mutatot nekem egy csodás verses kötetet. A kötet cime "Egy csep méz". Amikor felidéztem egy pár saját verset odáig volt. Hogy miért Ádámtól-Évától kezdtem el ezt a történetet a továbiakban kiderül. 

                  A Kállay Marika megtudta hogy a Timea boltjában lehet olyan ővtáskát venni mint az enyém és most akciosan csak 1.000 ft. Tegnap amikor négyesben kártyáztunk, őt hoztam ki igazi gyöztesnek. Annyira boldog volt hogy mindenkinek "zakot adott" fel sem tünt neki hogy mivel a kártyák alá néztem, saját magam ellen licitáltam. Lényegébe csak anyit hogy egy mosolya töbet ér nekem a világ minden vagyonánál. 

                  Pontos idő, 8.40. Szeretem amikor valaki azt hiszi magáról, káronkodni kötelező. Hát nem. Az első alkalommal amikor Nagybányán a bányász sogorom felesége megkért, várjam meg mert be kellene vásárolni hét végére. Még töb mint fél órám volt erre. Ez Felsőbányán volt. Gondoltam, mivél csodás idő volt, kiülök a teraszra, "leguritok egy korso sört". Akkor még az a majdnem 70 dekás tömör üveg korsó volt. Meggyujtotam egy szál cigit amikor egy szép nagy darab paraszt közölte velem hogy takarodjak a kurva anyámba mert ez az ő törzshelye.

                 Elborult az agyam ás úgy ornyergen vágtam hogy szétment az óra és elvesztette az eszméletét. Tudtam ennek következményei lesznek de kifizettem a korházi kezelését két hétre. Már el is felejtetem az egész ügyet amikor megvártak.az iskola kijáratánál. Na, gondoltam, nekem "reszeltek". De nem ez történt. Főleg amikor megtudta, Balázs László a sogorom.

                Budapest legrövidebb utca neve az O utca. A második az nem más mind az Őv utca. Rengeteget jártam egész Magyarországon és az öszes hév vonal minden állomásáról indulva, egy kézen meg tudnám számolni hol nem jártam. Ez lesz a mai nap egyedi ajándéka ami be fogja aranyozni a napomat.

Fekete rigo, fülemüle, kolibri,

minden igazi hang sok zeneszerzöt.

"Tavaszi zsongás" Grieg,

Debussynek tengere, Liszt igazi szerelme.

Aki velem a zenét megszeretette, lelkembe beültette,

az a nagymamám, és édes anyám mert már öt éves koromba.

Saját zeneiskolát hoztak létre, és kisvárosunkban, a zrnr kulturát,

a két legidössebb tanitványuk, egy háborus veterán, és egy gyogyszerész                                                                                                   "lány".

A Kövesdi Pál akinek a frnacia zene volt a mindene, Debussy, Ravel,

amikor Pirizsban egy nagyon szinvonalas versenynek lett nyertesse.

Szerzödést ajáltak neki de nagy sajnáéatukra elutasitotta,

szeretet idős szüleit amig élnek cserben nem hathatya.

A másik az Marginianu Cica néni mert ö volt a helység "csakogánnya",

gyogyszerészként magasan képzet, de imádta a fényképészetett.

Akkor még tühegyes ceruzával a művészi fotokat retusálta,

mindenki ezen a téren is imádta, mert kitünő volt arany keze.

Már négy évesen, mivel a kedvenc játszó helyem a zongora alatt volt,

a "Kis kezek, nagy mesterek" minden hangja, szívemnek harangja.

Kiszoltam a hibázo tanitványnak : - Nem fisz hanem gisz,

nagymamám el sem hitte hogy enyire fogékony a zenére az unokája.

Öt éves koromba már több darabot, ami igaz csak jobb kézzel,

de hibátlanul és egy év után már az évzáro koncerten felléptem.

Kilenc éves koromtol már énekkarban énekeltem és tizenegy,

fuvos zenekart vezényeltem, és minden szépben részt vettem.

Mivel a két szülömnek több mint 30 tanitványa volt,

nekünk két zongoránk és egy koncert pianinonk.

Amikor szombaton nálunk, mérnökök orvosok családostol,

kicsit lazitotak este 20 oráig én is benmaradhattam.

A Weisz zongora hangoló amikor fél évente két hétig,

a családom tanitványainak hangszereit jsvitotta.

Nálunk lakot és cserébe, mivel it evet aludt,

a mi hangszereinket ingyen felhangolta és én ezt a szakmát tölle                                                                                                       "ellopva".

Egy alkalommal amikor egy napra elment de a hangoló táskáját nálunk                                                                                                    hagyta,

nagymamámék egy mulatságra mentek kb. hat óra alatt a gyakorló zongorána a középsö négy oktávját majdnem tökéletesen felhangoltam.

Onantól kezdve, egy két hónapos nyári vakácio alatt, mindent                                                                                                      megtanultam,

Nagybányán a zegimnáziumban, a népmüvészeti iskolában, már minden                                                                             zongorát én hangoltam.

Szatmáron, Nagyváradon Déván de főleg Konstancán egy vagyont                                                                                                    kerestem,

megszoktam hogy magamnak mindent megengedtem.

Úgy szortam a pénzt mint egy magyar nábob, a baj az volt,

a Konstancai kaszinoba, bejártam és a poker gép rabja,

a rulettet nem szerettem, de mivel kis tétekben, majdnem mindig                                                                                                     nyertem.

Ilyenkor a vesztes nőkel könyedén felcsiptem, finom italokkal

kicsit lerészegitettem, és az ágyamat velük megvetettem.

Egy kasinonak én lettem a reklám embere és rengeteget kerestem,

így egy nagyon nagy stilü pénzköltő lettem, de magamnak ezt                                                                                                megengedhettem.