bolonyibence blogja

Tengerkék, reggeli ég, kék rapszodia,

az életben nem kel soha melankolia.

Este már elkezdödőtt számomra,

az utolsó hét nap mert a legénybucsú,

                                       (kissebb tragédia).

Esztike viszont tudja, ő a testemnek élet adoja,,

szeretkezésben egyedi, mert a testét nem kiméli.

Magát nekem adja, édes a csókja, pedig tudja,

gyereket neki sajnos Isten már nem igazán adja.

Nem lesz egyszerű de tudjuk mind ketten,

elmegyünk innen szépen és akkor csak a hóld.

Az élet szép, benne csevegve, énekelve,

tilosban szertetkezve, életet lehelve.

Nem is tudom mikor volt ilyen vasárnapom,

szomjunkat, egymás ajka, oltotta, mert a lomb alkotta.

Szökökút, amor nyilla a kettőnk szívét átjárta,

Zeusz mosolya, Afrodite, alakja kezünkben papaja.

Mamut fenyők árnyékába, ahol csak a Teremtő látta,

szerelmünk dallamát a pacsirta adta, kolibri táncolta.

Nincs oly boldogság minek harmata, kehelybe "csapolva",

Napal a hold világos oldalán, az éjszakát a sötét oldalán álmodva.

Oráról orára, napról napra,

nemsokára az éjszakába.

Arcodat a kezemre hajtva,

szánkban megolvad a bundás alma.

Virágos réten, madátkák zenéjében,

kéz a kézben szem szemben, csókban.

Idő nem számit mert a végtelen,

lángol benünk az örök szerelem.

Mikor dobban meg az igazi magyar szív ?

Ez sohasem volt kérdés mert több mint.

Ezeregyszáz éve, a "tenger szemébe"

a hullámzó Balaton, akkor kék ha vihar nem tomboll.

Két Ferenc szívét és lelkét e szél "felkorbácsolta",

a XV rapszodiáját itt alkota, mert az ihletet a nap adta.

Rengeteg itt a vérvörös rózsa, mert ezt a szent földet,

az eleset hősők vére áztatta, és termését learatta.

Amikor viszont végre eljött a csodás béke,

fehér galambok ezrei száltak fel a kék égre.

Boldogan táncoltak, mert az igazi foradalmak,

a búza mezőket gazdagságát, pipacsok "mosolygását".

Zöldel a fű, zöldelnek a fák, a vízimalmok örölnek búzát,

szent kenyeret esznek a magyar katonák, és áédják a hazát.

Agusztus 20, lángolnak fel földi szellemek, igazi csodák,

egymásnak bollogatnak a kék ibolyák és az örökzöld fenyöfák.

Zászló felvonással, merev tertással de hatvan másodperc,

ezeregyház éve lelkét uralja az egyház, kard és kardtánc.

Európa ennek a nemzetnek még legalább ezer évig,

megörzi a békét és a fehér galambok lelkét vérét, Mátyás tiszteségét.

Még sötét a világ de a szerelem határában,

mosolyog a hóld, és még nincs kobold.

Új szerelmemmel álmodtam, a Kállai Marikával,

nagyon rég volt már hogy boldogan, csókban.

Icike picike de mindig írtó csinos,

mosolygos és a haja sohasem kocós.

Együt játszotunk és Ő let a nyertes,

- Te engem aranyom, nagyon elkényeztetsz.

Kezét kezembe, szep tekintetét zártam a szívembe,

én kávét adtam neki, Ő nekem sütit hozott cserébe.

Egy igazi tündérlány tudja hogy a férfi szíve,

a gyomrán keresztül vezet a végtelen szerelembe.

Kettesben vele, egy lakatlan szigeten,

pálmafák alat, kokuszvajat, nyers halat.

Tenger sósvízében, ülve és fröcskölödve,

alig négy éves korunkba visszamenve.