bolonyibence blogja

Ozdról jöt ez a csoda gyerek, (Majoros Peti, művész neve Majka)

éljenek világunkban az igazi reperek.

Bulibol buliba, Sárin keresztül jutunk el Bugyiba,

"Meghalok" vagy "Mundenki táncol".

X faktor, az első amikor Keresztes Ildikó csodás szemébe,

minden ot volt tehetségébe, szelemébe, lelkébe.

Király L Norbert valoságos foradalmat hozot,

stilusa, mozgása, van kiben botrányt, kiben csodálatot.

Telik az idő, feketéből szürkébe, 

ne lépjen senki szürke egérre.

"Rongy a ruhám, sátor az én palotám,

koszos haju cigány aszony az anyám".

"Arany eső fen az égen,

boldogság a családodnak

mánnó themerá.

Végig jártam a világot,

huszon hét évig Budapest volt.

Minden utcáját, minden házát,

éjjel napali boltját, finomárnyalatát.

Kettőezerhuszonhárom második reggelén,

már csak félig voltam én és nem én.

Jobb oldalam, szinte életelenlet,

de junius másodikátol, örökös helyem

Szombathely lett.

Kerekezni tanulva, kerekeken járva,

mindegy volt nekem hogy uttest vagy járda.

Palotában élek, mindent áttértékelek,

minden műsorban aktiv részt veszek.

Kilenc hónap telt el, és sodák csodája,

a gyógytornász álitot ügyesen két lábra. 

Türelmes kedves igazi oktató,

beszélget velem meghalgat kedvesen.

Kedd van tizenharmadika,

kínai év a sárkány jön táncolva.

Zenét halgatva, hajnalt ébren várva,

regeli elöt, megkávézva, éjszakai nővéreknek

                                        "jó pihenést" kivánva.

Nemsokára kezdődik az aktiv élet,

belenézhetek ébredő szerelmem szemébe.

Aranyos Szilvia, három lábu botjával,

mindent megtesz, mert van egy nagy családja.

Kezét kezembe, szemem a szemébe fürdetem,

ő életem szerelme, múzsája, napfénye.

versben, énekben, virágal, szívem dobbanásával,

élem életem, napjaim fényeként Őt ha kel a pokolba is

                                                               boldogan követem.

Február harmadik napja,

Wágner müve gondolatom alapja.

Tetralogia, négy teljes estét, csodával töltve,

lelked mélyén, szíved elméd szárnyra bírója.

Verdy sokkal könyebben énekelhető,

megszolal benne a rigó, "Rigoletto".

Mekur, oly mind a higany, szine változó,

közel van a Naphoz de lángjai neki nem okoz sebeket.

Vénusz, Olimposz egyik istennője,

karok nélkül, mégis rejtélyes mosolya.

Afrodite a szerelem istennője,

Amor a szerelem merget szívedbe lőve.

A hajosok ha elvesznek ködbe,

szirének hangja vezeti öket a sötétbe.

Romában Kleopátra, Antonius szívét rabul ejtve,

együt vannak ot fen a menybe, ninfákal körülvéve.

Boldog vagyok mert e nyíl áldot mérge,

szívemnek színét, íroi értelmét, nekem adta.

Várom a reggelt, mert megyek randira,

Együt imádkozunk, szívünk egyesült a déli harangra. 

Tokáta és fuga, orgonán előadva,

lelkemet inditja egy végtelen kalandra.

Kovács Ferenc párban Leontinával,

Leoncavallo matinatta müvét lekopirozva.

Meleg vízzel izadt testemet tisztára mosta,

éles körmeimet méretre "szabta".

Mér csak negyven nyólc éves, de sosem panaszkodva,

dolgozva itt éjjel, othon nappal családját boldogan.

Amikor én itt Szombahelyen kétségbe esetten,

Ö "rögzitet" bele a kerekes székembe.

Minden tudását, áldását nekem adta,

kétségbe esésemet, fénnyé varázsolta.

Angyalok közt élek, alkotok és remélek,

egyszer még két lábon keretemet magam elött, nem sietve.

O Leontina te Isteni díva,

barna szemed, gyönyörü hajad.

fényt hozol számomra a sötét éjszakában,

táncolva, nevetve, álmodozva szeretve.

Dél után az ebédet elfogyasztva,

szívem hangos dobogását repesve halgatva.

Hat szevényemet magam elé rakva,

a tombola sorsolást, müsorát halgatva.

Ha nyerek, akkor a nyereményemet,

szívemnek szerelmének felajálva.

O Szílvia, te fényem a szomoru éjszakában,

kezedet kezembe fogva, vicceket megfogalmazva.

Összeköt minket a múlt, jelen és jövő,

te vagy a menyaszony én leszek a vő.

Csak az áso, kapa és nagyharang választhat el minket,

de lelkünk akkor is egyesül a menyben örökre.

Alig múlt el négy óra,

boldogan nézek a holdra.

Ébren vagyok, megkávézva,

megmosdotan,felfrisülten.

Tiszta testel felöltözve,

Chopin legszebb műveit megkönyezve.

Holnap vége januárnak,

üzletekben, szököárnak.

Csillagok, csillagok, mozisztárok,

szerencsére az othonban mindent 

                         filérekért megkapok.

Amit kapok "könyör pénzt", 

elég lenne három napra.

Telik az idő, közel a temető,

emberi port söpör a szellő.

Tengerbe úszva, dagályt, 

apályt meguszva, velem a sellő.

Versenyt úszunk, uszonyainkat ösze értetve,

szívünk dalamára, táncolva,ugrunk a levegőbe.

Nagyon mélyen úszik rája(akumulátorait karban tartva),

világitva úszik a tengerek leg aljába(mindenkit megrázva.

Finom húsu az éti csiga, házábol kivarázsolva, CITROM LÉVEL,

kagyló bontva, fehér gyöngyét, a világnak ajándékozva.

Gazdag lehet minden nő, ki ajándékba,

kétsorosan a fehér márvány nyakán,büszkén hordja.

Shumman, az ki a romantikában,

egyedi műveit, hagyta az utókorra.

Brams, Magyar rapszodia, 

a magyar szíveket lángra gyújtja.

Liszt Ferenc, az ördögi zongorista,

amikor Oroszországba lépet a szimpadra.

A miniszter, szerényen de bátran megjegyezte,

- Müvész Úr, csak két dolog van ami engem zavar,

                                      a hosszú haja és a politikája.

- Életem egy részét Párizsba töltötem,

a hajam ot nőt meg, válamra omolva.

a politikához hatsereg kel, (minimum 100.000 ember),

nekem csak tíz újjam, de így is én lettem világnak hóditója.

Nekem a kotta, és a hangok világa éltet,

körülöttem a legcsodálatosabb nők hemzsegtek.

Napoleon, a korzikai hires hóditó,

törpe termetének magas volt a ló.

Amikor Shoemberg a dodekafonia szülő apja és anya,

a Bach ámoll fugáját áttanulmányozta,felkiáltva.

- semmi sincs új a földön nap alat,

a tízen két hang egyenlő értéket, fantasztikus dallamban.

XX-dik században, az aleatorika,

két külömböző nyelvből let össze kovácsolva.

Cézár Roma elöt ezt már ki mondta,

- a kocka el van vetve, hat  egyenlő oldala.

Rubik Ernő, a híres, első kockáját a világnak adta,

ennek töbszát millió példányát versennyé avatta.

Nobel életének müvét, dijjá téve,

így vonult be az örök életbe.

A foditás neha az értelem tönkretevője,

magyarra leforditva, eredete a francia.

"Gondolkodok tehát vagyok", francia változata,

"ha vagyok(lettem) akkor gondolkodni is tudok. 

                                      SZI JÉ SZŰI JÉ PANSZ(ez fonetikusan).

Végre itt a hét óra, indulhatok egy hűs sétára,

csizmát húzva, válamra, írhámat boritva.

Már ébren van a szívem királynője,

boldogan nézhetek a gyönyörü mély szemébe.

Még nincs hét óra, de a lelkem oly boldog,

Igazi operát amit Erkel Ferenc vetet kottára.

Bánk Bán első énekére, érzem hogy magyar vérem,

száz fokra felfór, üneplőbe öltözve, zászló a kézemben.

Tisztán és boldogan, arcom sima mert a Kovács Ferenc,

biztos mozdulatokkal megborotvál, és kiván.

Régi motoros ebben a szakmába,

kerekes székben, kezdet kezdetén ö fogot hámba.

Vices ugyan de meg kellet tanulnom,

kerekeken "gurulnom" mert ez lett a sorsom.

Minden lépésemet szeretettel követve,

lelki váltságomat Ő enyhitette.

"Sok sikert", kivánt és társa a tündéri Leontina,

szemembe mosolyogva, életemben a napfényt elhozza. 

Három az egyben kávémat elkészitve,

lelkemben a müsor dallamai csendben felcsendülve.

Hetet mutat most már az óra, érzem a reggelit,

elötte torna, és a kápolnába, harmoniumon

                                                   gyakorolva.

Kodály Zoltán "Este a székelyeknél" zongorára írva,

"két kézel" pontosan kiséret bal kézzel, jobb kezem egy uja.

Himnuszal kezdünk, mit a korus, vigyázva állva,

énekli és tempoját a szívritmus adja.

Egyadi versek, szívvel lélekkel elszavalva,

közönség szemében könyeket csalva.

Csak harminc perc de ezerszáz év,

a Duna folyásán halkan jár a rév.

Irány Surány, boldogság szigete,

egy hétig volt lelkemnek üdvössége.

Szombathely, a boldogság szigete,

imádot Szilviám szemébe nézve.

Szomjamat oltja, kezemet fogva,

remélem együt leszünk ameddig üt a végső óra.