bolonyibence blogja

Szerelem
blackroze•  2024. május 10. 16:02

Koncert sorozat. I rész

Életem legfontosabb hangszere a zongora,

családom minden tagja zenéből lett össze gyúrva.

Öt éves voltam amikor, leelöször, két kezemmel,

a tanuló zongorán, a Boci boci tarkát, és a szamár indulóját.


Hat évesen már egyre feljebb kerültem a ranglistán,

szépen fejlödtem és a nagymamám háta mögöt.

Tanultam és memorizáltam minden csodás darabot,

egy évvel késöbb már énekeltem mint egy fülemüle.


Harmadik osztályban már "korustagként", de a tórna órán,

a balettanárnőnek játszotam el zongorán, a "betét dallamát".

Hajlékony voltam mind egy igazi nádszál, és a hatyuk taván,

táncpartnerem, és az első plátói szerelmem, ébredő szívem.


Amikor az első nyolc osztályt befejeztem,

kota nélkül tudtam az énekkar minden dalát.

Hogy a előadoi pálymra fel legyek készitve,

egy Farkas Magda nevü zongora müvésznő.


Minden vasárnap vonatal Kolozsvárra mentem

három év alatt  mindent amit lehetet.

Az agyamba és "két kezemben véstem",

a majdnem tökéletességet, egy ötödévesnek köszönhettem.


Tabacu Marius, ki már töb zongora versenyen,

hat aranyérmet, hét ezüstöt nyert és már.

Senki sem tudta hogy a New Yorky akadémián,

tanári állást kapot és a filarmoniában korepetálhatot.


Aki a nagymamám tanitványainak zongoráját,

azonfelül a mi két zongoránkat és a koncert pianinonkat.

Weis Ferenc volt a neve, és még hetven évesen,

fáradhatatlanul dolgozot, a legjobb tanitványa én voltam.


Azzal kezdtem hogy előre mentem, a hangszert szét szedtem,

az előmunkálatokat elvégeztem és ő már csak a hangolást végezte.

Egy hétig nálunk aludt és ezért cserében a mi három hangszerünket ingyen,

a tanitásomért nem kért semmit mert utodjának tekintet.


Hirlicska volt az akinek vetéjtársa voltam,

gyűlőlte a Ferencet, de szemembe mézet.

A hátam mögöt kutyát, macskát, kígyot, békát,

amikor Debrecenbe egy ács haverommal a füvet nyirva.


Márton Attila zongora hangolónál, mühelyét takaritva,

ö dél elöt soha nem jött de egyszer már kilenc elött.

Az "Elefánt bőlcsődalát" gyakoroltam félig nyitot ajtonál,

megkérdezte, hány éves koromtól szeretem a zongorát.


Onantól kezdve én lettem a jobkeze, mert sokkal több munkát,

válalt el és én napi 10-12 órát dolgoztam, és nagyon is boldog voltam.

Egy nap berontot és mondta, hagyak mindent félbe,

Szeptember elsejétől Mátészalkán fogok tanitani zongorát, harmonikát.


Augusztus 28-dik napján nem egészen két óra alatt,

személyim, álandó lakcimem, és nem meghatározott időre.

Az albérletem, az iskolától pár percre, a tejgyár mellet,

péksütemény, kakaó, tejszines kávé, abszolute minden.


Lajti Károlyné, a legjobb barátnőjénél helyezet el engem, 

amikor a szemébe néztem tudtam, már lángoló szemében.

Szerelen vörös bimboit csirázni láttam, és tudtam,

ennek elöbb utobb meglesz a bőjtje, de bűnösséget nem éreztem.

blackroze•  2024. április 25. 15:51

Hol kezdödne a boldogság.

Szombathelyen élek, egyedül kesergek,

annyira boldog lennék ha egy lelkitársra lelnék.

A szívem szabad, csak a lelkem vérzik,

ölelni valakit, álmainkat, vágyainkat.


Boldogan mondanám ki "holtomiglan, holtodiglan",

egy valakiben ki hónapokon keresztül eljátszotta.

Szeret, imád főleg ha minden szabad pénzemet,

elfogadta, és magában röhögve mondta : - ez a marha !


Amikor megkértem a kezét, nem mert nemet mondani szemembe,

de megtudtam, mert elmondták, ez csak egy kétszinü, ronda.

Azota kerülöm és akinek én szimpatikusvoltam, gratulált,

sajnoscettől én nem lettem boldogabb, de talán ábrándozóbb.


Éjjel amikor szomoruan ébredek, mit nem adnék ha valakinek,

lehelete, testi melege, és vele ébredve tudnám mondani :

- Fényességem, ébredj mert gözölög a kávé, ropogos kalács,

hajadba turva tested az én testemhez lapulva, zuhanyozva.


Menjünk ki a természet ölére, szerelmes szavakat sugva,

ahol nem lát senki, bokrok között, meztelenül a napnak kitárulkozva.

Alkoholmentes pezsgőt durantva, egyenletesen lebarnulva,

fátyolt boritva, a szomoru de néha boldog feledhetetlen múltra. 


Ha más lehetöség nincs, egy "örömlány" is megteszi,

pénzért szerelmet val, hamis csókót de ajkába nem harapva.

Melleit, combjait, a "boldogság kapuját" ami nem kulcsra zárt,

érintheti ajkad, a gyönyör egy töredékét, neki visszaadva. 

blackroze•  2024. április 9. 09:53

Irodalom, költök, halhatatlanók és halandok.

Már oly messze az amikor verselni kezdtem,

első verset amit soha nem feledtem.

Zongorázni, a C dur preludiumára,

énekelve az Ávé Máriát, csengő hangon.


"Ezrivel terem a fán a megy,

feleségem volt nekem csak egy.

De amikor még ez az egy is sok,

előbb, utboll sirba vinni fog.


Csoda isten teremtése Ő,

reszketek ha a közelembe jő.

megteszek mindent amit csak kér, 

mégis mindig dorgálás a bér".


Gyönyörü ruhában éneketük a :

"Ballag már a vén diák, tovább, tovább".

Ötven év, szinte csak egy szenvillanás,

de nemsokára eljön majd a "megváltás".


Addig viszont, még a csodás Nikoletával,

testemet edzem gyogytornával, kerekezve, biciklizve.

Probára várva, időmiliomosként, napfényben  éledve,

Bella Elvira a látokörömbe megjelenve, olyan mint egy állom.


Boldogok azok kik neki köszönhető, a rövid távu memoriáját,

vissza adva, a hangok világába, mindenben partnere, az egyedi jelenbe.

Kezdetben Ő volt mindenki boldogitó álma, énekkarába bevet engem is,

életünkben, mindent mi szelemileg egyedi, három tündérünknek köszönheti.


Legszebb szavaloja a Sasvári Gabriella, ki anyira meghatodva, könyeit,

lelkében élnek a versek, mert amin az élete átment, nem semmi.

Katika szívében és szavalásában az a szó hogy : - Mama !

boldog embereknek szinte sebző hatása, mert harmoniumon elpróbálva.


Megkapva a mapám, a Negró hatására, Gyöngyike szaktudására,

Kos János hangja és a : Kislány a zongoránál.


"Én elmegyek, szolt egy kisgyerek,

neked elmondom másnak senkinek.

S addig megyek mig lesz egy kissziget, 

onnan írok neked, ahol végre boldog leszek"


Indul a tánc, nyakamban aranylánc,

hangok világában balladámban.

Egyszer még végigjárok egyedül Pesten,

ahol nem egyszer estem szerelemben.

blackroze•  2024. április 5. 07:52

"Ki patak szélén, zöld erdő mélyén"

Olyan jó nótával ébredni,

Mága Zoltán zenéjét, imádni.

Kezében világhirü hegedüje,

egy egész nemzedéket vonojával éltetve.


Ruha István, Erdély igazi művésze,

apjától tanulva, mindent de tehetség nélkül.

Lelke volt a zene, vonoja ördögi,

ki egyszer halota, élményét soha.


Városunk sőt Kolozsvár megyének,

legkeresetebb elő adóművésze.

Neve oly egyszerü, Bani Elemér,

senki sem küldte öt soha elemért.


Bodi Margó és a "Fekete szemek",

a halgatoság szemébe mindig csaltak örök könyeket.

Ramicsaházán láttam egy egyedi zenekart és annak két táncosát,

két kanál, egy tejes kanna, egy gitár, Fred Áster is irigykedve.


Egyedi szövegek, mert minden kulturának szeleme,

"Arany eső fent az égen,

boldogság a családodnak

                      manó temerá".


Sukár csávó vagy te tanárbácsi,

tiszta szívvel, szeretettel meghivunk egy keresztelőre.

Akkor etem "öntöt ürgét", előtte stampó szilvát,

mellé káposztás bodagot, legvégén "sünbálót".


Ócsán is jártam, Monori erdőben,

vargányából igazi paprikást, gazdagon fokhagymást.

Ot aludtam náluk egy özvegy ágyában,

bucsuzásúl egy igazgyöngy füzért kaptam.


- Drága fehér egy éjszakás szerelmem,

emlékedet örökké féltve megörizem.

Ha az igazi angyalod megtalálod, nyakába akasztva,

egy életen át ez által megbabonázva alszi két karodba.

blackroze•  2024. március 23. 08:14

Huszon harmadika

Ezerkilencszáznegyven augusztus huszon harmadika,

a románok legnagyobb ünnepe, a második világ háborunak számukra végzete.

Mindig tudták, a 'köpönyegüket" okosan forgatva,

megnyerni mindent ami csakis hamis politika.


Ezerkilencszáznyolcvankilenc, számomra,

legnagyobb lépésre magam elszánva.

Következő év, átlépve egy határt egyszer és mindenkorra,

Mátészalka, végre e országban magyar létemre szívem magyar haza.


Harminchárom év az már egy fél élet,

magyar levegőt lélegzek, kenyeret eszek.

Írok, alkotok, ha időm lejár, és porba,

egy sárga rózsa tövére kerülve várok a feltámadásra.