bolonyibence blogja

2025 január ötödik napja, boldog minden atya,

egy hétig övé lehet fia, unokája, de még a dédapja.

Honap végre szálhatok a harcba, mert mind a két mentalista,

kiváncsi arra amit december utolsó két hetében alkottam.

A 2024, szerény 366 napján, minden percemet az elmémnek szenteltem,

de a testemet is rengeteg tornával edzetem, a kerekes székemből "kikeltem".

Annyira unom a sok panaszkodó, tehetetlen naplopó, ki a kora miat,

ide bekerült és csak a koldulásból lopásból csalásból megélt, a börtöntöl sem félt.

Én már 5 éves koromba, mivel a családomban szent volt a munka,

két nagynénémnél is mindent megtettem, és az erdöből is megéltem.

Nagynénémnek szövö széke volt, és a belevaló betétet legyártotam,

a "vérmező bokraibol" vörös festéket sajtoltam és jó pénzért eladtam.

A másik nagyném kertjét kigyomláltam, és mindig mézeskalácsot kaptam,

felügyeltem hogy amikor már "habzott a szappan" a tüzet kioltsam.

Tudtam ha valaki idős néni a piacrol hazafele, tele volt a két keze,

boldog voltam hogy megajándékozott szöllövel, lágy kenyérrel.

A Tordai nagymamának csodás kertje volt, a kert végébe patak,

a halászoknak amikor kertet ástam, a loférget nekik adtam.

Hoztak nekünk, pontyot, csukát, törpe harcsát, fügét, mandulát,

de az erdöből hordtam kosárszámra a gombát, gyümölcsöt.

A Tisza partjárol hordtam mandulát, diot, főldi mogyorot,

aki velem üzletelt, tudta nem vagyok telhetetlen, szeretetem végtelen.

Mivel Szamos parton születtem, már hatévesen úgy usztam mind egy sellő,

a feneketlen sostoba lebegve, háton fekve a munteanu teszvérekkel.

Amikor magunkat éhesre uszva, várt mindenket a laktato csoda,

házikenyér, csirkehus, paradicsom, paprika, kovászos uborka.

Annyira szépek voltak ezek az évek, erdei gyümölcsök, gombák,

teák, (hársfa, borsmenta de főleg a kamila, az édes szamoca.

2025.01.11, a három 111 ennek értelme mindegy, az ég mélykék,

vissza szeretnék egyszer felmenni Budapestre mert az életnek értelme.

Ez a hónap nekem rengeteget hozhat, mert a szerelmem végtelen,

a Kállay Marika lesz a feleségem, tündéri értelmem, fényem a kék égen.

A hatodik napon megjött a Bella Elvira, lelkemnek igazi angyala,

a 2024 év 366 napja "temését" apránként elolvassa, és tudom, megmulatatja.

Annyira szép és kulturált, mert a hangja a szívemnek "muzsikált",

annyira vártam, és amikor hangját meghalottam, "felszárnyaltam".

A másik mentalista a Bilics Violetta, minden lelki tornát kitalál,

az biztos hogy a mai naptol indulok el a tornától, tornádotól.

Oly gyorsan elszált ez a majdnem hetven év, de megtaláltam a másik énnem,

a Kállai Marika lesz a hites feleségem, ember és Isten elött ezért áldom a Teremtőt.

A Tordai nagymamámnál mivel rengeteg majorsága volt, tyuk, liba, kacsa,

kora hajnalba, kimentem a hasadékba és több féle gombát, gyümölcsöt.

A boldogságot nem lehet pénzért megvenni, értékelni, magasztossá tenni,

az életet csak egyszer lehet leélni, bár az irásaid által örökké fogsz élni.

Tudták a szomszédok, dél után estig rengeteget olvasok, kedvencem Jokai Mor,

este, ha nem eset a kertet a kispatakbol meglocsoltam, fris zöldséget rágtam.

Halat is fogtam kézzel mert egy igazi ügyes gyerekkel, aki mindenbe beavatott,

a csuka szájába csa bottal nyultam bele mert a sok tühegyes foga, az ujamat

                                                                                                         leharapta volna. 

A drága nagybátyám megtenitot uszi a feneketlentóba mert a sosvízben elsüjedni nem letett,

a Szamosban mindig kézzel fogtam meg az apró rákokat mert a nagybátyám csalinak.

A csuka és a harcsa csak a mozgást érzékelte, de a hármas horgot már kiköpni sajnos nem tehette,

mert beleszakadt volna a nyelve és akkor már teljesen mindegy volt mert anélkül.

Tordán öt igazi ember volt,

 a családom név szerint Álmos, Bende, Botond, Csaba, Huba.

Minden pillanatukat a családjaira áldozva,

tudták még jöhet olyan idő amikor kegyetlen lesz a világnak harca.

Ha álmodozni akarok akkor igazi zenét halgatok,

amióta az eszemet tudom, a zene Niagarájában "mártozom".

Még nem voltam két éves de a kedvenc játszohelyem,

a zongora alatt volt, oda nem sütöt be a telihold.

Négy évesen amikor nagymamám "rajta kapot",

ép a szamárindulot, és egy rövid Beethoven darabot.

Für Elize mert a Munteanu Stella ki akkor hét éves volt,

picike kicsi szivem már akkor a zongorajátéknaklelkem dalolt, felettem ot volt a hold.

Elindult a pályám és amikor áldot nagyapám ebéd után,

a medvebőr bundája alatt, gyönyörü mesefuvalat.

Amikor társaság volt nálunk föleg szombat este,

21 óráig csendben halgatam ahogy énekeltek, a zenének éltek.

Puskás és Lunkánnénak gyönyörü hangja a bariton volt a gyógyszerész,

Albert Lajos aki valamikor a Beszterce folyon volt a tutajos, mély hangja.

Négyen viték a négy szolamot, nagymamám kisérte zongorán és én,

a pánsip volt akkor már a kedvenc hangszerem, a doromb, énekhangom.

A kisszobámba kihalatszot az ének, lelkemben akkor gyultak fények,

fent a hideg kútnál a négy técsi lánnyal daloltunk, táncoltunk, álmodtunk.

Megtanultam az ehető gombákat megismerni és a kedvencem lett a keserü gomba,

a vasplaton júturoval "megtunkolva", ropogosra mellé bodza szörpöt szürcsölve.

Nagymamám és édesanyámnak maszek zeneiskolája, minden évzáron,

a hatalmas nagyszobába, ki ülve ki álva, mindenki ki a zenét imádta.

Kétzongorás koncert és a Kövesdi Palika, aki már orvostanhalgató volt,

de imádta Chopint és Liszt Ferencet de Ravelt, Kodályt, "Este a székelyeknél".

Margineanu Cicanéni ki ápolonő de fotográfus is volt, az olasz zene rabja volt,

a fia is általa a zenét imádta, és nem csak imádta de pár szerzeményét is elöadta.

Az első fellépésem hat évesen, nem kicsit izadt a tenyerem de a Terebesi bácsi,

az első smokingomat méretre rám szabta mert nagyapámnak ö volt igazi barátja.

Harminchat de volt már negyven tanitványa is és a Wejsz Zsigmond zongora hangolo,

ha mindenki zongoráját felhangolta, volt hogy két hétig a középső szobába pihent de nálunk reggelizet.

Tetszet ahogy dolgozot és eleinte csak néztem de késöbb már keze alá dolgoztam,

egy alkalommal az egyik hangolo kulcsát, "volt neki nyolc" , nekünk két zongoránk és egy pianinó.

Amikor nagymamámék elmentek Szamosújvárra, onnan két kilométerre a gyógyfürdőbe,

hat őra alat a bécsi zongorát felhangoltam és amikor a hangoló majd hanyat eset, de a tanárom lett.

Alig voltam 13 de minden zongora hangolása után, a munkámat becsületesen kifizette,

rájött abszolut hallásal áldot meg az Úr, és tudta én leszek az utoda, mert négy évig Kolozsváron.

A "szépkilátószáloda teraszán, napoztak a turisták, és a Dumitrana Eugen kolégám,

elvitt magával és mivel már akkor beszéltem a franciát, angolt, olaszt és spanyolt.

Fedet medence, születésnapok, névnapok, esküvők keresztelők volt hogy harmonikával,

a vendégek imadtak és ezért rengeteg pénzt, söt nállam 15-20 évvnél idősebb nőnek.

Lettem a tanára és eképen az oráimat, angol fontba, svájci és francia frankba,

bejártam engedéllyel a valutás boltba mert rengeteg vendéget odahordva.

Bukarestben amikor ott jártam előre foglaltam helyet a 24 emeletes amerikai toronyban,

sima román állampolgár csak a hatodik emeletig de én a IX emeleten, forditóként szerepeltem.

Tengerpart, Mamaja, Constanca, észak és dél Eforia, XIV emelet magasban,

voltak a szalonok, táncoslányok, kaszinok, minden ahol a dollár, angolfont, svájci és francia frank.

Amikor egy hétik hol frakba, hol szmokingba, krupiként dolgoztam, és gyönyorü nöknek,

tetem a szépet, főleg olyan nők ágyába bujtam akik vágytak egy éjszakás kalandra.

Ha több let volna az eszem, akkor Marseibe mentem volna, 

de eszem anyi volt mind a fagyot alma mert hittem a hazámba.

Ha elfogadom azt hogy Pekingbe költözöm, de én sajnos nem,

egy állszerelem fogot meg és ez okozot nekem kegyetlensok lelki sebett.

A kedvenc témám a XX század zenéje, a véletlen zene, alapja a kinai joslás volt,

Schönberg, Webern, Albanberg késöbb Stokhausen és Penderecki, a tanáraim közül Ligeti.

Vermesi Péternek egyedi stilussa Isao Tomita varázs karmesteri pálcája, bemehetünk a próbákra,

a Pop Dorin megmutatta, hogyan nő a karmesternek szárnya, és a zenekart lebegésben tartja.

Gelu Furduj volt az igazi ujitó mert nem csak énekelni de táncolni, mert koregrafálni,

nagyon sok szimpadon tudott vastapsot kicsikarni, és ezért imádták és rengeteg helyre hívták.

Az elöadoi álmomat a Lacrimiora Cofaru megvalositotta, és amikor az egyetem harmadik éve urtán,

mivel tudtam Chopin volt a "nagy szerelme" de Liszt Ferenc sem hagyata lelkét feledésbe.

Diszkiadásban négy kotta kötetben az összes művét megkapta és reszkető kezekkel magához ölelt,

kettönk közöt a Plátoi szerelem szent lett, és két koncerten két zongorán, Ő játszotta a primet.

Amikor elköltözött Angliába utánna az oceánon túl Amerikába, megírta nekem menyek utánna,

nem mentem mert a gyökereim Erdélyhez kötöttek és a hegyek, havasok, népdalok, fafaragok.

Hajnalok hajnalán, amikor még a madár is alszik,

csak a szívem dobogása de a hangja nem hat másra.

Szeretném végre a jobb kezemet kapni, és mindent kiadni,

a völegény ként két lábon járni, Isten elött tisztelettel álni.

Az első csodás dolog, reggeli után, Marikám csókja,

felpezsditette vérem és lángra boritotta "alvó szellemem".

A családja elfogadta hogy a nagymamájuk szívét valaki,

lángra lobantotta, és boldogan várnak arra a napra.

Ők külföldön dolgoznak de ha mindent elintézek,

a Banga Zoltán kinek négy kemény évig mindent.

Most Budapest XVIII kerületének lett a polgármestere,

egy napon megkeresem és végre a Nemes cukrázdában.

Három igazi angyalnak kik ingatlan közvetitők,

a Királyhágó és Halomi utca sarkán egy vagyonért.

A telhetetlen főbérlő már a bérleti dijjat az egekig emelte,

aki szívemnek "csücske lett" az a Szandikakinek könnyei.

A másik két ingatlanos, a Regina és a Zsuzsa, aranyos,

elösször, "akkor még a kávé mellé mindig rágyujtottam.

Láták hogy már akkor három féle reklám anyagot szortam,

az aki addig ezt tette, borban, pálinkában ázot az árulásban.

A Szandikát az élettársa egy undoritó féregre cserélte,

én úgy néztem rájuk mind ha a Fenvaló három lánnyal megálldott.

Megkérdezték, mit kérek ezért a munkáért, és en megnyugtatam öket,

- Ez nem pénz kérdése mert ha már pár percet adnak nekem az az igazi élet.

Elöszőr csak a XVIII ker. de főleg a 10 emeletesekbe, a Havana és Csontvári telepen

egy nap alatt 4.000 szórólapot, mert egy lépcsöházban 66, de mivel kulcsom volt.

Nem volt holt idő nem volt sem tér sem idő, a következő a XIX, és édes volt minden perc,

bövült a kör mert Budapest és Gyálnak egy utcája egyik oldala XVIII, másik oldala Gyál.

Jött utánna vecsés és hatalmas mivolta miat, a vasutnak két oldala, a vasuton túl,

az Arany János utca végén sportoloknak futó pálya, az edzőcipő ot kötelező.

Hatalmas lakópark, de ügyesen a portást megvesztegetve, albán konyakkal,

eljutotam oda ahol Zila cukrázda, belső része, terassza, mohitó koktélja.

Akkor már tudtam hogy kel magamat "eladni" kis pénzért mindent megadni,

főleg a fagylaltot nagy kehelyben, a házinénimnek ki cukros, süteményt.

Volt egy belső helység amit nem tudtak semmire sem használni, és bárkinek,

nem akarták kiadni, mert sajnos a mai világban megbizni ? Szép állom.

Amikor a tulajdonosnő a munkámba beletekintet, már akkor hat nap alatt,

5950 Városkép ujságot, és a hetedik nap ezért 130.000 a Banga Zoli kezembe letett.

A legtöbbet amit másfél nap alatt megkerestem az egy 8 oldalas, "Europai magyarok,

melette a Dobresz Klárika hatalmas vigyora,de minden dobás 30 forintot "hozott a konyhára".

Csak X és IV emeletesbe kellet szórni, és amikor a második nap 13 órára jelentkeztem "raportra",

a Kassay Dániel kökemény 72.000 ft. tet le a markomba, mert ő már tudta hogy a szavam "vasbeton".

Úgy ismertem meg hogy a Szanyiszló Istvánnak ö szorta volna 7 heten keresztül a választási lapját,

látam hogy koléga és csak annyit mondtam : - Kelleme4s sétát mert ez a tavasz csodás.

Megkérdezte, - Jól van úram, hogy lehet ilyent egyáltalán mondani, mert megélni ebből nem lehet,

inkább ellene az egerével mert a gyaloglás neki nem kenyere, és utálja ha csicska, de a száját inkább.

Mindent megadna ha valaki ezt beválalná mert az önkormányzatnak ez apropénz, mondjak egy öszeget,

nem voltam szégyelős és nem kértem sokat csak szerény 50.000, de azt előre mert nem szeretnék sosem esni "pofára".

Zsebébe nyúlt és 5 darabb 10.000 nyomot és a maradék szórólapot, és már elmondta ha ingyen ebédre vágyom a sportkastélyba,

egy név jegyet akart adni de azt mondtam : - Barátom, légy nyugot, én legalább öt helyen eszek ingyen, mert a "Haraplak" céget.

onnantól kezdve, minden csodás lett mert Budapesten a XX-dik kerületben a Bufáló étterembe, egy ebéd csak 20.000, csikzsebből.

Élet az életben, mivel semmim és senkim nincsen,

ami jó még belölem ne kerüljőn agyagos főldben.

Egy szerető szív, két türö, két vese, lép, máj,

a többi már kerülhet bárhova, de ne merüljön homályba.

Egy életen keresztül alottam, néha kicsit tulloztam,

de most hogy ide jutottam, mert mindent feláldoztam,

A rehényem kiadását még beválaltam,

utánnam a vízözön, köd elöttem köd utánnam.

 Csak a hóldra vágytam.

Amikor a föld méhe fellázadt a vízzel szembe,

akkor születet meg az első sejt ami semmit nem.

Sejt, sejt mellá állot, és amikor már az értelem,

alkotott egy egyedi világot, mely látott sokmillió

                                                   napot, holdat és csillagot.

Tüzhányok köpték a földnek melegét, és mindenek tetejét,

foró földünknek adott lelket életet, és megteremtette az ősembert.

Hatalmas állatok vonaglottak, és szegény kis picukka első fegyvere, 

a köbalta volt és minden eseményt eldobolt, harci táncot táncolt.

Dobolás volt az első "telefonnak" ősi értelme, és a morze füstfelhöje,

magas égből a villámot leszedve, a barlang száját ezzel is megvéde.

Hatalmas étvágy, csak a kora miatt sem volt más ostoba, mert a sült hus,

már akkor az első betegségeket ezekre a lényekre ráhozta, a köszvény ostora.

Alig hét ezer év amiről készültek jegyzetek, Jézus Krisztus volt a határa,

elötte öt ezer év utánna kettőezerhuszonnégy.de öt ezer év a homály ködébe.

Senki sem tudja mert a Vatikánban, a történelem elsö komoly titkait,

a da Vinci kódót kapta, mert a halandonak korlátolt agya az igazságot,

                                                  soha fel nem fogta, mert a fény meg nem hatotta.

Mindent eltáncolt, és amikor már voltak fényelmék, már akkor rég nem volt egyenlőség,

testvériség ? Szabadság ? Egy nagy frászt !!! Csak félistenek és rabszolgaság.

Amit a hétköznapi ember elméjét meghaladta, azt a sámán nekik megmagyarázta,

a világnak hét egyedi csodáját csak egyetlen ember volt aki ezt mind átlátta.

Ádám és Éva, Romulusz és Rémusz, Nagy Sándor, Hanibál, Antoniusz és Kleopátra,

Nefertitinek sem volt a világ felé semi sem mi az uralmát sosem csorbitotta.

A XX százat az atom vilanást a földre hoszta, és a Pandora szelencéjét kinyitotta,

ezzel a világonak átkát sajnos kibocsátotta, de most ne ez legyen az Ábrahám hangja.

Zene, zene, zene és a tánc mindörökké a lelket megtisztitotta, a fényt a szívbe hozta,

a legnagyobb alkotásokat, mindent két magyar, Bartok Béla és Kodály Zoltán lekotázta.

Ami engemet ebben a korai órában lázma hoz egy amerikai hihetetlen együtes,

a neve Mahavishnu, és a csodát megalkotta, az emberi fantáziát bocsátotta szárnyakra.

Hat éves koromtól a zene fátylába burkolozva, minden percemet, hatvnegy éven keresztül,

nem volt semmi mert korusban, szóllóban, korust kisértem és zenét is szereztem,

A népdalkutatásban alig 1400 népdal alapján a "bihari népdal modusz elmélete" írásom,

a XX-ik század, 1950-01970 között, az elektronikus és a kibai probanilitás alapján.