bolonyibence blogja

                    Hatvankilenc év, majdnem négy hónap. Ha belegondolok így visszamenőleg ez hihetetlen. Az első lépéseimemet tizennégy hónaposan tettem meg és eddig a megtett út, több min a kínai nagyfal hétszeresse. Volt olyan időszak amikor napi husz kilométert is megtettem. A katonaság volt az ami igazi férfivá edzet egy embert.

               Első maratoni eröltetett menet, teljes felszerelésel az volt amikor hajnali három órakor elindultunk Kolozsvárról Torda irányába. A harci feladat, a Jára völgy hasitott szikla tetején befészkelte magát egy ellenséges hadtest. Gépfegyverekkel és minden létező harci felszereléssel elátott katonai eröditményt hoztak létre. Cél, megsemmisités.

              Akkor már túl voltunk azon hogy öt nap alatt 60-90 km. legyalogoltunk, napali és éjszakai lövészet, 7.62 géppisztoly, hangtompitós marokfegyver, támadó és visszavonuló gránát dobás (gyakorló és éles), Konstancán a tenger felé közös román és orosz katonasággal egybefont akció. Akkor halotuk meg a 16 csöves katyusa "ének hangját". Még szerencse hogy volt rajtunk  hangtompitó fülvédő mert anélkül beszakadt volna a dobhártyánk.

             A katonai eskü. Abban bene volt az is, árulás esetén még kb. 60 perced volt hogy imádkoz mert utána lehetett választani. Cián kapszula vagy nyilvános kivégzés. Lényegébe kilenc betyár kemény hónap, 1974 szeptemberétől 1975 június 7. Amikor az első kiránduláson a barátaimmal Désről Magyar Láposig vonattal, onan fel a Cibles csucsáig, lényegtelen 26 km. a töbiek az ut végén már kidöltek, én viszont elmentem fáért, adig a lányok elökészitették a hideg vacsorát és este 20 órakkor már mindenki aludt a kirándulok számára kialakitott barlangban.

            Reggel 4 órakor elmentem a kb. egy km. távolságon levő vízeséshez, "lezuhanyoztam, fris vízet hoztam és amikor meghalottam a kecske pásztor szamarának nyakába szolló kisharangot már rotyogott a bográcsba a villás reggeli. Megkináltam egy korty pálinkával (kb. két deci igazi Besztercei 50 fokossal ö meg kér egy edényt és fejt nekem kb. három liter habzó kecsketejet.

            Szavak nélkül is megértetük egymást. Ő látot el a legfinomabb gombákkal és nem leírt receptekkel. A legfinomabb ennivalot amit az ö receptje alapján készitetünk az a Bárány husos, tejfölös kecskesajtos puliszka volt. Ilyen finomságot még az angol királynő sem evett. Kptunk tölle még egy három literes igazi bort ami felért egy négy putonos tokai asszuval. Két csodálatos hét. Felejdhetetlen.

            Ha az ember néha el van kenödve, olyan jó visszagondolni ezekre a dolgokra. Akkor még volt igazi oktatás és tudtuk ha azt akarjuk hogy a társadalom értékes elemei akarunk lenni, főleg úgy hogy a nagyszülein voltak a pédák. Ma már minden butitó eszköz megvan. Mobil telefon, SMS, és már a mai fiatalok a kézírást értelmetlennek tartják.

           Khatia buniatishvili. Nem csak szép de a tíz ujja alatt él a zongora. Lelket kap és a közönségben "megfagy a lélegzett".

Lángol a világ, mert Amerika unatkozik. Mikor fogja megérteni azt hogy két világháború bőven elég volt. Szenyezük a tengereket, a levegőt, de főleg az emberi lelket. Mindenki gyűlöl mindenkit, az öreg a fiatalt mert úgy gondolja túl hamar tünt el az élet, a fiatal pedig azért hogy ő nem biztos hogy megéri azt a kort. Ők sokan két végről égetik a gyertyát. Isznak, drogoznak és azon csodálkoznak miért öregszenek meg időnap elöt. Ha majd eljút a tudatukig, erről csak ők tehetnek akkor már nagyon késő lesz. kár értük.