bolonyibence blogja

Szerelmem most már tökéletes,

szemében ott csillogot a fény.

Megölelt és éreztem teste melegér,

ajkakaink elmondták amit szavak....

Most már teljes a boldogság,

úgy néz ki ebből még lehet házasság.

Ezt viszont csak Szilvike döntheti el,

mert ő is boldogan, gondol rám,

                              szerelemmel.

Ez az érzés sosem volt kórfüggő,

de két szívet széppel feltöltő.

Nincs már sötét, se szürke nappal,

csak boldog végtelen, égi csend.

Oly jó látni téged, 

mert nekem te vagy,

életem, fényem,

csillagom, reményem.

El szeretném hagyni a

négy kerekem, mert ha

megkérem kezed, hogy

mig élek légy velem.

Szemed csodás fénye,

lángra gyútá szívem.

Általad végre boldog lehettem,

lelkünk egyesül a fellegekben.

Te vagy az kiért képes leszek,

lábra álni, elötted, meghajolni.

Szívemet kitárni, mert angyalként,

a menyekbe szálni, ott ahol minden csodás.

Csodás életem vólt, de megöregedtem,

2023-ban elvesztettem, fél testem.

Szombathely lett utolsó othonom,

időssek othona, boldog lakoja.

Vas Péter itt az igazgató,

nála minden gondunk, megoldható.

Élete nagy részét, nekünk szentelte,

saját gondjait, kaun kivül, mindig letette.

Itt találtam rá, az igaz szerelemre,

csodás az ö lelke, fénnyel, telitetve.

Minden reggel, mellete ülhetek,

szeme tengerében, boldogan sülyedek.

Álmomban oltár elött állunk, Ő fehér ruhában,

fátylai, lebegnek, arcán nincsen bánat.

Elötünk a tejút, ujján Szaturnusz gyürüje,

szárnyalunk sebessen, az örök életbe.

Két csodatündér ébresztett,

ettől a napom mesés lett.

Szőke mind a kettő

ettől a lelkük felemelő.

Annyira jók, boldogitók,

ez mindenki elött nyílt titok.

Ti ha elhagynátok nem lenne hajnal,

életem tele lenne búval, bánattal.

A nap is csak könyezne,

a hold is sápatabb vólna.

Reményt, csak az esthajnal

csillaga adna, pihenni hagyna.

A tejut terül el mielöttünk,

azon sétálnánk, szabadon.

A boldogságtól lelkem nekik dalolna,

és a végtelen szerelme, értelme.....

Amikor alösszőr hallotam hangod,

szívemben, lelkemben, zendült egy dal.

Belenézve gyönyörü szemedbe

fény gyúlt alvó testembe, már nem szenvedve.

Kezed kezembe tetted,

és zenéltem neked.

Mindörökke veled, boldog,

fény vagy szelememnek.

Ajkad méézét el miért feledném?

hihetetlen és mégis való.

Amit érted érzek szóban nem,

de igaz dalban elmondható.

Menyünk el messze,

egy lakatlan szigetre.

ott leszünk éleetünk végéig

örökre kettesben.