bolonyibence blogja

Július tizedik napja, alig 50 évre,

visszafiatalodva, szívem szerelme.

Csupán Plátói, de Sarolta Zalatnai,

énekelve táncolva, gyorsulva, lasuzva.

"Este a székelyeknél", az erdéi hajnalokat,

vissza idézve, erdőből erdőbe, gombát szedve.

Forás vízet szürcsölve, ezzel testünket "frisitve",

A barnamedvét, dunakavicsal etetve, de vackorral.

Két igazi zongorista, Ránki Dezső és Kocsis Zoltán,

Ferencsik egyedi koncertek vezénylője, elég volt csupán

                                                                       szemöldöke.

Szegő Péter, ki nemcsak egyedi zongorista de komponista,

a madarak csicsergését, lombnak zörgését, patak "csevegését".

Két egypetéjü iker, a fiu neve Gigi Markovics, aki a Rampal fesztiválon,

az egyetlen fuvolista, aki egy ezüst fuvolát megnyerte, életét Párizsnak szentelte,

A másik egy igazi diva, Marianna Markovics, a világ versenyen, egy eredeti Amati hegedüt,

mewgkapot és Européból New Jorkban landolt, harminchárom évesen arany koronát kapot.

Konc Zsuzsa hangjáról se feledkezni nem lehet, mert az angyalok is könyezve,

lenéztek rá a magasztos égből és leutánozva, korussal az Olimposzban, Zeuszra.

Sorolhatnám a magyar sikereket mert a névlistájuk közel végtelen,

a világot több milliárd bakeliten, koncerteken élőben, érzelmesen és mégis csendesen.

Elhagytam szülő hazámat mert a politikában, 

nincs se szív se lélek, csak kegyetlen elmélet.

Székelyfőld, Csikszereda, Udvarhely, Háromszék,

kicsinyitet Niagara, kacsák a pitvarba, gunáruktól kiakadva.

Télen akik a hegyi életet nem ismerik,

térdig érő hóba nem vigyáz, zuhan szakadékba.

Tavaszal amikor megcsörennek a kicsiny patakok,

táncra perdülnek a legények és hajadonok.

Levegőbe megpördülve csizmájuk sarkát,

megcsapkodva, eképö udvarolva megtalálják.

Szívük angyalát, kik hozájuk simulva,

a kalárisukat nekik ajándékozva, ártatlanságukat.

Esküvő után a nász éjszakán boldogan omlanak,

mind a "foszlós kalács" kibontják hajukat  és nem festik arcukat.

Az igazi pír, mutatja mennyire szépek tudnak lenni,

rózsa vízel frisitik a fehér ruhájukat, férjük arcát, haját.

Az igazi férfiak, szőrén ülik meg vad paripájukat,

anyosuk gyomrába nem beszélnek "jukat".

Amikor feleségükből anyukát varázsolnak,

a bőlcső faragását, beálitva ringását.  

Tűzmadár, égen szál,

 a nappal "cimborál".

Fényeit felvilantva,

a XX század egyik galambja.

Van akit kiráz tőlle a hideg,

mert a nukleáris fényre emlékeztett.

Ahol Amerika a nukleáris bombáját,

kiprobálva egy hatalmas "atom gombáját". 

Egy zeneszerző fantáziáját a jó de néha,

a rossz is ihleti, mert képekben élénken.

"Ecset nélkül" az eget is átfesti, boritja, deriti,

Erről tanuskodik egy Kolozsvári tanár, neve                                     Ligeti.

Vermesy Péter, az öszhangzatan egyedi mestere,

nekem a Sepsi Dezső, aki a hegedünek ördöge.

Minden órán egy dallamfejet megkapván, 

egy preludiumot és egy fúgát komponálván.

Vicesen mindig mondogatta - Aki másnak vermet ás,

annak sírásó a neve, de csak egy tanitvány, mondá :

Krisztina, Krisztina, te a magyar nóták angyala,

hiába a neved Bota, mert a népdal is azt mondja :

"Téged bottal vertek, engem kacagással,

gyere Bodri kutyám, elleszünk egymásal".

Aki a legjóbb munkákat elbirálta az a Szegő Péter volt,

kit a zeneakadémia az ötödik év után, segédtanárnak fogadtta.

Kocsis Zoltán és Ránki Dezső oldalán, szinte hihetetlen,

harmadiknak utánuk került be az élő történlemben.

A zenetörténelmet az Angi István, főállásban dékán,

de sohasem hagyta hogy ezt helyette más tanithasa.

Maros Rudolf az öszhangzatot tanította, és ha jó voltál,

egyedi osztályozás esetén már év végén csak hobiból

                                                                 vizsgáztál.

Aki a vezénylés művészetében, zenekari tételben,

az Pop Dorin volt, mert tanítványai mindenhól.

Megállták helyüket mert senki sem zseninek születet,

10% születet adotság, de 90% véres izadság.

A zongora vizsgákra, egy csodás hajadon tanárnő,

neve "Gyönyvirág Anikó", kettőnk között szerelem.

Plátó volt ki a zeneterén egyesitett, négykezest,

Debuszy, Ravel, Rahmaninoff, Fauré, de Kodály és Bartok.

Jagamos Jánosnál népdalkutátásból írtam,

két év alatt 1400 népdal alapján diploma munkám.

Két évem ment rá, de tudom ez egy élethez képes semmi sem,

így maradtam én is bent a történelemben, mert semmi sem lehetetlen.

Idegen az éjszkában, egyedi muzsikában,

kezében három szinü rozsa, vörös, sárga.

melette az ibolya, valamikor egyik szívem,

a lengyel barátom a Zmika István kinek.

Becenevét a hatalmas méretének köszönhette,

"Gömbi" kivel egy kerek évtizedig együt,

sok ember életét megkönyitve. családjukat,

megmentve szégyentől, kilakoltatástól.

Ő sajnos sulyos beteg volt de mivel,

azelött ügyintézőként dolgozott, sok ésszel.

Amikor megtudta hogy szinkron tolmács vagyok,

Az ereiben még a vér is megfagyott.

Onantól kezdve arany lett az életem ,

Egész Europát körbe körbe, mindenben ülve.

Repülön, hajón, "Csalavonaton"

tisztelet dijjamat angol fontban, dollárban.

A családját minden főldi jóval elláta,

ameddig pénz volt, alázat, de semmi sajnálat.

Volt neki egy sofőrje, és amikor neki nem kellet,

engedély nélküli taxizásból szerzet, nem kis öszegeket.

2018 február 17-kén, megkért, hivjak neki mentöt,

egy orát vártunk de a 104-re semmi remény.

Felhivtuk a 112 és amedig vártunk, a közös barátunk,

kint állt és én bent mellete, de már nem látot senkit sem.

Azért mert egy áldot jó szívü nőt elönybe helyezet,

Ibolya nevet viselt és ennek lányának is munkát.

Nyugdijas állást biztositot, és titkos bakszámlát nyitott,

mert érezte, nagyon kevés az "árnyékolt ideje".

Ledölt és szemét behunyta, mondta bátja a fény,

pedig bevolt borulva és a lámpa is kikapcsolva.

Amikor a mentösök ránéztek, mondták az órára nézve :

- A halál beálta 15 óra 11 perc, de majd az iletékesek.

Sirva kirohantam és rá egy negyed órára,

hatalmas havazással az ég is "megsiratta".

Soha többel még az utcát is elkerülve,

de utolsó utjára elkisérve, fehér hó mellé vörös vérre.

Több mint 500 kisérték, mert abbol legalább 200 embernek,

lelkében hatalmas űr keletkezet, és ezek minden évbe.

Sirját ápolták, hatalmas márvány fejtámláját,

gondozták és a szomorufűz amit oda ültetek. 

------------------------------------------------------

Az első utam hol nagyon sokszor voltam,

az London, ahol a bankok, biztositok.

Hihetetlen menyire csodás a déli harang,

a hires Bigbend, ahol minden londoni megáll bolintani.

Két telefonom volt az egyik az enyém,

a másik a külföldi ügyfeleim nevével.

Első utam alkalmával, a angol bankár :

- Bocsi hogy kimentél a fejemből de mire.

Ha már a vámon túl leszel,addig egy limuzin taxit,

csak mond meg hogy nézel ki és a sofőr nevedel egy táblán.

Ot volt a kijáratnál és királyként kezelt, mert a számlát,

A bankár intézte mert ö ezt a luxust magának megengedte.

Lutontol Londonig 38 mérföld = 60 km.

a taxaméter a 168 fontnál,(400 x 168 =68000 forint).

Mielött leültünk tárgyalni, egy villámbeszélgetést,

teával de csapdát állitva, invitált konyakra, votkára.

Mondtam neki hogy én alkoholt csak akkor iszom,

amikor egész nap nem dolgozom, és láttam hogy.

Annyi biztos a az italt elfogadom, onnantól kezdve,

minden gazdag munkámtól egy életre elesve.

A harmadik alkakommal átléptünk Párizsba,

szinkron tolmácsként, minden ut "Rómába".

Elveztem az életet, mert ingyen és bérmentve,

11000 méter magasból néztem le a főldre.

----------------------------------------------------------

A második az Berlin, ahol nem járt a varázsló Merlin,

alig hét percem volt egy hat céges bemutatot megtennem.

A német ügyfelünknek leeset az álla, mert még ilyet ?

Ez asztán a prófi szervezet, és zsebpénznek harminc fontot.

Mivel mindent megbeszélve, a londoni bankár megkérdezte,

mivel pont dél ebédre ö általában a giroszt imádta.

Leültünk és megkérdezte ámbár ö antialkoholista,

elötte én bármit ha kérhetek de tudtam miért tette.

Elötte semmit de egy kávét feketén(se cukor, sem tej),

ha a "csalit bekapom" a rollomat örökre le is huzhatom.

Megkérdezte, ha jól tudja, nem véletlen, én legalább öt nyelven,

többek közöt is az angolon kivűl, a latint, románt, magyart, franciát.

Igen de azonkivűl, az olaszt, spanyolt és potugált,

szegyelem de bizonyos okok miatt sem az orosz de.

Főleg a németet egyszerüen tiltották hogy miért ?

Nevetet és a levegőben rajzolt egy horogkeresztet.

-Drága barátom, kérhetek tőlled egy hatalmas szivességet,

ha ráérsz átléphetünk Párizsba, a szerelmesek várossába.

Vonaton a leggyorsabb  ? - Nem kérem ingyen,

minden kölcségedet, és 200 francia frankot zsebpénzként.

Az ut pár percel több mint két óra de négy óra után ?

Senki sem dolgozik csak a vacsoráig "ejtőzik".

Repülő vonatra szálva, egy három csillagos szálodába, 

a V.I.P. lakosztályt telefonon két éjszakára(egy éjszaka bágátel 100 angol font).

Délután kisétáltam és amikor egy taxis soför tábláján,

a nevemet megláttam, oda sétáltam, ő mély meghajlással.

Elöttem az ajtot kinyitotta, és kedvesev megmondta,

két órány sétára a fizetését megkapta, a látványosságokat.

Felvit az Ejfel toronyba, es egy igazi ebédet együt elfogyasztva,

elmesélte, menyire válik ez inyére mert nappal mindig megkereste.

Azt javasolta hogy 19 óra után ha nem akarok kelemetlen emléket,

senkit ne fogadjak mert szélhámos több tucat, mutatja a rosz utat.

Fáradt is volta de vacsora elött, egy röpke órát, hájcsikáltam,

utánna viszont egy aranyos félvér portásnővel társalogtam.

Elcsodálkozott menyire "vágom" a felvett második anyanyelvét,

születési helyét elhagyva, férje egy katonatiszt francia.

----------------------------------------------------------

Akiket soha megérteni nem tudtam, a norvég, dán, holland, svéd,

szeretkezni velük egy csodálatos élmény, de a kaland, számukra egy éj.

Nem érdekelte öket, de sex elöt soha sem piáltak, és "kötélnek álltak",

rengeteg tóban usztak, "pancsikáltak", a szökökutakba ruhástól másztak.

"Szerelmes beszélgetést"  Brahms zenekarra és két hangszerre,

csellóra és hegedü tolmácsolására bizta ket világhirü művész.

Mnden hagot a lelkükön "átszürve" a közönség szemét,

könyben fürösztötte, és Herbert fon Karajan emlékét idézve.

Várom a jullius 24 napját, mert akorára már "szabad lesz a pálya",

amit tenni fogok attol mindenkinek leesik majd az álla.

Sohasem éltem sablonos életet, mert a változást mindig,

lételememként , de egyik kedvenc szinészen a Wody Elen.

Jöt utánna Varsó, Prága, érdekes módon egyedi hangulata,

gyönyörü nők társasága, mindenkinek én voltam a varázsló Ozd.

A tudának köszönhettem mert atól fügetlen, soha de sohasem,

nem kevertem érzelmeket a munkámban, egy kalandos éjszakában. 

Ebben az életben mindenki rab, akkor is ha csak egy hitetlen arab,

Albán vagy pakistán, kínai vagy üzbegisztán, babiloni vagy egyiptomi.

Egy pakli kártyában te vagy a Fekete Péter vagy a joker, vagy csak csacsi,

Fekete szén, zafir vagy smarand, gyémánt vagy rubin, kerubin.

Az opera mindig oly csodás,

nemzeteket összekött, és levegőt.

Olasz, francia, magyar vagy orosz,

Borisz Godunov, egy birodalmat, ahol porosz.

Rengeteg embert feláldozva, épült ott gyár,

töbszázezer hadifogoly, de ott szinte nincs nyár.

Egy gyogyszrész, életét annak köszönhette,

éjt nappalt erre áldozva, az örök feleségeit,

                                                       szépé tette.

Szinte sírva mesélte, négy évét mit ott töltötte,

a felesége már megsiratta, éslélekben eltemette.

Az ember a legkegyetlen állat, mert ha kel kanibál,

az ösember, ha kellet füvet, de emberhez kanalát.

Köbaltával, nyillal, kurárába(növényi méreg) mártot nyilát,

elejtve, álatát, eleinte nyersen, mert természete barbár.

A modetn világban, ha nyershúst, nyershalat "zabálnál".

a japán és a tatár konyhában te lehetsz a császár.