bolonyibence blogja

Amikor a föld méhe fellázadt a vízzel szembe,

akkor születet meg az első sejt ami semmit nem.

Sejt, sejt mellá állot, és amikor már az értelem,

alkotott egy egyedi világot, mely látott sokmillió

                                                   napot, holdat és csillagot.

Tüzhányok köpték a földnek melegét, és mindenek tetejét,

foró földünknek adott lelket életet, és megteremtette az ősembert.

Hatalmas állatok vonaglottak, és szegény kis picukka első fegyvere, 

a köbalta volt és minden eseményt eldobolt, harci táncot táncolt.

Dobolás volt az első "telefonnak" ősi értelme, és a morze füstfelhöje,

magas égből a villámot leszedve, a barlang száját ezzel is megvéde.

Hatalmas étvágy, csak a kora miatt sem volt más ostoba, mert a sült hus,

már akkor az első betegségeket ezekre a lényekre ráhozta, a köszvény ostora.

Alig hét ezer év amiről készültek jegyzetek, Jézus Krisztus volt a határa,

elötte öt ezer év utánna kettőezerhuszonnégy.de öt ezer év a homály ködébe.

Senki sem tudja mert a Vatikánban, a történelem elsö komoly titkait,

a da Vinci kódót kapta, mert a halandonak korlátolt agya az igazságot,

                                                  soha fel nem fogta, mert a fény meg nem hatotta.

Mindent eltáncolt, és amikor már voltak fényelmék, már akkor rég nem volt egyenlőség,

testvériség ? Szabadság ? Egy nagy frászt !!! Csak félistenek és rabszolgaság.

Amit a hétköznapi ember elméjét meghaladta, azt a sámán nekik megmagyarázta,

a világnak hét egyedi csodáját csak egyetlen ember volt aki ezt mind átlátta.

Ádám és Éva, Romulusz és Rémusz, Nagy Sándor, Hanibál, Antoniusz és Kleopátra,

Nefertitinek sem volt a világ felé semi sem mi az uralmát sosem csorbitotta.

A XX százat az atom vilanást a földre hoszta, és a Pandora szelencéjét kinyitotta,

ezzel a világonak átkát sajnos kibocsátotta, de most ne ez legyen az Ábrahám hangja.

Zene, zene, zene és a tánc mindörökké a lelket megtisztitotta, a fényt a szívbe hozta,

a legnagyobb alkotásokat, mindent két magyar, Bartok Béla és Kodály Zoltán lekotázta.

Ami engemet ebben a korai órában lázma hoz egy amerikai hihetetlen együtes,

a neve Mahavishnu, és a csodát megalkotta, az emberi fantáziát bocsátotta szárnyakra.

Hat éves koromtól a zene fátylába burkolozva, minden percemet, hatvnegy éven keresztül,

nem volt semmi mert korusban, szóllóban, korust kisértem és zenét is szereztem,

A népdalkutatásban alig 1400 népdal alapján a "bihari népdal modusz elmélete" írásom,

a XX-ik század, 1950-01970 között, az elektronikus és a kibai probanilitás alapján.

Remélem ebben az évben még sikerül innen,

a bolondok házából kikerülni éppen, szépen.

Vágyom egy csendes tanyasi házra, ahol Pataki tálba,

mindent megpárolva a telet is hóléánnyal megyek a bálba.

Boldog állat a jegesmedve, mert sosem dideregve,

az eszkimó is fóró fokazsirt vedelve, nem ül frigiderbe.

Táncolnak a pingvinek mert kiki és kinek, valhat,

mulló szerelmet, és sosem ver jégkunyhó falába szeget.

Ezt szeretném megérteni, mit vétetem, ebben az életben,

Mert ameddig a nagykastélyban, itt Szombathelyen. 

A kiskastélynak, több mint a 60% tiszta idiota, 

utolsó stádiumu alkoholista, sajnos itt meghal az optimista. 

Nem is tudom hogy mit reméltem, mert ameddig dolgoztam,

mindent igértek de amikor nem kicsit megropantam, de nem agyban.

Még nem mondtam ki az utolsó szót, mert amikor minden behajtandót,

veszek rajta egy meseautot, és ezt a kontinenst magam mögöt, - Te lökött.

Elméletben nyerö szám a huszonegy, de semmi sem mindegy,

van hogy a tizenkilenc kevés de kettővel már na, ot a napsugár.

Amikor már elötünk az oltár és a hivatalosan nem csak a szám jár,

a szamováromban ott rotyog a tea és fogyáshoz a gyümölcstál.

Életem legcsodálatosabb négy éve,

Kolozsváron melynek roman neve.

Cluj Napoca, amit még a romaiak adtak,

én onnan alig hatvan km, láttam meg a napot.

Dés várossát mát a romaika Krisztus születése elött 70 évvel,

a tengerszem sóbányájáról, a főld "fehér arnyáról", hires volt.

Egy kiló sónak ára Rómában egy kiló arannyal vetélkedett,

az akori Dácis főldjét kinek királya Decebal volt, de Traján császár.

Eldöntöte, addig nem hagya magát ameddig ezt a gazdag országot,

le nem igázza mert a fekete tenger partja közel volt a Krím félsziget.

Kristus születési 101-évében a Dunán átkelve, egy nem kis részt,

térdre kényszeritette, és nyólc eröddel birtokba vette, és minden javait,

                                                                                        Rómába vitette.

Csodálatosan tüzesek voltak a dák lányok, dolgosak és a hazájukért,

a rabszolga sorsot is büszkén felemelt fejjel, lélektelen lényel.

A romai nemesség amikor ezt felfogták, töb mint 50% felszabaditották,

hihetetlen szivosságuk miat, feleségnek és családi eszmének.

Gyönyörü gyerekeket szültek és mindent megtetek, mert áldot lelkek,

lassan Rómában is főszerepet kaptak és igazi új közösséget alkottak.

Volt olyan havezér aki magával vitte feleségeiket a csodés Egyiptomba,

tudták képsek mindenre mert 100%, legalább öt nyelvet anyanyelvi szinten beszéltek.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

1955.05.31, szerelem gyerekeként születtem,

a vérembe volt már akkor Bach, Beethoven, Bartok.

Egész családom a zenevilágát Désvárossába,

több mint 40 évig a kultutát szolgálta, és minden évet koncertel zárta.

Kedvenc helyem a zongora alat volt mert a hangok "zuhatagába",

egyedül ott nem sirtam mondta a nagymamám, ki Nagyenyeden 1909-ben.

Sajnos tizennégy évesen amikor egyszerre veszitette él apját és anyát,

egyok napról a másikra vált nagykoruvá és családfentartóvá.

Négyen voltak testvérek, rajta kivül három fiu(10, 7 és 4 éves),

tudta senki sem ad nekik egy szelet kenyeret, mert a szegénység.

Sajnos nem ésed és még a vörös hagyma is keserü magába,

de két keze volt és hatalmas művészete, és a néma film kezdete.

A moziba, miután a filmet etcer látta, csodás zenét improvizálva,

a közönség onnantól kezdve mindennel ellátta, babusgatta, csodálta.

Szombat este, 16-22 óra között, az elit társaságnak a zenét szolgáltatta,

a pincérek minden főldi jóval ellátták, és ezt haza is szálitották.

Vasárnap a templomba orgonázott, és a hivek állva halgaták,

mert az életet még üres gyomorral is csodálták, és a vasárnapot áldották.

Gyerekeket tanitot minden csodára, mert a művészet a lelki tápláléka,

már akkor volt neki igazi korussa, és amikor ezt Nagyenyeden elkezdte.

Megismerte az  igazi nagyapámat és nagyapámat egy csodás kislányal megajándékozta,

ő volt az édes anyám, aki a hagyományt követve, a diplomáját Kolozsváron szerezte.

Sajnos amikor anyám három éves volt, az édesapját a vérhas elvitte, de nagymámám szívét,

akkor is tudta nincs idő a látható gyászra de több mint egy fél évig megsiratta, ott ahol senki nem halotta.

Megismerte a Deák mostoha nagyapámat aki vasuti épitész mérnök volt,

minden szombat estéjét a vebdéglöben mulatott és pengő esőt "szórt".

Amikor nagyanyám megismerte, a Bani Elemér primást megkérte,

csak egy szerény félórát helyetesitse, mert van egy egyedien csodás terve.

Olyan gyönyörü volt nagymamám mint egy igazi diva, mert Karádi Katalin is,

megirigyelte volna, és akkortályt az angol divat belekerült egy vagyonba.

Nagypám a Deák András szeme rajta megakadt, és felkérte :

- Tisztelt művésznő megtisztelne egy táncal, mert egy angyal.

Egy tánc aztán mégegy, és nagyapám szíve lángra kapott,

egy hónap után a templomba, megkérte kezét és nagymamám : - Igen.

Leültek megbeszélni mi hogyan legyen és amikor az emberek,

megtudták csak annyit mondtak : - Dezső Rozsika, drága magának elment a józan esze.

Nagymamám sohasem volt hamis kátyás és elmondta : - Bandikám,

tudok rollad mindent de hid el tudom aranyból van a lelked és szíved.

Egy vagyonnyi tartozásod van, pontosan 16.000 pengő, a birtokodon,

ennyi a zálog, de nekem van egy lányom és tudom menyire imádodd.

Egy dologra kérlek, nőj fel végre, mert harminchárom évesen,

minden nőd aki elötted hevert csak lelkiismeret nélkül levett.

Légy végre az aki benned olyan mint egy igazi tőlgy,

nem zavar ha udvarolsz mert férfi vagy, de édes gyümölcs is.

Nagyapám egyik napról a másikra teljesen megváltozott,

nagymamám belölle egy igazi férjet varázsolt és ezért.

Negyvenkilenc évig éltek együt mind egy gerlepár, turbékolva,

amikor nagymamám hetvenöt évesen felment a menybe.

Nagyapám szíve lángját magával vitte, és soha más nőre rá sem nézve,

minden hónapban több órár töltöt a temetőbe, vele elbeszélgetve.

Én akkor huszonnyolc éves voltam, és legalább fél évig párnámat,

könnyekkel áztattam és most is hetven évesen, 

ha nincs kiút ezt vele álmomban megbeszélem.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Eljött a 106 és most már mindent vagy semmit alapján,

a fekete tenger partján, kikötötek és a Dunát végig hajozván.

Három görög településnek minden jogot negadva, megáldva,

Ez let az igazi szőllőnek új szülő hazája, és Ovidius ezt magából kiírta.

Szegény költőnek hatalmas volt a szomja, mert tolát is borba mártva,

boldogan itta magát a korai halálba, de az örökéletet megkapta.

Amikor Decebalus fejéér Traján császár 1000 aranyat ajálott,

a dák király a Tordai hasadék egyik barlangjába tíz vezérével elzárkozott.

A szarvas viperának köszönhetve, a nyákát nekik szentelte,

oda lettek eltemetve, és tökéletesen elrejtve, helyét senki sem ismerte..

Nem ő volt a történelemnek egyetlen höse, kinek eltünését,

homály fedte, de az élet szépségét a sápat hóld látta de némasága.

Akinek igazi kegyetlen lelke, minden nagyobb bünt halállal büntette,

a Karos vajda bevonult a történelembe, ö volt a törökök réme.

A fia sajnos pigment hiányos volt, neki csak a hold volt a kisérője,

a nap sajnos lett volna az elégetője, mert a bőre hofehér fénye.

A XX században Bezterce bányátol hét kilométerre, volt a kastélya,

igazi turista látványosságá kifejlesztve, egyedi volt minden napja estéje.

Ökörsütés, kirándulás és amikor az árnyékok eltüntek, csillaqgok és fákják,

a fehér ruhás angyalok osztoták mindenkinek a fügét és datolyát, császár koronát.

Szinre lépet Drakula gróf, fekete köpenyben bérlése tűzvörös,

minden igazi élményvadász nőnek, szerelemesek erdelyében.

Vörös bort ihatak mert ezzel a vért álcázták, az ökörhust zabálták,

az erdő mohás főldjén egymás karjában férjeiket felszarvazták.

Amikor vissza tértek a családi fészekbe, "szomoruan ujságolták" :

- El sem képzeled mekkora csalás volt de megy a felejtés ködébe.

A nő mindig egy kétszinű csalfa lény volt, mert eről az Éva,

a paradicsomból az emberiséget kidobatta, mert kellet neki az alma.

Minden háboru oka a hütlen nő volt, mert szeretö, és hidegvérű,

a Nefertiti, Kleopátra de főleg a Matahati vitte az emberiséget a főldi pokolba.

Aki a Pandora szelencéét és a frigyládájából a halált kiengette,

a vilátra a tizenkét csapást rászabaditotta és a poklot az emberekre szabaditotta.

Amit nagymamám elmesélt nekem, és felejteni sosem,

tizennégy hónaposan, egyet gondoltam és a világnak "nekifutottam".

Landoltam és a tizenha fogammal piros ribizlit "csócsáltam",

megszoktam ha nagymamám tanitót, mindig hangja a lelkemre hatott.

Három évesen, nagyapám legjobb barátjának két iker lányával,

egy bironő hihetetlen felnőt lánya mivel az apja véfő ügyvéd apja.

Négyen indultunk ovodába, ahol még akkor tudták az élet utjára állitva,

igazi embert "faragva", a mi geberácionk sosem fog ütközni lerombolhatatlan falba.

Érdekes modon, a Margitnéni aki egy aranyos özvegy volt, 

megtanitott varni, horgolni, keresztszemes falvédőt, orosz goblent.

Nagymamám megtanitot főzni és a nagypapám legjobb barátja,

az erdő értékeit felismerve és ebből hogyan lehetett zsebpénzt csinálni.

Kilenc éves koromba kezdtem el balettozni, korcsolyázni,

karmester nagybátyámtól partiturát olvasni, vezényelni.

Két iker művésznötől, egyik szobrász és köbe véste műveit,

a másik vízfestékkel de olajjal is mindent, igazi történelmet.

Amikor eldöntötem, a zene pályát egész tüdömben "belélegzem",

Kolozsvárra jártam és tökéletes életzemet ketté vettem, és ropantul élveztem.

Megismertem a Jagamos Jánost, aki Béla Bartoknak tanitványa volt,

a népnek művészetének hodolt és egy életet ennek áldozott.

Amikor az egyetem harmadik évében ki kellet választanom,

a zongora, hangolás, karmesteri pálca mellet, még és még.

A népdal kutatást választottam és a diszertáciom címe,

A "Bihari népdal módusz elmélete" 1.400 népdal lett a lelke.

Két év kemény munka de minden nyáron az egész székelyföldet bejártam,

de a csángok vidékét is papirra vetettem és ennek köszönhetem a kettős életem.

Nagybányán egy hegedü művész aki a nép nyelvét tolmácsolta, és az utokorra,

két hónap alatt 202 népdalt lekotázva, és amikor a kötetet kézbe véve, nevem.

Két évig minden vasárnap Kóltón létrehoztam egy zongora iskolát,

az Eszterházi vadászkastélyban, ahol egy egyedi ember megszentelte.

Petőfi Sándor és Szendrei Julia, egy hónapig egymás karjaiba,

a Koltoiak, Koásiak és Kataliniak számára zazándok helyé avatva.

Azon a zongorán tanitottam és amikor a szabadságom alatt ott aludtam,

mondták : - Minden ami itt van az ágy, a párna a dunha, a kávés findzsa.

Petőfi Sándor kezeinek újlenyomatát örizte és amikor ezt egy hejbéli tanárnő átvette,

az én képem is ennek a szobája falát diszitette és csak azt bánom miért nem.

Emlékek amiket egy három kötetes regénybe rögzitettem és még mielöt a menybe,

mielött elmegyek ki fogom adni, nem csak magyarul de elösszőr angolul, utánna franciául.

Az álmom az lenne, a szerelmes verseimet,  ázsiában  kinai nyelven körülbelül hetven hét,

ha legalább 1.000.000 példányban a bevétel 80% olyanoknak adván, akik mint a Titanik.

Kegyetlen a világ mert nem szégyen a szegénység de roppant kellemetlen,

minden szülő aki szerető, nem szeretné ha az utodai élete szenvedő.

Nekem már lassan az utam végét megláttam, mert négyszer néztem,

bele a halál üres szemébe de a Teremtő vissza küldöt : - Tégy jót ember. 

Pénztár és indul a boldog bevásárlás,

kezdödhet az elmés fogyokurázás.

Nem szeretném a 75 kilot túllépni,

inkább decemberig ezt 69-re csökenteni.

Gyümölcsöt kel enni, a kenyeret félre tenni,

amit nagyapám 90 éves korig nekem is.

Karcsu ember volt és mindig nagyon pedáns,

ha a házból kilépet, igazi úr, elegáns.

Öseitől hat generáció ota, tudta, mert az ő apja,

102 éves korban ment fel a tejutra, lovagolva.

Utolsó dolog amit mondot : - Gyerekek az első száz év nehéz,

a többi csak akkor ha nem tudod mi is az hogy héz.

"Reggelidet ed meg magad, ebédedet ozd meg a feleberátoddal,

vacsorádat ad ellenségednek, te inkád kicsit éhesen.

Akor tudod élvezni a gombás hagymás tojást ha három cent,

igazi szilva pálinkával mert az étvágyadat meghozza.

Semmi sem számít mert engem csak a szeme fénye,

lelkemnek kenyere, gyümölcse, egyedi élete.

Elmegyünk massze ahol csak ketten leszünk,

ott lesz csak egyedi a mi fényes szerelmünk.

Az első emlékem, ami a legszebb mert,

a nagyapámnak köszönhettem hiszen a szivében.

Ott élt a zene, mert verselni nagyon tudott,

nagymamám meg a versei alá irta a dalamot.

Egyik legkedvesebbművük az "Örök szerelem",

két galambként énekelték, és a Viváldi négy évszakát.

Lelkükbe zárták és amikor egybe volt minden barát,

alkoták csendben az isteni muzsikát, amit mindenki csodált.

Első szereplésem zongorán alig hat éves koromba,

az évzáró koncerten, mert nagymamám és anyámnak.

Magán zeneiskolája volt és négykezesen, két zongorán,

a romantika szelemét a szépszobában, és az udvarban.

Legalább hetven de volt hogy száz ember csodálta,

főleg hogy ott lenget a rengeteg rózsa mámoritó ilata.

A legvégén pici kis smokingomban, dalolva és magam kisérve,

"a tapsviharból boldogan kilépve", csoki esőt kaptam az ernyőmbe.

Még volt egy igazi pacsirta hangu gyogyszerésznő,

szabad idejébe, fényképésznő, de énekesnő, olasz zenei istennő.

Olasz operát énekelt és behunyt szemmel, szált mind egy fecske,

szerelmes férjével és egyetlen fiával Mariuszal ki már a XX század.

Ismerte az elektronikus zenét és egy igazi alkotó eleméért,

az annya egy vagyont fizetet de a fiu ahol fellépet, garantált.

Sikert sikerre halmozva, eljutot Párizsba, onnan Londonba és,

egyenes út vezetet Amerikába, pontosabban New Jorkba.

Az anyát is kivitte mert akkor már sajnos özvegy volt,

az új élet számára sem maradt számára holdtalan hold.

Amikor elöszőr fellépet és énekelt, meghatározatlan időre,

szerzödést nyert, és mindent ami egyedi és reményt élteti.

Kilenc évesen kezdtem baletozni, vezényelni, partiturát "olvasni",

az életemet elöre megtervezni, énekkart kisérni, nyáron táncolni.

Télen szintén párban, korcsojázva, igazi versenykorcsolyával,

szilveszter elött, betanitva, hat párt, és természetesen a csodát.

Ezerkilencszázhetvenben, tizenötévesen, jártam Budapesten,

a nagyapám testvére lakot a Lövölde téren, a fia az Örs vezér tér környékén.

Az utca neve Vadvirág, ot volt a földszinten a magán rendelöje,

a doktori címét Párizsban alátámasztva, ezek után ö let a diszdoktora.

Felajálták neki az igazgatoi állást de vissza utasitotta,

ő gyogyitani akar mert az adminisztráció nem neki let kitalálva.

A felesége plasztikai sebész, és sok nő egy vagyont fizetet,

mert ő megváltoztatta azt amit más megunta, de széppé varázsolta.

Nekik két gyerekük volt, a fiu tizenhárom, a kis szöszi csak tizenegy,

a fiu aki igazi csibész, de semmi vész mert már nemkis pénzt kereset.

Az esti hirlapot, este árulta, ára egy forint ötven fillér, de mindenki Bélással fizetet(réz kétforintos),

az ötven fillért senki vissza nem várta, ebben a formába, husz forintot kerestünk fejenként hatvan perc alatt.

Két hét után leutaztunk két hétre a magyar tenger partra,(saját kis faházuk állt, és a halászatát),

Balatonba pecázva a halászlének valot, együt kifogva, de ami még a fantáziánkat felcsigázta.

Finom volt a ráknak, apró olloja, és a nagynéném gazdagon megbolonditva, utánna házikrémes,

A Zserboba, egyedi fagylalt, minden ami csoda, soha nem feledve, mert életemnek része.

Ott találkoztam egy Svájcban élő unokatestvéremmel Veréb László, aki Badenbe születet,

képekben megmutatta menyire szépek az Alpok havazva, ahol sielni tanult és mélyen meghajolt.

Lefele a hegyen sikoltozva egymást lehyva, hanyat fekve, a hóba hóangyalokat rajzolt,

legendák, mondák, faházak, karácsonykor élő fát kidiszitve a csillaghatást a földön megteremtve.

Tizenhat évesen a romántengerparton töltötem két hetet, Mamaján uttörő táborban,

alig három kilométerre Konstancától, lejebb Eforia ésszak, Eforia dél, ahol valami Amerika.

Azok is épiteték tizennégy emelet magasak és akik turisták voltak, mindent álltak,

de lejjebb háromigazi görög település amit még a romaik miat a görögök elfoglaltak.

Hisztria, Tomisz és Galatisz, ahol Ovidius megirta egyedi verseit, költeményeit,

a homokos főldbe a szőllőt meghonositotta, a gyümölcsét és az erjedt levét.

A baj az volt viszont hogy a vízet a pohárba mindig utálta, de a bort literszám nyakalta,

ez lassan de biztosan az örök állomba ringatta és a sirját a tenger elmosta.

Első szerelmem it lett és a neve az volt hogy Enache Camelia, 

de a caméliás hölgynek nem volt mesziről sem rokona.

Nagyon megtetszet és amikor hajnalban tengerbe mesztelen,

a homokra teritet pléden, csokolozva, egymást simogatva.

Amikor teljesen felizgulva egymásba gabajodva, de az utolsó pillanatban,

a combjait összezárva megkért : - Imádlak de ne akard az ártatlaságomat mert azt csak,

annak adnám oda, aki miután az oltár elött, esküvel az életünk egymáshoz kötött,

ha már nem lenék az akkor ezt a bélyeget, senki le nem mossa rollam, csak a pokolban.

Ropant dühös voltam és még aznap este egy magyarul beszélő bolgár lánnyal táncoltam,

csak fürdöruha volt mindketönkön és amikor megérezte menyire ki vagyok ehezve.

A fülembe lehelte : - A lila sátorba miután becsuszok, gyere utánnam, és a tiéd leszek,

de ne várj töllem tartos szerelmet, mert amig it leszünk csak veled szexelek.

Amikor Camelia meglátot minket csokolozva, sirva odajött és kiborulva :

- Neked nem lettem volna csak egy trofea, és utánna lelkem az özönvíz elmosta volna.

Amedig nem leszek legalább huszoegy, engem meztelen senki sem fog látni,

senkivel nem fogok együt hálni, mert kurvának nem fogok beállni. 

Amikor már csak két nap volt hátra, belebotlotam Gyömöri Mónába,

láttam hogy enyhén be van piálva és tudta ha a tábori tanárnő meglátja.

Javasoltam neki karoljon belém és játsza a szerelmes nőt, szeretőt,

tudta hogy nagy nöcsábász vagyok és csendesen odasugna : - Teherbe ne.

A sátorba bebujva megkérdezte : - Édesem mivel tudjalak kiengesztelni,

mert ez hazugság volt de anyám ha megtudná akkor nevelőintézet.

Sajnos apám amikor még nagyon gyerek voltam csebdesen lelépét,

ot hagyot a pácba ezért anyám minden ami rá emlékeztettet már nem szeretet.

Amikor alkalmi partnereit hazahozta, az ajtomat kivülről kulcsra zárta,

arra nem gondolt hogy az ablakon kimászva, belevetettem magam az éjszakába.

Bulizni jártam, és fogamzás gátló tabletát rendszeresen használtam,

ezért minden fiut kiprobáltam és hagytam legyen bennem teljesen.

Nem vagyok szűz, és ha gondolod, minden tudásomat megkapod,

ha megunsz akor ne félj a kély miat nyakadon soha nem kapaszkod.

Szeretek szeretkezni és mindig új dolgokat e szakmában tanulni,

mert az iskola által csak a tudásnak áldozva, nem leszek "katona".

Igaza volt mert mindent beleadott, minden szögből végből,

hazaérve, még az anyát is velem össze boronálta, hárman párban.

Amikor viszont megtudtam hogy az anyától morfiumot lopot,

othagytam őket mert nem akartam, a börtönt sohasem.

Megmontam az anyának hogyan jutot hozzá, 

az anya aláirását alá hamisitva, a haldoklok rovására.

Amikor az anya a tesztet lányán elvégezte, majdnem beleörült,

ot hagyta álását és Holandiába emigrálva, a lányát korházba.

Éretségi és a zeneakadémiára felvételi, tejes sikerrel,

négy évig Kolozsvár, egy igazi fellegvár, opera, filharmonia.

Müvészbár ahol a nagy koponyák, koncert után mindent,

szálakra bontva, a karmester munkáját, jegyzeteltem és.......

Megismertem egy igazi együtest, kik a népdal modern változatát,

turnézva, a környéket mindig "feldobta", és a közönség ezt mindig viszonozta.

A legszebb hely egy férfi zárdába, ahol a szerzetesek is velünk énekeltek,

ot éjszkáztunk és megkostoltaták velünk a habos egyedi kecsktejet.

Karmester neve, Gelu Furduj, keze könyü mind a madarak szárnya,

minden vidéket bejárva turnézva, volt hogy naponta háromszor is felléptünk.

Minden helyen a közönség ajándékokkal elhalmozott, és semmivel nem fukarkodott,

egyedi élmények és ami megmaradt bennem a Sapincai vidám temető egyik felírata :

"Itt nyugszom én, olvasod te,

olvasnám én, nyúgodnál te".

Kecske kolbászt, és mindent, a bornak a mágikus párlatát,

altatonak használták és nekünk ezt este bebizonyitották.

Gyümölcsöt ami az erdőbe bőségesen megtermet, leszedet,

rájötünk hogy a természet megtanít egészségre, szép életre.

Az egyetem harmadik évében záró dolgozat írására,

én a népdal melet, mivel a Jagamos Jánosra let nekem a mentora.

"A Bihari népdal módusz elmélete", hatalmas kezdete, lett,

életem értelme és ezernégyszáz népdal mit Bartok és Kodály.

Egyetem után Erdély aranyvárossába vitt az utam, 

művészeti gimnáziumba, csak zongorát tanítva, léptem utamra.

Egyedi helyen volt ez az épület, mert egy csodapark közepén,

szellemek erejében, mokusok és énekes madarak, kortalan fák alatt.

Jagamos János, akinek a lelkébe a népzene magja be let ültetve,

az Bartok Béla volt és Kodly Zoltán, nevük örökké áldot legyen.

Két év  kegyetlen munka de ennek meglett a gyümölcse,

a választásom könnyü lett mert az utolso évben egy egyedinek hít.

Neve Bauer Henriette és amikor megmondta, az aranyváros a hazája,

én is oda kértem az elhlyezésem mivel Déshez Nagybánya, kocsival 90, vonattal 120 km.

Az iskola egy áldot szép parknak közepébe let "elrejtve", rózsák és szelid gesztenyefák,

árnyékolták az udvarát, és egy természetes tóban, igazi aranyhalak "zuhatagában".

Amikor viszont meglátogattam, akkorát csalodtam mert a családja egy vájog putriban,

az apja félrészegen köszöntöt, az anya valami moslékot fözőtt, és amikor megkérdezte :

- Éhes vagy fiam, - a kezét retkes kötényébe törölve, rámutatot az "étvágygerjesztő" ebédre,

mondtam bocsi de nagyon köszönöm, sajnos most erre nekem nincs időm de "soha" talán visszajövök.

Az igazi neve ennek a "csodalénynek", Vána Viktoria, és már a negyedik férje is parlagon hagyta,

még szerencsémre a nagyapám mérnök kolégájának (Bales Aurel) volt egy egyedi családi háza.

- El sem engedlek mert saját szobád lesz és akkor kelsz és fekszel amikor neked megfelel,

boldog vagyok hogy legalább ennek köszönhető a nagyapád és nagymamád végre eljöhet.

Kicsit messze laktak ugyan de jobb volt mind bármi más, és az unalom üzésnek,

rendbe raktam kertjüket, de a szomszédban is felkértek : -Átjönne hozzánk ? - Miért is ne ?

A lányuk akorr már huszonegy én hárommal több huszonnégy, a szakmája ékszerész,

Szatmáron dolgozott és minden reggel hatkor már vonaton volt, de délután tizenhét órakor.

A szülei nagyon ritkán voltak csak othon, mert a minisztériumban dolgoztak,

Bukarestben a román fővárosban, konzulátusi palotában, mindent megkapva.

Nem is csoda hogy lakásuk igazi muzeum volt, mert öszérték anak mi ott volt,

böven tullépte a hatalmas öszeget ami 4.000.000 volt de engem fel nem spanolt.

Egyszer viszont akkor jötek haza amikor egymásba "gabajodva" aludtunk csendben,

amikor kijöt a szobából mesztelen felsikoltott : - Édes Istenem, anyú, apu de meijedtem.

Nem volt mit tagadni mert a tények fényében, közölték velem : - Fiam, mond mi legyen ?

A lányuk viszontelmondta : - Nagyon jó lenne ha a magánéletemben ne szoljon be egyikötők sem.

Nem leszek bolond hogy férjhez menjek mert a magam ura és királynöje vagyok,

azzal fekszem le akivel és amikor akarok, de ha bárkit zavarok van nekem pénzem.

Albérletbe megyek vagy veszek mahamnak egy vidéki házat, és oda titeket nem várlak,

a címem sem fogjátok tudni mert ezt titkositani fogom és ezt továb nem ragozom.

Amikor szeptember elsején a kolégákkal megismerkedtem, egész delelött elcsevegtem,

a Vida Géza szobrász felesége vezette az iskolát és felajálták nekem is a bentlakást.

A hirdető táblára ki lett tüzve, kinek egyedi kedve, albérletbe menni, és előre két hónapot kifizetni,

személyesen kellet jelentkezni és ott helyben a szerzödést "szentesiteni", utána okmány bélyeggel ellátni.

Egy hatvanhárom éves özvegy neve hangzásra megtetszet (Ster Virág) és amikor meglátam a hatalmas kertjét,

tudtam itt lesz nekem arany helyem, mert csendre vágytam miután a munkámat a nap végén leraktam.

Volt nállam bőven pénz, és nem két de négy honapot kifizetem,és akor még dohányoztam,

kint az udvaron megkávéztunk és mindent megbeszéltünk, mert tedtuk lesz bőven örömünk.

Volt nekik egy koncert zongorájuk és alapszinten, játszot is de amikor megtudta,

nekem a zongora tanitás az egyik szakmám, hivatásom, megkér és én elválaltam.

Azért is mert a legjobb barátom akivel kilenc hónapig katonáskodtam, bajtársam,

Szatmár Németibe volt egy zenekarnak koncert mestere de a gimnáziumi korus karmestere.

Felhangoltam a zongorájukat és bemutatot engem a Weltman Gabinak aki mester volt,

felesége, úgy énekelt mind egy igazi pacsirta, és minden fellépést beválalva.

Akkor kezdödőtt köztünk minden mi igazi művészet, együt a zeneiskola koncert termébe,

játszotunk két zongorán nyólc kezest és amikor ezt elösszőr elöadva, az igazgató is megtapsolta. 

Az egyik legszorgalmasabb tanitványa egy ékszerész lány volt, kézügyessége és vevököre,

hatalmas volt és nem is tudom miért barátkozni senkivel nem akart, de érdekes hogy velem.

Egy este miután a születésnapját ünepelte, nem kicsit becsicsentve, ölembe beleülve,

az udvarra nyilló ablakon magamelé csempészve, hajnalig szerelmeskedve.

Nem let volna baj de anyira belém eset, minden pillanatban csak féltékenykedet,

megmondta : - Szeretnék tőlled egy szerelem gyereket és nem baj ha neked.

Apa nem kel melé mert én így akarom, szabadon szárnyalni, bárkivel testemmel,

csak én akarok rendelkezni, pedig tudom apám már anyira szeretne nagypapa lenni.

Egy kávé mellet, az apja burkoltan megkérdezte : - Tudom az én lányom roppant bonyolult,

mert van amikor napokik eltünve, semit sem mond de érzem kegyetlen rosz út, sötét alagut.

Felsohajtotam de bevalottam neki : - A lánya sajnos csak egy törvénytelen gyereket szeretne,

minden kötötséget megvetve, csak neked örömöt szerezve, még nem nöt be a feje a keszkenöre.

Anyira megharagudot hogy megmondta lányának : - Egy hetet kapsz és innen fel is út le is út,

ha kurváskodni akarsz ted ahol akarod de ne az ősz fejemre hozz kárhozatot, meg alázatot.

Én visszamentem Nagybányára, és készültem elkezdeni a munkámat, öszekötve mindennel,

megismerni az erdőt, és azt amit a Teremtő által megkapok és onan csodabogarat.

Debussy volt egyik kedvenc zeneszerzőm és eldöntötem, a "Tenger" és a "Boleró" két művének,

partituráját megtanulom és kota nélkül levezényelvebevonulok egyedi módón, mert ez nekem othon.

A patakok csörgedezését, madarak hangversenyét lekotázva, mert ez a vidék nekem igazi menedék,

az erdő adot nekem mindent, gomba kenyeret, szedret, epret, soskát, hat féle teát, minden csodát.