bolonyibence blogja

Korán reggel ébred Órsó,

elötte egy : - Üres korsó.

Tegnap este fogyot borom,

kéményembe sok a korom.

Három P-vel ébred Laci,

bal lábbal kel : -Hol a paci ?

Kora reggel, 5.55, 

- Hétkor kérek kilépőt ?

Biró uram , biró uram,

megmosom én már a fogam.

Pucolom a foghagymámat,

utánna csak a ne-ne-negromat.

Egyedül a Menyhárt Árpi,

horkol, horgol : - Gatyát mosol ?

- Minek nékem surló kefe,

mikor felfor bennem epe ?

Nadrágomat le nem vetem,

megszáritja azt a test melegem.

Fertötlenitővel a talpom mosom,

lábam körmét csendben rágom.

Szegény Orsó Pityuka, Szabó Pista,

összesen a Sasvári Gabikánál asztalra.

Heten isznak kávét, eszik a kefét,

nincs annyi pénz a világon(Evita Peron).

Valamikor mikor Rácz Elek,

munkát adott, zenéje rokk.

Mesemondó volt Benedek,

csiktartóba ő volt mindig a dek.

Nem volt munkám, beteg lelkem,

szép csendesen de kilehelem, szelem.

Hápog reggel minden csalánzabáló kacsám,

párban hülyül rádioban a Bagi meg a Nacsám.

Mikor egyetemre jártam, fent a hegyen,

Kolozsváron, az "Akácos úton", lelkem legyen.

Szép helyen épült kilátó, medencével, szép zenével,

világitó bogarakkal, sörrel, borral, csonakázó toval.

Ház épités, csendben érik a mész, lapra kész,

Miskolci utcában készült a "pislogó galuska".

Szegény béka szegény béka, nem mondja hogy :                                                                     - Heuréka !!!

golyának az interneten van logoja, fészkét                                                                            áramvonalasra.

Pakson jártam, hoban sárban, atom bombát nem                                                                             találtam,

amikor az éjszkában, kicsit berugva(nagyon), kurvával                                                                          háltam.

Baláti urammal találkoztam, és a kellemetlen munkáját                                                                  áttválaltam,

három az egybe, T.V., telefon, internet, az orosz                                                                joghurtom a danyet.

"Szeretni, szeretni, szerettelek,

feleségül sajnos sosem vettelek.

Menyaszonyi fátyol fejedre kerül, ha kerül?

Szívem a bánatba mélyen, csendben merül".

"Notás kedvü volt nagyapám,

dalolgatott sok éjszakán, mamám.

Ha a cigány, roszul játszot,

a bögőbe belevágot".

Hihetetlen, nem kegyetlen,

sajnos holland földre nem mentem.

Szánom, bánom, de már késő,

kezembe nem áll meg véső.

Ha a szoba társam Holandiába egy sajt palotába,

2.000 féle sajt, kostolonak két deka de 100-szor ?

Minden ami lelkét feldobja a hóld ha sajt volna,

egy hónap alatt, naphoszat, esthajnal csillag.

Volt egyszer egy csodás idő,

életembe egy fontos, épitő.

Egy hóldingot alapitottam,

a Körösi Zoltánból, milliárdost faragtam.

Felesége Zubkó lánya ki Bécsbe nagykövet,

felesége üzlet asszony, és az Amerikai M.L.M. 

                                                       aszonya lett.

Két gyereket szűlt hát neki de a szexet is szereti,

sajnos a fehér máját a legjobb barátja kefélgeti.

-----------------------------------------------------------

Nagyon boldog ember volt és mikor,

Pekingbe "lovagolt", írta "nagyon fut a bolt".

Felesége, négy gyereke, hit benne de,

fel szált volna repülőre, dolláral "bélelve".

Sánkájba kellet volna mennem és ot,

számomra lakás, koszt és dollár, 3.000.

Amikor az igazságot, gazságot, vágod,

mindenkit cserbe hagyot, mert változó volt.

Mind a hold sötét oldala, vagy a sivatag szelleme,

a kegyetlen düh fort ereibe, lelkét elemésztve.

Én segitetem neki minden pénzét Londonba menekiteni,

csodás angol város ahol a köd alatt nincs banki kivonat.

Elhalt a lelkem de a XVIII ker, rengeteg munkát leltem,

fellélegeztem mikor a Szakács Edit Eszterrel kényelem.

Együt dolgoztunk nappal, éjjel szeretkeztünk éltünk,

de a kegyetlen jövő, engem keresztre feszitett, egek.

Idöseknek othonába, három macska, kicsit csacska,

hogyha egér lene kaja, békának kihulna a "haja".

Számítógép, egér, egér, minden jukba belefér,

éjszakába, Huhu bagoly huhogva, denevér szárnya.

Amikor én minden árron,

megszülttem Szentgotháron.

Boldog voltam, szép lány voltam,

virágokat locsolgattam.

Életemnek legszebb éve, 

mikor lelkem kivirágzott.

Akkor még a tél az tél volt,

Égen nem létezet kobolt.

 Hóemberkét épitettem,

tavasszal szívem szerelmem.

Kibimbóztam, rozsa lettem,

kertész legény fénye lettem.

Ha szívemnek szárnya volna,

keskeny sáv lenne a Volga.

Nem is tudom hogy tehetem,

kőnytelené mind két szemem.

Táncoltam, énekeltem kék ibolyát,

fügefát ültettem, menyaszonyi ruhám.

Olyan volt mind átlátszó felhő, délnő,

életem nem vot se tó sem felhő.

Vitorláztam a tengeren,

lakatlan szigeten kikötöttem. 

Egy szerelmem, egy életem,

férjem volt az egyetlenem.

Példa képem lelkem, lényem,

se a főldőn se az égben.

Találkozunk a tejuton,

párba mindig kézen fogva.

Menyországban de ha kel a TÜZES POKOLBAN.

            Ezt a müvet mindig imádtam. Ha vissza emlékszem ara a tanárnőre akinek a neve Lacrimiora Cofáru, ö határozot meg bennem valamit. Ő adta meg szárnyaimat, és megértette velem ha nem a lelkembe gyökerezik a mű értelme akkor ez nem több mint egy gyom aminek a neve "ördögszekér". 

            Akkor már megírtam az első zongora darabjaimat, amiket a nagymamám és édesanyám évzáró koncertjein be is mutattam. Sajnos ez egy kicsit(nagyon is túlfütötte az egomat). A "művész lelkek már csak ijenek. Néha nagyon kegyetlenek, lelketlenek".

           Mamaja, román tengerpart. Egy Buzaui kislány nagyon megtetszet. A neve Enache Camelia és mivel akkor már szerepeltem külömböző darabokban, a hajamat korom feketére festeték(eredeti színe barna). Olyan voltam min Alen Delon. Hajnalba kimentünk a tengerpartra és mivel akkor még a víz kellemesen langyos volt és nem látot senki, anyaszült meztelenül beusztunk mind két sellő. Amikor kijötünk a vízből és egymás melé feküdtünk a szép nagy törölközön, a magamévá akartam tenni. Rámnézet és megkért :

          - Légy szives ezt ne. Én még ártatlan vagyok és ezt az egy dolgot szeretném csak annak adni akinek kimondom a "holtomiglan, holtodiglan varázs szót".

          Nem tetszet de ezt nem mutattam ki. Nekem akkor már némi tapasztalatom volt a testi szerelemről. Ezt a Badiu tanár unokahugától vettem el. Szerencsétlen, belém szeretet de én csak a szexre vágytam.

          Hazakisértem és el keztünk csókolózni. Nem elenkezett amikor csendbe de kigomboltam a bluzát, egyessével a fözője csatjait és amikor beléhatoltam és elvettem a szüzességét, én boldog voltam. Ő szerelmes de amikor megérezte, az én számomra ő csak egy "skalp volt", teljesen magába zárkozott.

          Ropant dühös lettem és másnap egy bolgár lánnyal bementünk a Konstancai Casinoba és mivel neki rengeteg pénze volt, el keztünk a géppél pokerezni. Ameddig kis tétekkel játszotunk, nyertünk. Sajnos ott fertözöttem meg ezzel a pokoli játékkal. Megebédeltünk a város legdrágább éttermébe és akkor ettem olyat hogy teknösbéka leves, polip, rája és homár. Amikor vissza mentünk direkt úgy vittem kézen fogva hogy lásson.

Sirva fakadt és este amikor már kicsit kijozanodtam, odajött és csak annyit mondot :

         - Te csak egy szívtelen skalpvadász vagy és én nem leszek senki "trofeája".

         Nem értetem meg és a vonaton,(mivel 14 órás volt az út), a vonat V.C.-jében szeretkeztem egy Monika nevü lánnyal. Ez a lamur sem tartot sokáig.

         Kolozsvár(pontosabban Cluj-Napoca) ez volt e csodálatos Erdélyi városnak a neve. Két filologus lány segitet leforditani német nyelvből azokat a részeket amik a dolgozataimhoz kelletek. Egyikkel sem teremtetem testi kapcsolatot pedig az egyik boldogan lett volna az enyém. Lehet hogy jobban jártam volna de, késő bánat eb gondolat.

         A zongora vizsgáimra a zene akadémia Bach termében készültem fel. Vasárnap, senki nem volt a környéken ébren. Reggel 5 óra. A portást "lekenyereztem egy lukszus ebédel" és felengedet gyakorolni. Az ablak támlákat bezártam és addig gyakoroltam korom sötétbe ameddig hiba nélkül játszottam el mindent. Kedvenc darabjaim a Liszt ferenc által Págánini akit az ördög hegedüsének becézték, ezeket a müveket átírta zongorára. Amivel a legnagyobb sikert arattam az a "la campanella" volt.

        Amikor ezeket a sorokat írom, 2025.05.06 és hajnali kettő volt amikor "kivetett az ágy". Filmet néztem és ma lesz 10 és 11 között egy egyedi beszélgetés. Két mentálos és 5 olyan ember akik megprobálnak feldolgozniéletük legkeményebb korszakát.

        Egy dolgot viszont senki elött nem fogok feltárni és eről csak én és a Teremtő fog tudni. senki más.  

        Amikor szembesülünk azzal a kegyetlen ténnyel hogy az életünk csak egy felvilanó szikra, szeretnénk valamit egy kicsit tovább adni. Nem akarom hogy a testem a "lángok martaléka legyen". Van két egészséges tüdöm, két egészséges vesém, egy "szerelmes szívem". Ami még ezen kiivűl megmarad azt hanvaszák el de senkinek nem árulhatják el hogy ezek a hanvak hová lettek eltemetve. Az othon egyik Vörös rozsa tövére akarok kerülni, mert a vérem színe világitson a sőtét éjszakákban.

Amikor 1955.05.31 megszülettem,

apám már nem volt melletem, anyám ?

Aki felnevelt, az a művész nagymamám,

melette ot volt az áldott mostoha nagyapám.

Amikor hét évesen, iskolai tanulmányaimat megkezdtem,

nyugdijba ment 58 évesen, korkedvezményesen.

Két házzal lejjebb lakot az aranyos huga, és mivel a fia,

elment nagyon meszire, és szülei azt sem tudták mi is lett vele.

Désaknán lakot nagyapám nővére, méhészkedés volt mindene,

mindent megtett értem és ezért én is a kertjüket rendeztem.

Tordán élt az özvegy apai nagymamám, öt nagybátyám,

névszerint, Álmos, Bende, Botond, Csaba és Huba.

Pár kilométerre volt a Tordai hasadék, legenda szerint,

ezt a hatalmas hegyet egy magyar havezér alkotta.

A törökök elöl menekültek, de a apró barlangokban elrejtőztek,

csak egyetlen törököt elengedtek, és onnan kezdve, szabadok lettek.  

Életemnek minden napja, 24 órája, 1440 perce,

szeretném az éjszakát úgy kezdeni hogy altató csokód.

Ajkamról ajkadra és oda vissza, álmunkat egy vitorlásra bizva,

felszálni a hold sötét oldalára, megálmodva az örökké valoság szárnyaira.

2025-ös évben, március 21-kén, Bíró Sándor és Jozsef után

emlékezve, szemeink harmatával megmosva arcunkat.

Benedek lévén hozom a jó tavaszi meleget,

ezen a csodás földön napozunk még eleget.

Kertek alatt rózsák közöt, egyelőre a hovirág és nefelejcs,

te vagy nekem mindenem, a napkeltem, az esthajnal sugara.

Áldot két szemed fényes bogara, lelkem sugalata, mindennek alapja,

tengeri szellő, vízében mind két sellő, vagy inkább repülő delfin. 

Melletem ül és mosolyog, feje fölött a szentek koronája ragyog,

Ő melette, én csak egy szerény árny vagyok felhő, vagy köd ? 

Londonba, Párizsba, akár az olasz Velencébe, felnézve az égre,

egy gondolába a csillagok között koszálva, gyémántal koronával a hajába.