bolonyibence blogja
SzerelemÉjben, csendben.
Hajnal amikor a fülemüle,
párjának sohasem füllentve.
Harmatot szed, és lelket lehel,
dalol neki mind pacsirta szerelemmel.
XXI század, a menyország várhat,
120 évesen megyünk a csodák szigetekre.
Addig is minden percet ketesben tőltve,
szívünk dallamait bizuk Liszt Ferencre.
Már csak öt nap és jöhet a szép élet,
vitorlás hajonknak, a szerelem ad szelet.
Mindenki drukol nekünk, csak azt sajnálják,
hajonk elhagya e helyet, és megint hangos lesz a csend.
Nagyon sok itt az öntelt undoritó irigy,
pedig csak egy együtesnek neve : Irigy, honajmirigy.
Nem foglalkozunk soha senkivel és mégis, rajtunk köszörüli,
torkát és utánunk "hajtja a botját", tépi azt a pár szál haját.
Barbara az kinek a szíve értünk dobog, lelke fénye,
neki lehet hogy nem volt egyszerű élete de mégis.
Mások boldogságát kitünteti és mindenben segiti,
tudja a boldogságot soha semmikor pénzért nem lehet venni.
Péntek és augusztus huszonharmadik napja,
a kenyérgombának is szalagos a kalapja.
Boldogan "pirul" a piruló galoca, nem is tudja,
mitöl lett annyira csodás a pötyös kalapja.
Valamikor nagyon nagyon régen, átléptem,
kikötötem a csodás Debrecenben, és élményben.
Augusztus husz, tüzijáték, virágkarnevál,
táncolták és álmodták, de ámitani soha senkit.
Megtanultam azt hogy néha a csoda felvillan,
olyan egyedi módón mint az esthajnal, pálmával.
Lajti Károlynénak köszönhetem a egyedi álásom,
maszek zeneiskolába, egy zongora hangoló ajálásával.
Albérlet, magas fizetés és végre itt magyar lehettem,
nem egy megtürt személy a román Erdélyben.
Életem felét ott de a másik felét magyar honban,
nemcsak elméletben de a való életemben.
Volt az albérletemben egy nagyon aranyos kiskutya,
becenevét nem véletlenül kapta, neve : - Cukorfalat.
Töb mint harminc éve élek szépen költészetben,
ezt már megfogalmaztam több mint 500 versben.
Kálay Marika, kinek családja igazi nemes lélek,
az én családom gyökerei is 300 évre visszatekinthet.
Lényegébe ez most semmit sem számít csak a diadal ív,
ami alat átlép két boldog lélek és egy lángal égő szív.
Csütörtök reggel és a szerelem.
Tengerkék, reggeli ég, kék rapszodia,
az életben nem kel soha melankolia.
Este már elkezdödőtt számomra,
az utolsó hét nap mert a legénybucsú,
(kissebb tragédia).
Esztike viszont tudja, ő a testemnek élet adoja,,
szeretkezésben egyedi, mert a testét nem kiméli.
Magát nekem adja, édes a csókja, pedig tudja,
gyereket neki sajnos Isten már nem igazán adja.
Nem lesz egyszerű de tudjuk mind ketten,
elmegyünk innen szépen és akkor csak a hóld.
Az élet szép, benne csevegve, énekelve,
tilosban szertetkezve, életet lehelve.
Ébren is csak veled álmodom.
Nem is tudom mikor volt ilyen vasárnapom,
szomjunkat, egymás ajka, oltotta, mert a lomb alkotta.
Szökökút, amor nyilla a kettőnk szívét átjárta,
Zeusz mosolya, Afrodite, alakja kezünkben papaja.
Mamut fenyők árnyékába, ahol csak a Teremtő látta,
szerelmünk dallamát a pacsirta adta, kolibri táncolta.
Nincs oly boldogság minek harmata, kehelybe "csapolva",
Napal a hold világos oldalán, az éjszakát a sötét oldalán álmodva.
Boldogság, új virágzás.
Oráról orára, napról napra,
nemsokára az éjszakába.
Arcodat a kezemre hajtva,
szánkban megolvad a bundás alma.
Virágos réten, madátkák zenéjében,
kéz a kézben szem szemben, csókban.
Idő nem számit mert a végtelen,
lángol benünk az örök szerelem.
A kenyér ünnepe.
Mikor dobban meg az igazi magyar szív ?
Ez sohasem volt kérdés mert több mint.
Ezeregyszáz éve, a "tenger szemébe"
a hullámzó Balaton, akkor kék ha vihar nem tomboll.
Két Ferenc szívét és lelkét e szél "felkorbácsolta",
a XV rapszodiáját itt alkota, mert az ihletet a nap adta.
Rengeteg itt a vérvörös rózsa, mert ezt a szent földet,
az eleset hősők vére áztatta, és termését learatta.
Amikor viszont végre eljött a csodás béke,
fehér galambok ezrei száltak fel a kék égre.
Boldogan táncoltak, mert az igazi foradalmak,
a búza mezőket gazdagságát, pipacsok "mosolygását".
Zöldel a fű, zöldelnek a fák, a vízimalmok örölnek búzát,
szent kenyeret esznek a magyar katonák, és áédják a hazát.
Agusztus 20, lángolnak fel földi szellemek, igazi csodák,
egymásnak bollogatnak a kék ibolyák és az örökzöld fenyöfák.
Zászló felvonással, merev tertással de hatvan másodperc,
ezeregyház éve lelkét uralja az egyház, kard és kardtánc.
Európa ennek a nemzetnek még legalább ezer évig,
megörzi a békét és a fehér galambok lelkét vérét, Mátyás tiszteségét.