bolonyibence blogja

Vicces ez a reggel mert meg voltam győzödve,

péntek van, tornásznom, zenélnem kel.

Kérnem kellene kavintont de szerintem,

nem sokat segitene a fáradt elmémben.

Budapest számomra már elérhetetlen,

csak álmaimban járhat ott szelemem.

Mindenben viszont van egy örömöm,

élek és zenélek, zenét halgatok.

Szilvia még alszik, de a reggelinél,

mosolyogva ot ül melletem, utolsó szerelmem.

Tegnap itt volt a csodás családja,

aranyos unokája, hofehér kis kutyája.

Talán egyszer bemutat nekik,

elfogadnak vagy nem, az már nem számit.

Amig itt lesz melletem, addig boldogit,

verseimben 1000 évig öt is megemlitik.

Még van egy vasárnap amikor pihenhetek, 

ha feljön a nap, zenét írhatok és énekelhetek.

Csak halkan mert ez az életem,

szívemben ot lüktet a fényes értelem.

Hétfön énekkar, torna, és megnézem,

mit kinál nekem ez az egy életem.

Mikor lesz vége még jo hogy nem tudom,

feletem ot ragyog a szerencse csillagom.

Csodás volt pénteken a reggelem,

mint vízesés, barna hulámok kerteztek.

A napnál fényesem ragyogó arcot,

érte az Olimposz hegtyén, minden angyal,

                                          befalcolt volna.

Főldi lény nem szüleletet 1000 év ota,

irigységtől, a hold is elsapadt volna.

Könyen suhanó léptekkel jöt le a menyből,

távol állt Ő, minden főldi lénytől.

Akit mosolyával gondosan leterit,

szárnyakra kap, szál mennyekig.

Köszönjük néked Zeusz, angyalod,

tölle az éjszaka is fényesen ragyog.

1970-ben, úsztam benne,

elsülyedni benne lehetetlen.

Szamosban tanultam meg úszni,

Fekete tengerben, tudtam gyakorolni.

Gyilkos vízében úszni oly csodás,

hanyat felve, tutajt utánozván,

el sem hiszi senki hogy napozni így is lehet,

eget csodálni itt e hegyi tengeren.

Az Omszki tó volt a kedvencem,

az élmény femséges hihetetlen.

Désaknán, volt egy feneketlen tó,

elsülyedni benne, csak vicnek való.

A romaiaknak is megérte itt sót kibányászni,

egy kiló sóért, egy kiló aranyat lehetet kapni.

1989 után, szanatorium lett, rengeteg szobával,

egy hét ott szálodával, teljes ellátással,

                                         arany árban.

Ha te azt akartad hogy májusban,

legyen ott helyed akkor februárban,

kikellet fizetni elöre, és akkor várt réád,

boldog volt at aki ott erdeiben sétált.

Konyhálya mesésvolt, gombalevessel,

pisztrángodat kifoghatad, hálóval, saját kezeddel.

Medve hagyma saláta, barna sőr,

csodás pillanatok, tiszta levegővel.

Séta után, éhséged farkasé,

ebéd után, az idő a sziesztáé.

Két hét úgy elrepült, szinte el sem hitted,

megtaláltad ott a természet utánni szerelmed.

Pár óra csupán és hétfő hajnalán,

tornával kezdem, a gyenge jóbkezem,

erösitem labdával, előre gurulással,

és a gyogytornász mosolyára vágyva.

Minden hétfő gyönyörrel teli,

mert akarok végre két lábra állni.

Példát mutatva, mások is követnek,

ezután többet ki nem nevetnek.

Öt éve letettem a cigit, mert eleget szívtam,

minőséges cigi ára az égbe ment, hát így abba hagytam.

Inkább csokit eszem és rengeteg gyümölcsöt,

a káros dolgokat egy életre feledtem.

Várom a januárt, a februárt,

márciusban, sok lesz a munkám.

Sándor, Jozsef és én, Benedek,

zságba hozzuk a kellemes meleget.

Április podig a bolondok honapja,

strucként sok ember dugja a fejét homokba.

Május elsejen mindenévben, fát ültettem,

mandulafát, fügefát, ettől lettem fügetlen.

Junius és jullius, Cézár salátát készitettem,

a francia salátát roppant élveztem.

Agusztusban, Tenerifébe mehettem volna,

de sajnos odamenni most csak álmomba.

Szombathely, othonom egy életre,

szívem lángba borult, szerelmemre,

egy percre sem mondok let, mert muzaként,

életem szép lesz az örök elmulásig,

menybe jutásig.

Születési helye, Szombathely,

gágogva, üdvözli mindig a regelt.

Büszke a gunár, mert harcra készen áll,

főleg akkor a a kakasok közt áll a bál.

Csodás város, tiszta és nyugot,

dolgos emberek, egymást tisztelők.

Én az időssek othona lakoja lettem,

edigi nehéz életemet örökre feledtem.

Lassan múlik az ősz,tél közeleg,

verseim témája, kedves egyveleg.

Ami dominál, az a szerelem,

Ő lett számomra az áldot életem.

Napsurár ragyog gyönyörü szemében,

minden regel, ot ül meletem.

A földön egyesült, lelkünk csendesen,

ott leszünk együt majd a menyben.