bolonyibence blogja

Hajnalba 5.30 megletem fürösztve,

reggeli ? Az csak a testet élteti.

Madárdal és igazi szinfonia,

levelek suhogását lekottáznia.

Szemüvegét felteszi au éjeli bagoly,

erdöbe menekül a madár mely nem fogoly.

Mokusok már telerakták a téli odujukat,

legelni viszik a mezőre a kisborjukat.

Kukorica, buza, árpa és galamb gomba,

háborus években, a szomoru sorba.

Kukorica kenyér, kájhában csak a szél,

a szegény ember már attól is boldog ha él.

5 év után végre megjött a béke,

a szegény embernek végre lett széke.

Ágakat szedhetet, és boldogan fellélegzet,

végre mindenki boldog életet élhetet.

A lányok patakban mosták ruhájukat,

hajnaltól kaszáltak ebéd után megnyalták 10 ujukat.

Este jöhetet a boldogitó tánc, a lányok gyöngyöt füztek,

a legények boldogan, énekelve táncoltak, áldotak.

A mátkájuk keszkenöt kötötek, sütötek föztek,

a völegényükért szinte igazi csodát tetek.

Fris forás vizzel mosták az azcukat, hajukat,

rozsa viztől ilatozva, ibolyával várták párjukat. 

O drága Marika, nélküled végtelen az éjszaka,

te a kispárnád öleled, én éjjel mint egy bubos banka.

Megdördült az éj, és villámok cikáznak, szélvihar,

ágakat törnek, bokrokat tépnek, sietve hamar.

 Reggelre pokoli a táj, mert a rozsaszirmok fedik,

a kavicsos utat, megtépázott bokrokat, verebek.

Készülnek a golyák, fészküket szépen befedik,

Ha tavasszal visszajönnek ezt ujjá épitik.

Alig várjuk hogy a csoda megtörténjen,

igazi finom falatokat süthetünk meg szenen.

Két gyürü, zárt körü esküvö, nászéjszaka,

tücsök ciripel, pacsirta énekel, verset ír Klapka.

Napsütés, sárguló lomb takarja a főldet

a szarvasbika boldogan követi az özet.

Erdő szélén fészkel a fürj és fácán

kisgalambok boldogan hintáznak a fenyő ágán.

Dalban mondom el neked, a kápolnába,

te lettél számomra az valoravált álma.

A napnak is kevés a vakitó fénye,

mindig várom azt hogy a tenyere.

 Szinte végtelen az élet vonala,

szívemben megszolal az angyalok dala.

Tündéri hangja számomra boditó,

vele az életem csodásan boldogitó.

                     A kor az a szürő amiben benne marad az életnek szenye és csak a csillámpor jut át rajta. Már dalolnak a madarak és elképesztő az az egyedi érzés ami két ember között kialakul. Még csak 6.30 és az a 90 perc ami elválaszt a találkozóig van egy örökké valoságnak tünik.

                      Már ébren vagy.

                      Szeretnélek végre karjaimban ringatni,

                      állomitas szemedet csokólni, ujaidat fogni.

                      Galamb szeretnék lenni, veled magasba,

                      az esti ködbe bujocskázni, fűben hemperegni.

                      Már lemondtam arrol hogy még boldog lehetek,

                      de Amor nyila örökre össze köt szíveket.

                      A boldogság lángja, annak nincsen hanva,

                      pici kis szád örökre az én számhoz tapadva.  

                      Nincs olyan virág és nincs olyan valóság,

                      melleted, veled az élet is igazi orvoság.

                      Kimenni a kertbe, veled kényelembe,

                      te napszemüvegbe, az árnyék védelmébe.

                      Életemnek tengerébe, egy aranyhal,

                      picike és mégis ajkán ott a dal.

                     Fények csillagában, angyalok hazájában,

                     nincs semmi a hullámokban, oceánban.

                    Vennénk egy szigetet, és a fényáradatban,

                    egy kivánságunk lenne,  örök szerelemben.

                    Holnap lesz a napja, már csak 30 napra,

                   mikor aranygyürű kerül a gyürüs ujadra.

                  Hat fehér hatyú indit el az utra,

                  a halhatatlanok forássa, halandok álma.

                  Költő és muzsája, ki lelkemet tisztára,

                  felvisz magával a hold sötét oldalára. 

                  Valamikor féltem a haláltól, de ö megmutatta,

                  lelkünket a szerelem tüze eggyé forasztotta.

                  Nyulnak az éjszakák, de ha együt leszünk,

                  mert egy jégkunyhót is meleggé tesz a szerelmünk. 

                  Alig 11 év van de mindent megteszünk,

                  varázslatossá teszük életünk.

                  Génjeinkben ot van az örökké valóság,

                  Marikámnak a századik születés napján.

                  100 szál hofehér gyertya, hajában vörös rozsa,

                  akkor már ö lesz a dédnagymama, vagy üknagymama.

                  Édes minden pilanat amit egymás mellet,

                  lángol bennünk az örök szerelem a szivárványon át.

                  Nagyon hosszuak az éjszakák, de semmi el nem válasz,

                  ha szemébe könyet látok számomra, ez igazi tör szívemben.

                  Soha de soha Őt el nem hagy, mert Ő az örangyalom,

                  lelkemet örökre neki adom, mert nekem a csillagom.

                  Ha hajnalban felnézek a holdtalan égre,

                  ködben öltözve, szárnyaival rebdesve,

                  Én leszek neki a szellemi Ikarussa,

                  lakásunk sosem lesz a hold sötét oldala. 

Egyetlenem, szerelmem, szivem,

te vagy életem, igazi második énem.

Csókod olyan mind a méz, a hold réád

mosolya olyan mind a hazatérő nomád.

A nap csak egy pillanat, dalodra irigy a pacsirta,

a kápolnába a harmoniumon az alap angot adva.

Sokan irigyelnek mert nekik a boldogság,

olyan sajnos mind a levegöt kapot bor, kobor.

Te fogsz nekem fözni, én a kertet rendbe tartani,

egyedi koncertekből mások lelkében reményt adni.

Már tudom egy életen átt csak reád vártam,

követni fogla bárhova, akár a pokolba, akár a menyországban.

                          Amikor már fiatal ember voltam, érdekes modón mindent el lehetet intézni egy helyen. A Bulbuk Mária aki közjegyzőként dogozott csak 1 nappal elötte elég volt idöpontot kérni. Pillanatok alatt tudot intézkedni mivel a komoly üzletembereket már ismerte. 2-3 perc alatt már átadta a kért dokumentumokat. Két gyereke volt, egy lány a Mária és a Márton fia. Sajnos a gyerekei nem ismerték meg az apjukat. Marika lánya még nem töltöte be az 1 évet és akkor volt terhes a Márton fiával. A férje agyrákban halt meg és az utolsó két hónapban már nem ismert meg senkit. Tudta ezt el kel fogadnia. Sohasem látta öt senki sirni de a munkájába temetkezve nem adot időt magának hogy ezen rágodjon. Reggel 06-kor már bent volt és 09-ig mire az első ügyfél elöt megnyilt az ablak már 70 % a munkának elvégezte. 

                        Hajnali 04-kor kelt és mire a gyerekei felkeltek már az ebéd meg volt főzve, reggeli elkészitve. Sohasem fogadot el semmit. Amikor meg akarták ajándékozni, közölte azt adják oda az ovodának. Neki elég a fizetése. Mindenki imádta és ámbár tudták mit folyt magába ezt ök sem mutaták ki. Neki köszönhetjük azt hogy közbejárt a müvelödési ház hangszerekkel való ellátását biztositotta. Az együtes szolló gitárossa a fia volt. A zenekar öt tagu lett. A lánya az agrármérnökit végezte el és a szülö várossában kezdte és nagyon nehezen ment bele hogy férjhez menyen. Rábeszélte a férjét, nyugotan költözhet az anya házába. Át vette az édes anyától a fözést és bár nehezen fogadta el de be kellet látnia, felette is eltelt az idő. Amikor örökre bezárta a szemét, két nap két éjjel siratta az egész város. Nem akarták földbe temetni és egy kriptát huzatak fel. A márvány lapba ott volt a képe. Ez a kép akkor készült amikor 26 éves volt.

                       A család legjobb barátja és házi orvosa a Fodor Mihály gyogyszerész imádot énekelni és amikor egy szombati vacsorán megismerkedet azzal a tündéri nővel akinek megkérte a kezét, az igent mondot. Már a jegygyürű váltáson is tul voltak. Egy reggel amikor bement a munkahelyére nem tünt fel hogy a propán bután palack szivárog. Amikor be akart gyújtani minden a levegöbe repült és az ablak is kitört. Mivel rács volt az ablakon mire sikerültletépni a rácsot a teste 80% már sulyosan megéget. Megprobálták megmenteni de sajnos kevesebb mint 2 órán belül szörnyethalt. Az egész város megsiratta. Vannak akik nem hisznek hogy az ember sorsa meg van írva egy láthatatlan könyvbe. Van aki még születése elött az annya méhében hal meg de van aki 100 évnél is többet. Dédnagyapám 102 évet élt. Mivel nagybirtokos volt 8 saját gyereke volt. 6 fiu és 2 lány. Szeretet elüldögélni a hintaszékébe. a 100 születésnapján megjegyezte :

                    - Kedves családom. Csak az első 100 év nehéz. A következő már ismétlés.

                    A kertben jöt le az Úr angyala és vitte a tiszta lelkét a menyországba. Ő volt az utolsó akit a csaqlád ösi temetőjébe temették. Azota ezt a helyet "elrejtette a természet". Moha és vadvirágok örzik ezt a titkot.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

                   Sohasem gondoltam volna hogy egy kerekes székben fogom életem utolsó éveit letölteni. Mégis van valami ami vissza adta az életkedvemet. Várom a menyaszonyomat a Kállai Marikát. Ő az akivel az egész napot töltöm. Ő nem csak a szerelmem hanem minden versem első olvasoja. Ha szép az idő, együt "kimegyünk", de ha rosz az idő a társalkodoban beszélgetünk. Ha tényleg kettesbe akarunk lenni akkor bemegyünk a kápolnába. Én játszok a harmoniumon ő pedig énekel. Van olyan is hogy csak fogjuk egymás kezét és álmodozunk. Ha végre  egybekelünk, akkor már közös háloszobánk lesz.