bolonyibence blogja

Élete sohasem volt egyszerű, 

szíve lelke sajnos most felhős és szomoru.

A sors néha kegyetlen, mert nehezen,

aki társa volt, mindig is csapodár volt.

Szegénynek csak egy a reménysége,

a gondogság alol végre kikerülve.

Feloldják gondokságát, és a János,

mivel el lesz távolitva, mert sulyos volt az alkoholizmussa.

- Végre szabad vagyok és oda mehetek ahová akarok,

igazi családom ölébe "húlhatok", és jönnek számomra.

Boldog napok, hetek és évek, unokázhatok, és talán,

a szerelem forássábol is nagyokat kortyolgarhatok.

Nincs messze a 2025, minden percben elöre,

kimegyek innen mert itt sok a félkegyelmü.

Alkoholista, elmebeteg akiknél semmi sem szent,

a jozanság fájdalmas és az élet jozanul értelmetlen

Ennek az évnek első emberre szeptember,

egy reggeli akkor igazi ha tej és kamamber.

Nagyon szép az ha a szürke 99 árnyalata,

az geget főldet csendben bejárja, de nem háborgarja.

Fekete tenger valamikor 1970 julliussában,

a nap már átkozottul korán kelle ki rendben.

"Menekült a hóld, bujtak el csillagok",

Eger várában Bornemissza Gergely butykossából

                                                     igazi bórt ihatott.

Drága nagybátyám aki agysebész volt, az Örs vezér tere mellet lakott,

két áldott jó gyerekével, plasztikai sebész doktor feleségével.

Az unoka tesom megkérdezte : - Szeretnél belépni az igaz üzleti életbe,

kevesemm mint egy óra alat egy kissebb vagyont keresve, utánna kijönni velem a város ligetbe ?

- Ez nem kérdés de te ezt hogy csinálod, hiszen még csak alig multál tizenhárom éves,

a Zserbóban hihetetlen drága minden, és én mosz vagyok elösszőr it, és nem szeretnék.......

- Bla, bla, bla, akarsz tanulni és független lenni, vagy csak egy szürke egérként mások árnyékába,

élni és élni hagyni ,ert én már tíz évesen mindent megtudtam magamnak teremteni.

Az újságos már ismerte és amikor a 100 darab "Esti hirlapot" kifizette, megkérdezte :

-Ki ez a nyurga angól külsejü gyemek : - Ez egy már több nyelvet beszélő Erdélyi rokonom.

Be akarom vezetni az üzleti életbe, mindenkitől függetlenitve, mert amikor mink is ot voltunk,

egyedi módón ragyogott feletünk a hold és az erdőből mindent "beszerezve" megtanított.

Kiálltunk este és a rikkancs szakmát megtanulva : - Esti hírlap, friss az esti hirlap,

mindenki annak ellenére hogy csak egy forint ötven fillér volt mindenki Béllással.

Az kőkemény két forint, és az ötven fillért senki vissza nem kérte, mert a gyereket,

mindenki ismerte, kinek kije és mivel mindenki tudta hogy a Vadvirág utca 19 szám alatt volt othona.

Miénk lett az egész világ, mert az első vasárnap már a vidámparkban, mindent kiprobálva,

minden költségünk kijött egy piros százasból, és a Zserbó cukrázda teraszán amikor.

Apja, annya, nagymamám és négy gyerek, minden álmát teljesitve, énekelve,

egy koncert zongarán mivel akkor már tökéletes volt a tehnikám, mindenkit "állomba ringatván".

A tulajnak is nagyon jó volt az üzleti érzéke mert aki halló távolságon belül volt,

nagyon hamar az egész terasz tele volt, és nem volt annyi potszék de állva is  megcsodáltak.

Akkor estem Budapestel  egy életre szerelembe, de ezt csa 1996 után teljesült végre,

huszonhat évig minden percben hétben évben, de ahól első verseimet papirra vetve.

Semmiből épitettem magamnak egy világot, mert az Ungi Tiborral ki egyújságot,

szerkesztet és sok szegény ember életében gyújtott fényes világot, sőt othonr, boldog othont.

Kijártunk csapatban az Omszki tóra és versenyt úszva, utánna egy fél teraszt elfoglalva,

érdekes modon senki sem gondolt alkoholra, de a pincérek ki voltak éhezve a borravalóra.

Az igazság egy, mert aki azt mondja, a ruha nem számít az vagy elmebeteg, mert abból rengeteg,

eről tanuskodik minden mert aki szakadt, koszos azt mindenki mindenhól elkergetett.

Megismertem a Nagy Bandó Andrást és az Iványi Gábor lekészt akik minket felkarolva,

fel tudtak repiteni a főldi menyországba, tudva, a szeretet csdás mint egy arany alma.

Megismertem egy egyedi nőt aki az éjszakában taxizott, pokoli környékeken.

abban az időben Magyarország sok fejvesztve menekülő embernek tranzit lett.

Mihelyt megtudta, anyanyelvi szinten beszélek angolul, franciául de főleg románul

kaució fejében nem kis pénzt keresve, Ausztriába átcsempészve, velem felezve.

Egy év alatt sikerült neki egy szép nagy kertes házat venni, és tudtam,

senkivel sem szeretne együt élni mert amikor hulla fáradtan néha 14-18 órát.

Átaludva, utánna, meztelenül a kertben napozva,(a keritése 3 m magasvolt,

aki éjszaka ide belátott az nem volt más mind a nem kicsit változó hóld.

Nagyon tudot viszont velem szeretkezni de senkivel nem akart még teherbe esni,

amikor már a negyedik céget sikerült nekem becserkészni, sajnálta de tudta.

Vándor madarat kalitkába nem lehet zárni mert ott meghal a hangja,

a fényképünket az ágya fölé akasztva, meg egy utolsó csokkban elolvadva.

Ha valakinek alkoholba áztatott az agya,

azt hiszi hogy a spanyol viaszt és a spanyol náthát.

A bárányhimlőt a birkák hodozták, de a kósók,

egymásnak feszülve, szikrákat látva, falra.

A fél láb de az üreskoponyába, eszet, inkább meszet,

vödörszámra a sittet megzabálva,mások idegeit "szétcincálva".

Remékhető hogy azokat akik mindenki életét megkeseritik,

a nyílt utcára kiraják és alhadnak a bokorba, '"fűsátorba".

Szerencse ghogy a nővétrk tudják mi is az illem,

éketüket, nem kevés áldozattal, megbocsázással.

Én az Anikót amikor elmert a józan eszem, 

vérig sértettem és amikor a doktór megkérdezte :

 - Tudja hogy ez a viselkedés minösithetetlen,

a szellemi sérelmeknnél semmi sem kegyetlenebb.

Ott sirtam el ezt ahol senki sem látta, mert nagyon fájt,

könyörögve kértem azért mert elment a józan eszem.

Túl rég szenvedek és bár mindenkinek reményt adtam,

csak a szerelmemre halgattam, de a Kállai Maruikámmal.

Csokokat váltva, de mindent mi jó bennem neki köszönhetem,

vergödő szívemben lángra lobbant a kortalan szerelem. 

Várom a szombatot és addig vele fogok gyakorolni,

Ő már a járókerettel nevető szemmel, tud szépen gyalogolni.

A polgári esküvönkön mind kettenkét lábon, én féltérden,

megvárom ameddig kimondja a boldogitó : - Igen, igen, IGEN.

Alig múlt el még öt óra, 

amikor minden akadályt elháritva.

Átkeltem a kiskastélyból a nagykastélyba,

és a legaranyosab zongora művésznőt 

                                             megcsodálva.

Ő nem más mind Khatia Buniatishvili,

kezei alatt a zongora is álmokat adva.

Ha süket néma is lennél, az arcán él,

a partitura, mert állomszép az arca.

---------------------------------------------

Számomra az élet legnagyobb csatája,

most kezdődik mert a Questor apám hagytékát.

Pofátlanul megnyirbálta mert negyven ezer hián,

három milliót hagyot rám és ebből csak harcok árán.

Egész családom neve öt generáció óta,

Bölöni volt de egy apro hiba miat Bölönyi letem.

Egész családom harcos volt térden állni ?

Azt soha mert hamarább voltak készek meghalni.

1.300.000 a Budapest banktól kézpénzben de kemény kamat árán,

mire hozzám került már csak 1.050.000 maradt de most hogy megint.

Megnyilt a kármegtérités és én mindent elkövetek hogy azt az öszeget,

1.600.000 megkapjam mert itt most nagyon jól jönne a jövömet épitve.

Nem akarom hogy a menyaszonyommal ne tudjak együt lenni,

természetesen ha már meglesz az esküvő és kicsiny szerelmemmel.

Egy kis kertes házat vennénk, gazdálkodnénk, éa egy igazi regényt,

edig három kötete már megvan de a kiadó csak akkor lép ha legalább.

Értelme meglesz, mert a Bella Elvira és a Bilics Violetta,

ha ezt elolvassa, biztos hogy azonnal felkarolna.

Nm beszélve a Gyöngyikéről, akinek már bebizonyitottam,

ami a bal kezem alol kikerül az nem mindennapi, sőt.

Az első verses kötetem "Ne néz vissza" azt Salgotarjánba,

kiadva de mivel a kegyetlen valoságot ábrázolta, eladni.

Eljött végre az én időm csak meg kellet várni a napot "tiszta arcal",

a tengerből "kiszálni" mert valamikor hajnalban szoktam úszni.

Az élet édes mert a virágok mézét, a Kállay Marikám ajkáról,

végyom arra hogy csak vele és soha többet nélküle, mert hangja.

Olyan mint a fülemüle és a pacsirta ötvözete, fejét a karomra,

hosszú csokkal felsohajtva, nevetve és táncolva az örökké valoságba.

Keresük az othonunkat, ahol álmodozva, áldva,

nem baj ha nincs hó, csak gyümölcs és méz.

Nem a rím számit mert a japánoknál gyorsabb,

gondolatnál csak a fecske és a fény szál.

Hajnal amikor a fülemüle,

párjának sohasem füllentve.

Harmatot szed, és lelket lehel,

dalol neki mind pacsirta szerelemmel.

XXI század, a menyország várhat,

120 évesen megyünk a csodák szigetekre.

Addig is minden percet ketesben tőltve,

szívünk dallamait bizuk Liszt Ferencre.

Már csak öt nap és jöhet a szép élet,

vitorlás hajonknak, a szerelem ad szelet.

Mindenki drukol nekünk, csak azt sajnálják,

hajonk elhagya e helyet, és megint hangos lesz a csend.

Nagyon sok itt az öntelt undoritó irigy,

pedig csak egy együtesnek neve : Irigy, honajmirigy.

Nem foglalkozunk soha senkivel és mégis, rajtunk köszörüli,

torkát és utánunk "hajtja a botját", tépi azt a pár szál haját.

Barbara az kinek a szíve értünk dobog, lelke fénye,

neki lehet hogy nem volt egyszerű élete de mégis.

Mások boldogságát kitünteti és mindenben segiti,

tudja a boldogságot soha semmikor pénzért nem lehet venni.

Péntek és augusztus huszonharmadik napja,

a kenyérgombának is szalagos a kalapja.

Boldogan "pirul" a piruló galoca, nem is tudja,

mitöl lett annyira csodás a pötyös kalapja.

Valamikor nagyon nagyon régen, átléptem,

kikötötem a csodás Debrecenben, és élményben.

Augusztus husz, tüzijáték, virágkarnevál,

táncolták és álmodták, de ámitani soha senkit.

Megtanultam azt hogy néha a csoda felvillan,

olyan egyedi módón mint az esthajnal, pálmával.

Lajti Károlynénak köszönhetem a egyedi álásom,

maszek zeneiskolába, egy zongora hangoló ajálásával.

Albérlet, magas fizetés és végre itt magyar lehettem,

nem egy megtürt személy a román Erdélyben.

Életem felét ott de a másik felét magyar honban,

nemcsak elméletben de a való életemben.

Volt az albérletemben egy nagyon aranyos kiskutya,

becenevét nem véletlenül kapta, neve : - Cukorfalat.

Töb mint harminc éve élek szépen költészetben,

ezt már megfogalmaztam több mint 500 versben.

Kálay Marika, kinek családja igazi nemes lélek,

az én családom gyökerei is 300 évre visszatekinthet.

Lényegébe ez most semmit sem számít csak a diadal ív,

ami alat átlép két boldog lélek és egy lángal égő szív.