bolonyibence blogja

Elsö hónap a január,

nem fázik a jaguár.

Februárban hul a hó,

nem csicsereg a rigó.

Tavaszt  a Benedek,

drágán adja a meleget.

Április 1, nem érik a megy,

juhusban tul sok a szegy.

Valamikor a május 1,

fát diszitve szép a hegy.

Junius és julius,

olcsó lett a kecske hus.

Szeptemberben jön a szüret,

csodás város a Lilafüred.

Oktoberben szál a köd,

hidegen jó a barna söröd.

Novemberben sok fát vágsz,

hod fogakkal sokat rágsz.

Decemberben szarvas bögés,

ilyenkor jöhet már a disznoölés. 

Minden évben, minden éjjel,

támaszkodva görbe botra.

Utánad a vízözön, évezredek örök kékek

ujra nyilnak a virágok, megváltoznak a világok. 

                         Első jelenet :

              Teljesen sötét szimpad. Fekete lepellel letakart valami. Fölötte a szent háromság lebegve. Lassan de felkel a nap. Pacsirta, fülemüle. A fügöny széthuzodik és a semmiből elö libben 4 hofehér hatyu. Természetesen balet cipő és csodálkotva nézik mi az ami a fekete lepel alatt zokog.

                  Második jelenet :

                Hollo öltözetben holló álarc. Lábán szintén balet cipő. Ösze dugják a fejüket. Végre legyözik a félelmüket és felemelik a leplet. Ijedten szétrebennek de győz a kiváncsiság. Amikor leveszik rolla a fekete leplet, tapsikolva látják hogy szintén egy  énekes hatyu. A hangtalan sirás de az arcán tükrötödik a mérhetetlen fájdalom. Hofehér öltözet, szárnyak. Akkor leveszik az álarcot, és én leszek az a táncos. Felcsendül a Ceajkovskij zenéje.

                Két hatyuléány megfogja a kezemet. a derekaman ott van egy kötél amit kifeszitve segit spicre állni. Elibdul a tánc. Egy szabad balerina elöttem és utánnam pöröhnek a másik szintén spicre állit. A két kezem (csuklo és boka közöt szárny)

              Lassan de kifeszitik a kötelet és akkor olyan 20-30 cm. felemelkedek  "Repülök" kb. 2 percig. 

              Záró jelenet :

              Szükület. A hatyu lányok elfáradnak. a szabad hatyulányok spárgába, kinyutot szárnyakkal álomba szenderülnek. Engem is leengednek. Hanyat fekve az ujaim közé tesznek egy akumulátoros gyertyát. A fügöny legördül.   

Korán reggel, vasárnapban, 

belenéz a hóld a napban.

Mikor erdőben virit a som,

elment már a 6.20-asom.

Korán geggel, kint Tihanyon,

viszafeleselt a viszhagom, gom, gom, gom.

Énekel nekem szerelmem,

hangja mint a fülemüle, felém szál szines szeleme.

Délelöt, nem mértem hőt, 

nem láttam a jegykezelőt.

Balatonba halásztam,

egy aranyhalat kifogtam.

 Kicsi teste picike, 

szeme ázot a könybe.

Pici száját megcsokoltam,

király lányát, fél országát.

Leveleken pici béka, 

felrobbant egy kecske béka.

Hideg vízben nagyot úsztam,

nem merültem el a hóban,

              mélyfagyasztóban.

Medve tóban megfürödtem,

égő napon majjdleégtem.

Kéményseprő, kájha mellet,

mélyből fogta ki a szelet, kötelet.

Marika, Marika, ujján tüzes karika,

karperecce gyémántokkal kirakva.

E szent napon a családja,

a völegényét meglátja.

Nem kel ide semmi más, 

csak egy napsugarsas koronázás.

Mézes, mázos puszetli,

mi a száját színezi.

Nincs messze Budakeszi,

kertyét a Benei, nápolyival "beveti".

Adócsaló, emberfaló, 

Gresem palotába lakó.

Benei Kinga lányát,Pénzért Fajván családját,

Jolanda a német, cigány, lengyel kurva.

Karinát kit a drága fatya, felcsinálta,

még az országból is kiutálta.

123 hónap és négy nap után,

kirugot mert az igazat, megmondva.

Eldöntötem, de szerencsére,

 a Váradi Lacinak nem nyirtam ki.

A kocsijukat a bogáncs utcába a benzinkutnál,

kutastól együt dinamittal, késlelteve felrobantva.

Sosem kaptak volna el mert sok volt ot a soder,

Unikummal, jéger kuttal, fóttal, foltal, kopot orral.

Kompaktnak a repetsarku, undoritó fönöknője,

nem volt férje, csak egy félvér szeretője.

Tiz nap alatt kint Dubajban, 40.000.000 kiadva,

Rolce Roys hajó, Rolce Roys kocsi, boci csoki. 

Korán reggel ébred Órsó,

elötte egy : - Üres korsó.

Tegnap este fogyot borom,

kéményembe sok a korom.

Három P-vel ébred Laci,

bal lábbal kel : -Hol a paci ?

Kora reggel, 5.55, 

- Hétkor kérek kilépőt ?

Biró uram , biró uram,

megmosom én már a fogam.

Pucolom a foghagymámat,

utánna csak a ne-ne-negromat.

Egyedül a Menyhárt Árpi,

horkol, horgol : - Gatyát mosol ?

- Minek nékem surló kefe,

mikor felfor bennem epe ?

Nadrágomat le nem vetem,

megszáritja azt a test melegem.

Fertötlenitővel a talpom mosom,

lábam körmét csendben rágom.

Szegény Orsó Pityuka, Szabó Pista,

összesen a Sasvári Gabikánál asztalra.

Heten isznak kávét, eszik a kefét,

nincs annyi pénz a világon(Evita Peron).

Valamikor mikor Rácz Elek,

munkát adott, zenéje rokk.

Mesemondó volt Benedek,

csiktartóba ő volt mindig a dek.

Nem volt munkám, beteg lelkem,

szép csendesen de kilehelem, szelem.

Hápog reggel minden csalánzabáló kacsám,

párban hülyül rádioban a Bagi meg a Nacsám.

Mikor egyetemre jártam, fent a hegyen,

Kolozsváron, az "Akácos úton", lelkem legyen.

Szép helyen épült kilátó, medencével, szép zenével,

világitó bogarakkal, sörrel, borral, csonakázó toval.

Ház épités, csendben érik a mész, lapra kész,

Miskolci utcában készült a "pislogó galuska".

Szegény béka szegény béka, nem mondja hogy :                                                                     - Heuréka !!!

golyának az interneten van logoja, fészkét                                                                            áramvonalasra.

Pakson jártam, hoban sárban, atom bombát nem                                                                             találtam,

amikor az éjszkában, kicsit berugva(nagyon), kurvával                                                                          háltam.

Baláti urammal találkoztam, és a kellemetlen munkáját                                                                  áttválaltam,

három az egybe, T.V., telefon, internet, az orosz                                                                joghurtom a danyet.

"Szeretni, szeretni, szerettelek,

feleségül sajnos sosem vettelek.

Menyaszonyi fátyol fejedre kerül, ha kerül?

Szívem a bánatba mélyen, csendben merül".

"Notás kedvü volt nagyapám,

dalolgatott sok éjszakán, mamám.

Ha a cigány, roszul játszot,

a bögőbe belevágot".

Hihetetlen, nem kegyetlen,

sajnos holland földre nem mentem.

Szánom, bánom, de már késő,

kezembe nem áll meg véső.

Ha a szoba társam Holandiába egy sajt palotába,

2.000 féle sajt, kostolonak két deka de 100-szor ?

Minden ami lelkét feldobja a hóld ha sajt volna,

egy hónap alatt, naphoszat, esthajnal csillag.

Volt egyszer egy csodás idő,

életembe egy fontos, épitő.

Egy hóldingot alapitottam,

a Körösi Zoltánból, milliárdost faragtam.

Felesége Zubkó lánya ki Bécsbe nagykövet,

felesége üzlet asszony, és az Amerikai M.L.M. 

                                                       aszonya lett.

Két gyereket szűlt hát neki de a szexet is szereti,

sajnos a fehér máját a legjobb barátja kefélgeti.

-----------------------------------------------------------

Nagyon boldog ember volt és mikor,

Pekingbe "lovagolt", írta "nagyon fut a bolt".

Felesége, négy gyereke, hit benne de,

fel szált volna repülőre, dolláral "bélelve".

Sánkájba kellet volna mennem és ot,

számomra lakás, koszt és dollár, 3.000.

Amikor az igazságot, gazságot, vágod,

mindenkit cserbe hagyot, mert változó volt.

Mind a hold sötét oldala, vagy a sivatag szelleme,

a kegyetlen düh fort ereibe, lelkét elemésztve.

Én segitetem neki minden pénzét Londonba menekiteni,

csodás angol város ahol a köd alatt nincs banki kivonat.

Elhalt a lelkem de a XVIII ker, rengeteg munkát leltem,

fellélegeztem mikor a Szakács Edit Eszterrel kényelem.

Együt dolgoztunk nappal, éjjel szeretkeztünk éltünk,

de a kegyetlen jövő, engem keresztre feszitett, egek.

Idöseknek othonába, három macska, kicsit csacska,

hogyha egér lene kaja, békának kihulna a "haja".

Számítógép, egér, egér, minden jukba belefér,

éjszakába, Huhu bagoly huhogva, denevér szárnya.

Amikor én minden árron,

megszülttem Szentgotháron.

Boldog voltam, szép lány voltam,

virágokat locsolgattam.

Életemnek legszebb éve, 

mikor lelkem kivirágzott.

Akkor még a tél az tél volt,

Égen nem létezet kobolt.

 Hóemberkét épitettem,

tavasszal szívem szerelmem.

Kibimbóztam, rozsa lettem,

kertész legény fénye lettem.

Ha szívemnek szárnya volna,

keskeny sáv lenne a Volga.

Nem is tudom hogy tehetem,

kőnytelené mind két szemem.

Táncoltam, énekeltem kék ibolyát,

fügefát ültettem, menyaszonyi ruhám.

Olyan volt mind átlátszó felhő, délnő,

életem nem vot se tó sem felhő.

Vitorláztam a tengeren,

lakatlan szigeten kikötöttem. 

Egy szerelmem, egy életem,

férjem volt az egyetlenem.

Példa képem lelkem, lényem,

se a főldőn se az égben.

Találkozunk a tejuton,

párba mindig kézen fogva.

Menyországban de ha kel a TÜZES POKOLBAN.