bolonyibence blogja

                Franciaországba élt, de unta a "banánt". Kalandra vágyot. Megkapta. A sors úgy hozott össze minket hogy a " Burágó" cégnél mecsboksz kocsikat szereltünk össze. Nem a pénz miat csinálta. Élete végéig havi 2000 dollár volt a nyugdijja. Megszokta hogy fönök legyen. Szeretett jotékonykodni. Egy olyan nő lett az élettársa akinek három fia és két lánya volt. Magán tanár tanítota nekik az angol és francia nyelvet. A fiukat megtanította, hogy kel egy gyalázatos világban csempésznek lenni. Minden hájjal megkent gazemberekké váltak. A két lány jogot végzett és briliáns kariert futotak be. A nagy pénz a bűnözők zsebéből került az ő zsebükbe, tisztelet dij gyanánt.

               A mai világban sok piszkos ember lett milliárdos. Állam pénzek, uniós pénzek, orvgazdák. Mészaros Lörinc, Matolcsi, Habonyi a bankár, Csányi, öszpénzük több mint 1000 milliárd forint. Nincs becsület ezen az árnyék világon, de sohasem volt.

             Csak 31 nap és a pokol éve letelt. A legfontosabb az, túltettem magam azon hogy bizonyos dolgokért meg kel harcolnom. Kezdetben csak kerekes székben tudtak egyik helyről a másikra vinni.    

             Szomoru de meg kellet értenem, az agyvérzés első következménye az hogy a job oldalam, használhatatlan lett. Meg kellet tanulni mindent bal kézzel intézni.Négy kerék, két fék, az írás kicsit nehezebben ment de most már simán olvasható, sőt. Enek az oldalnak köszönhető a vers írás a legnagyobb örömöm. Sok embernek én vagyok a példa aki odáig fejlödőt hogy pár lépést képes vagyok megtanni. Táncolni is tudok, pelenkát cserélni, "kacsázni", száraznak maradni. A legaktivabb személyiség lettem és ezt minden áldot nap tovább fejlesztem.

             Lángol a fantáziám, szerelmem is van már. Imádnak a nővérek, a tornászok, de azok akik évek ota semmit nem tettek azok megfojtanának egy kanál vízbe. Ők abbal lelik oromüket hogy nap mind nap leisszák magukat a sárga foldig és mindig másokat okolnak azért mert ebbe a helyzetbe kerültek.

            Én szeretem a csokit, a gyümölcsöt, majdnem minden nap kapok repetát. Annyira megerösöttem, csak azzal foglalkozok ami nekem jó. A két mentálossal mindent meg tudunk szervezni. Nem kel ennél töb a boldogsághoz. Amikor este elfáradtan úgy alszom el mind a tej.

           Szombathely a megvalosult álmok csodahelye. Harmoniumon gyakorolot napi minimum egy órát. Figyelem a politikát de mindig elszomorodom. Háboru háboru, kegyetlenségek. Remélem itt senki nem fog bántani.

                Az ember ebben a legnagyobb bünös. Amikor elkezdet öslényekkel harcolni, tüzet csiholni, fegyvert gyártani, akkor már benne volt az is hogy őlni. Egyes népeknek semmi sem volt elég, Babilonia, Meszopotámia. 

               Nagy Sándor, Hanibál, A Romai birodalom, nöttön nőt, rengeteg rabszolgát felörölt. Jött egyszer egy gladiátor, aki még ha kis időre, letépte láncait, dr sajnos keresztre feszitve, bizakodva tekinzótet a jövöbe.

               Amerika felfedezése, a világ söpredéke aranyra éhezve, az öslakoságot, irtotta, és Afrikai rabszolgákkal helyetesitette. Háboru, háborut követve, szentfőldért, népeket generáciokat tett tönkre. Sötét középkor, mágja halál, pestis, az emberiséget sokszor megtizedelte.

               Két világháboru, miért is? Hatalom megosztásért. Atombomba, vegyifegyverek, gyilkoltak eleget. Japánban még mindig sugárzik, Hirosima és Nagaszki.

               Néha rosz is lehet jó de inkább rosz mert az atom huladék évszázadokig sugárzik.

               Többtizezer repülö szenyezi a légteret és elkezdödőt a globális felmelegedés. Mindennek aminek kezdete van egyszer véget ér. Még jó hogy nem fogom megérni azt amikor ennek következményei eltünteti az emberiséget. 

Írni, olvasni mindig jó, mert akkor adod ki magadból a mayimumot. Egy életünk van és ennek minden pillanatát hasznosan kel eltőlteni. Akkor soha sem merülsz feledésbe. Hogy van egy csodás múzsám, az nekem jó. Nem vagyok önző mert senkitől nem sajnálok semmit. Ha ezért mindent megtesz akkor megérdemli a boldogságot.

Ez a város tele fénnyel,

dolgoztam nappal, aludtam éjjel.

Dolgoztam korházban, műtössegédként,

betegszálitóként, haldoklók között,

kiknek a morfiumnak köszönhető,

fájdalommentes volt a rövid jövő.

Kávégyárban csomagoltam,

éjszakánként, 10,5 tonnát is megmozgattam.

Négy évig, kézbesutőként, öt cégnek dolgoztam,

kinai fal hosszát kétszer végig jártam. 12.000 kilométer.

Most már Szombathelyen, pihengetek,

amit én dolgoztam egyes egyedűl..... 

azt most 4 ember sem képes helyetem,

sajnálják hogy elmentem.

Életemben ledolgoztam,

most is aktivan alkotok.

Eről tanuskodnak ezek a sorok,

mert soha vissza nem vonulok.