bolonyibence blogja

Mũvészet
blackroze•  2024. április 11. 18:01

1+1=11. Megy, nem megy.

Müsor a kőltők napján,

kik már csak voltak, de már.

Jelenleg kortársak túlságosan sokak,

de ennek talán ezerből egy de inkább 10.000-böl.


Utobi időben, rengeteget írtam,

nem várok csodára, de mindent.

Csak Szombathelyen tőbb mint háromszáz verset,

még edig mindenkinek lelkét megérintet.


A jövő eldönti, én csak azt szeretném elérni,

értelmet adni, mindenkit szeretni.

Sajnálatos módón, a szerelmeim plátoiak lettek,

a mai nők lelke sajnos sivár, pénzsovár.

blackroze•  2024. április 4. 07:15

Vangelis album

Nemsokára hét óra, károg varju szárnyalva,

Adrien néni, kinek fogalma a világról pár pillanatig.

Nem anyira bolond de minden percben eljátsza,

magában töhögve, mind hal tátohva, vigyorog mind a vadalma.


A Papp László, a féllábas, ki menthetetlen alkoholista,

az udvaron minden bokorba a "névjegyét" lerakva.

Amikor mát túlsok benne az "áztatot tablette,

jópár "tüskével megbolonditva" mindenkivel.


Olyan paraszt hogy már felháboritó,

neki minden nő csak egy hatalmas ringyó.

Álitólag egész vidéken Ő, és csak Ő,

az egyetlen értelmes lény, és tavasszal menekülő.


Keresztes háboruk, szent főld álcája alatt,

tört, zuzot az akori hatalom, de a járványokkal szembe,

Tűz által tisztitva az országot, világot, sírt, vérvirágot,

 kolerát, bubos pestist, leprát, minden nyavaját.


Huszadik században, Amerika, Hirosimában és Nagasakiban,

elültett két hatalmas atom gombát, mi azota is sugárzik.

Csernobili nukleáris gyár, veszéjes huladékával,

a tenger fenekét fertőzve, kopárrá téve.


XXI század mit hozhat még ennél is roszabat,

apad az ivóvíz, támad a sivatag, olvadnak a jéghegyek.

Tágul az ozonjuk, a globális felmelegedés,

elöbb utóbb vakság, begyogyithatatlan börégés.


El tünik ez a civilizáció is ahogy az öshülők is,

XXII században csak a tűzhangyák maradnak.

Akora én már rég csa hamu leszek, valahol,

Cerberusz által felszinre kerül a láéngoló pokol ?


VALAMIKOR.

blackroze•  2024. március 30. 09:33

Liszt Ferenc II rapszódia második rész

Akinek a szíve igazán magyar,

az a hazájáért boldogan meghal.

"Kinek többet ér a rongy élete,

mind a hazájának magyar becsülete".


Hol születtél az nem számít, mert van aki á mit ?

az egy megalkuvó Judás ki harminc ezüstért.

Eldava mindent, becsületet, emberi életet,

romai birodalomnak is az let a végzete.


Pompei pusztulását is egy tüzhányó okozta,

szénmonokszid lehelete, az emberek tüdejét megmérgezve.

amikor a láva foron hömpölyögve, csak holtesteket talált,

kimeredt szemük, tátot szájuk, görcsbe rándult testük az égből.


Vissza köszönve egyesültek az Olimposzi hegyen Zeus kegyeiben,

kezeiket még mielőt a halál csókját, imára össze kulcsolták.

Az emberek "Prometeusz lángját, Pandora szelencéjét,

az ozonpajzsot darabokra tépve, évről évre, melegebbé,


2050 nappal már 60 fok, emberiség 50% le fogja "nyelni",

2100, már ember a főldőn rég nem fog élni, de atüzhangyák.

töbszázezer évvel elötte, és még legalább harmincezer évig,

élelemmel ellátva, szárnyaikat a tüző nap "leborotválta".


Varázslók voltak az első lények, kik a morfium hatására,

felcsaptak látnokká, a jövőt a pornépnek elmondva.

Térdre kényszeritették, velük elfeledtették,

föld szülöttei ök is, de sajnos nekik a teremtő sötét elmét.


Vége a dalnak, szelcsendben a madarak vissza, vissza szálnak,

a bagoly is hátat forditva, a napalát átaludva, készül a foró éjszakának.

Az egerek sem cincognak, mert a hóllók és varjak ilyenkor,

rájuk vadásznak, de ha más nincsen örvedenek a buta lóférgeknek.


Halak a mély vizben lassal alukálnak,

a húsevő halak, ilyenkor horogra akadnak.

A halászlében, igazi innyencek számára,

a fogas, nem az amit a falra agathatsz.


Ave Maria, szanta Lucia, ora pronobis,

Benediktus tul muliéribus, ét Benediktus fruktus ventri tul Jesus.

Beethoven nem beteljesült szerelme a "für Elize",

vele repült fel a menyekbe, mindörökre.


Páratlan szimfoniáit már tök süketen írta,

a harmadikat, Napoleonnak dedikálta.

Az ötödiket, és a hetediket, belső hallására,

hagyatkozva vetette kottára, mert ezt már csak.


A szíve ritmussa kalapálta, a klaviaturát mereven bámulva,

mégis egy világ könnyes szemmel halgatva gondolt rá, állva.

Egy igazi titán oroszlán sörénnyel, "karmait behuzva,

szembe tudot szálni az élet viharával, hangosan orditva.


Utolsó igaz müve az öröm oda, már semmit sem halva,

roskadt válakkal a közönségnek hátal álva, de a karmester.

Megforditotta, és akkor boldogan látva, ö lett a Rodosz hatalmas kolosszussa,

boldog volt hogy ez neki megadatot, mert élve, neki csak a hallása halot.


Ő volt az utolsó nagy klaszikus, de Liszt Ferenc neki köszönhete,

a romantika szelét felé fujva, a virtuoz világot neki kiszemelte.

Egész Európát, rabjává tette, csak a lelkét a szerelem megbüntetve,

De családját egymásik koloszus örökön örökké, a világnak elmentette. 


blackroze•  2024. március 30. 08:28

Egyedi szombatot reggeli elött.

Ének az esőben, Dalold el ezüst gitár

ennek ritmussára, táncolva, józanon "mulatva".

Részegen, összevissza "hogyha kel ezer évig várok rád",

szerelmes szívemnek egyedi angyalát ha kel pokolba is utánad.


Madarak hangja, fülemüle, pacsirta, de a papgály is,

boldogan recsegi : Jó reggelt, jó reggelt, jó reggelt.

A tenger is az éjből kibontakozva, a gyöngy halász lányok,

nagyon mélyre elmerülve, kagylokat a hídeg vízből "kimentve".


Értékes fehér köveiket egy nagy cosárba mentve,

a szineseket, korálok közül, külön szedve, értékét nem felbecsülve. 

afrika legdélibb pontján, gyémántok bányájában,

karátja nőveli az árát, minden karát duplájára. 


A huszonkét karátos gyémánt ára, hét számjegyü, amerikai dollárban,

csak miliárdos olajmágnások tudnak a szívük fényének nyakláncban.

Ot van még a "fehér arany" foglalat, a hat lovas hintó cirkuszi lovak,

táncolva, villogva, a pornépet nagyon is mindig felboszantva.


Egy áldot jo női ismerösöm epéjében, 

egy galambtojás nagyságu követ "kiképezve".

Az orvos ki ezt belölle kivéve, könyörögve kérte,

a "gyüteményének ez legyen a "királynő égköve".


Flórika néni, ki a főbérlő nőm volt, csak anyit kért cserébe,

a fényképét a saját aláirásával lássa el, mást nem kér.

Boldog volt az orvos, az igazgató, mert ez a látvány rengeteg "turistát",

fényképezték és ezért, az erre a célra kirakot urnát, naponta tele "pumpálták".


Jöhet a reggeli tea, és piros arannyal, a felvágotammal felvágva,

a "gyógyszereimet" , teába "áztatva" lenyelem akkor is ha ezt cseppet sem.

Gyógyulni akarok, addig eljutni, szemüveg keretemen kivül, járó keretre támaszkodva,

csodálni tudjam az "őserdő" virágait, ilatuktol teljesen "elbodulva, napozzak a rózsa bokorba.  

blackroze•  2024. március 29. 08:00

Március 29, reggel 7.38.

J.S.Bach démoll tokáta és fuga templomi orgonára,

repiti az embert a mennyek országába.

A legmélyebb hangok a lelkedet mind a cukornélküli kávé,

felkavarja de a szelemed etől tud szárnyra kapva.


Életemben elösszőr, egy katolikus templomba, két kézzel két lábbal,

boldoggá tettem magam és a halgatoságom, virággal.

Csodás gyermekkór, oly gyorsan cserbe hagytál,

hatvan év, hatvan másodpercbe sürüsödtél.


Elmém mindenre emlékszik, és amikor ébredezik,

mindent megteszek, főleg mélyeket lélegzek, a napsütést.

A mindennap változó hold, olyan mint egy kobolt,

Éles fogakkal hatalmas károkat okozva, "várat" épit a hód.


Ködös hajnalokban,várakat épitel, kristály kupából,

misebort iszom, és azon csodálkozom, hogy maradok jozanon.

Tegnap csütörtök lévén, "lábamat bokáig lejárva", na ne mond,

kerekenen, bal kezedel irányitod, örökre a "rolátorod".


Negyven kilenc imádni való nőt már meglocsoltam, 

remélem aki még számitásba jöhet az ötven, így a vége 99.

Dupla jégkockával, minden alkalommal néha hőlgy társaságában,

mert a nők is imádták, a férfiak kedvenc italát, de a csoki likőrt utána még megiták.


A huszadik század végén Bachnak ezt a művét zongorára,

rokositva a fiatalok is megismerve, imádva csodálták.

Minden korszaknak megvolt az egyedi arculata,

ezért nem került a preklaszikus korszak a feledés árnyékába.