bolonyibence blogja

2002, új kezdet egyedi kihivás,

március 3 napján, a Benei cégben.

Takaritói állás, de kiemelt fizetéssel,

amikor a Jolanda "kigyó mosolya".

Amikor megtudta, erdély vagyok,

gondolkodás nélkül felfogadott.

Megjegyezte viszont csendben,

itt a 8 óra munka, létezik de elméletben.

Hivatalos fizetés nyólc órára szolt,

ezt bankkártyára "bekarcolt".

Ez eddig legális is volt,

a négy óra viszont, csak a zsebre szólt.

Első évbena havi fizetésem, 160.000,

éltem mint Marci hevesen, a jövöről nem.

Ha tudtam volna, amibe léptem igazi csapda,

inkád az ördögnek dolgoztam volna, "fűtöként" pokolba.

Mindig is egy kisérletező tipus voltam,

A csomagoló anyag elökészitöben a Benei László.

Morogva hajtogatta a habtálcás dobozt,

morgot hogy a két balkezes a munka nem hatot.

Megkérdeztem : - Főnők, én megprobálhatom ?

- Ezt komolyan gondolod mert elötted már, haj, haj.

Első nekifutásnak egy perc alatt 30 lehajtottam,

a főnőkőt ebben a formában "lepadloztam".

Négy órát takaritottam, négy órát "dobozoltam",

egy nekifutásbol 7200 dobozt(egy ládában 40).

A maradék időt, a 30.000 nm. területen(ebből 8.000 nm. épüet),

a 22.000 nm. három hét alat, tiszta lett.

Hatalmas lett a doboz készlet, 

és amikor egyre gyorsabban kopot.

Kerestek mellém egy segédet de a legtöbbet,

négy órát birta mert a karton a tenyerét "szétmetélte.

Egy pénteken a főnők megkérdezte, dupla pénzért,

a sütemény rakást válalják el szerény négy órába.

Megkérdeztem : - szeretném ezt is megtanulni,

jöjjön és az biztos ezt nem fogom megbánni.

Eltelt öt év és egy egyedi jelentkező a Prokop Tibor,

versenyeztünk és ő azt kérte : - Lehetne ezt zenére ?

Száz egy nap után, eldöntötte, mivel a napi 3.000.000 tisztán,

aki már töb mint 5 évet lehuzott egy husvéti ajándék öszeget megkapot.

El sem hitem volna hogy a Prokop Tibor "30 ezüstér",

a Benei Jolandának a magán életemet elárulva.

Mivel szingli voltam, a nőket tucatszámra faltam,

a a Tibor ki egy aljas féreg volt, a helyemre startolt

A következö lépés egy hatalmas raktár,

minden kacat ott penészedet, és mivé lett.

Azt is kitakaritottam, és amikor kész voltam,

a kömvesek átfesteték, és négy sor polcal "felszerelték".

Szépen nőt a rendelés, és nem egyszer nem kétszer,

vasárnap is mentem és csak ketten voltunk én és a potás.

Nem gondoltam volna hogy amikor azt hittem ez engem,

nyugdij után is maradhatok mig az árnyékom elhagyám.

A középső raktárat kiadta egy cégnek, 

ki a Grasam palotát renoválta.

Napi 100.000 húsznapra(2.000.000),

a takaritását már nem rám hagyta.

123 hónap és négy nap után, egy elátkozott hétfőn,

ebéd után hivatot a titkárnő és közölte, it a fizetésem.

Mehetek Isten hirével, mert ezentúl a munkám már nem kel,

de 200.000 forintal kezdhetek más életet, ő nem féltet.

Eldöntötem miután két napig ittam,

alig huszezerért, egy hangtompitos fegyvert.

Bérbe veszek és amikor a diszpinty Budakeszire ér,

mind a négy Beneit "hidegre teszem.

A legjobb barátom megkért : - Ember te nem vagy gyilkos,

benned csak a keserüség és az alkohol gözze beszél.

Nem hiszem hogy ezzel a teherrel, ha együt élnél,

elöbb, utobb öngyilkos lennél, de 57 évesen ?

Kialudtam magam és hálás voltam,

mert rájöttem hogy akkor  nem magam.

Eltelt két nap és egy tetőfedő, munkát adot,

az utcán sinylöni sohasem hagyot.

A Bársony Goda Zsólt, ki a Kompakt( kávé és tea csomagoló üzemben),

elintézte nekem, sajnos csak négy és fél hónapig.

Szerencsére ez viszont arra elég volt, hogy lelkileg,

újból higyek magamba, egy egyedi állást.

Egy éjszakai műszak alatt (22 - 02) ez alg szerény négy óra.

huszonegy raklap kávét,(egy raklap 504 kg, majdnem 11 tonna).

A második felébe az(imagépen),(02 - 05) 14.400 csomag holland teát,

(05 - 06) zuhanyozás és jókedvü ki teával, ki kávéval, vagy bonbonnal.

Nappal aludtunk, (07 - 12) utánna készültünk munkára,

a fiatalsáőg bohoság, áldott hiuság, arabb vendéglőbe.

A végén etünk finom baklavát, és vártuk a csodát,

sajnos ez véget ért mert négy és fél hónap után, jött a csőd.

Nem váltunk el mert ez a kevesebb mint fél év,

egy tucaqt szerető ember, mind a két kezével.

Béreltünk eg bontásra itélt épületet, magassága II emelet,

minden pénzünket, rááldoztuk és együt maradtunk.

Minden követ megmozgatva, tudtam ha elém az élet falat,

vasakarattal, mindent áttörve, megszületik a "szabadság magzat".

Ez vagyok én ki egy szikla tetején, semmit sem hagyok meg nem oldatlan,

szeretve vagyok, kényesztetve, de mindenek elött mélyen tisztelve.

Kellet viszont egy bejelentet állás, mert szálló idő, porfelhő,

nem szeretnék lenni az utcában hempergő, sosem törtető.

Uzsoki, Onkoradiologia, szakmát tanulva, betegszálitó és műtős segéd,

mert a munka, a tanulás, kolégálitás, de sosem pofára hullás(mint a vajaskenyér).

A sorsunk valahól elöre megírva, nem hiába tudtam nem létezik csoda,

amikor rosszul lettem, azonnal "átvedlettem", betegszálitoból beteggé.

A II belosztályon két nővér oránként váltotta egymást, mert féltet,

az embert csak az igaz szertetet, törödés, megértés, féltés, ébredés. 

A Határ doktor, profeszór, tanár és első rezidense,

az Igaz Iván kinek négy generáció ota, ügyvát biró.

Sajnos Ivánnak ehez nem füllöt a foga, mert második esély ?

Mindenkinek jár, a törvény három hamis szobra :

                            - Nem hal, nem látt és főleg sosem beszél.

Nehezen de egy teljes hónapog, semmit sem tettem,

lelkileg újjá születtem és a XVIII kerületben kikötöttem.

Sajtóreferens, reklámember, öt cégnek :

Tetöfedő, aszfaltozó, ingatlanos, ujságkihordó és étel kiiszálitás.

2023 január másodikán megropantam és majdnem utolsó utam,

a Szombathelyi idősek othonába töb mint egy évig "punyadtam".

Szerelmes lettem és úgy döntötem megnösülök és elköltözök,

a picike Marikámmal közös háztartásban még ötven évig.  

Sirt és azt mondta nekem : - Ha bármi gondod van,

az üdvédje biztos hogy olyan végkielégitést szerezne.

Amikor viszont megtudta, hogy  Bárándi sztár ügyvéd,

felejcsem el mert nincs olyan törvényszék ki engem megvéd.

Életem egy hihetetlen szakasszába léptem,

azt tehettem tovább amiben hittem, és lélegeztem.

Egyedi tanitványok, gazdagok és mindenhatók,

ők mindig szabadok voltak és sohasem "rabok".

Albérlet, alig öt percre gyalok az iskolától,

melletünk tejgyár, pékség, gyümölcsös, minden.

Amikor a kolegám felajálta, lakhatok anyáéknál,

Lajti Károly és neje, Lajti Károlyné lány neve Perei Klári.

Amikor szemünk találkozott, köztünk első pillanattol,

a levegő szikrázott és éreztem ez sajnos nem hozhat semmi jót.

Nem kellet volna a csábitásnak engedni, de a végzetnek,

nem lehet ellen állni, mert a megírt sorsunkat nem lehet elkerülni.

A lakás három szobás volt, egyikben a tulajdonod és párja,

a másikban a lecsipocsi lánya, a büszke Henrietta.

A harmadikban én, minden ruhám egy faliszekrénybe,

a konyhában minden finomság, áldott álmok valóra váltás.

Este a közös szobába, tévéztünk, halkan cseverésztünk,

mind a ketten horgoltunk, én gyélényből, szönyeget.

Vásárolni együt mentünk és mivel édes volt a szánk,

a cukrázdában finom fagyi, képviselőfánk, zölcségesből.

Minden évben 50 kiskacsát, 50 libát felnevelve,

amikor levágták egyben eladták és az én félévi fizetésem,

értékét egy öszegbe megkapták és a végén jó pénzért eladták,

ezt a pézt egy hold ugorkamezőbe kamatoztaták. 

Gyümölcs salátát, egyedi módón, mindenki leutánzott,

amit imádtak az a legalább húszféleképen elkészitet gombát.

Volt amikor a hangoló vidékre utazva, nekem "szabadnapot adva",

igazi zenenapot tartotunk a klubba, sakkozva, kártyázva.

Töbféle erdélyi étel receptjét ingyen bevezetünk,

főleg az igényes nőket kedveltük és szeretük.

Egyre több férj jelent meg mert táncoltunk,

Verdi áriákat, énekkaban négy szollamban énekeltünk.

Akkor jöttem rá, az igazi magyar(kavar, kavar, kavar),

minden mi rosz számára olyan mint a rothat avar. 

Azt monták biztos hogy a Perei Klárika és köztem,

egészen más viszonyt képzeltek, és szétvetettek.

Retenetesen fájt de mivel Piricsén is megismertek,

a továbbiak miatt áthelyeztek, és szolgálati lakást, ingyen.

Ott is voltam szerény kilenc hónapig, utána Ramocsaházára,

A városrangra emelt Baktalorándházára, onnan Dunaújvárosba.

Budapestre is megérkezet a hírem és ott 1995 és 2022 közöt éltem,

az igazi kalandok sorozata 2002-ben de ezt majd a VI részben részletezem.

Akkor igazi egy élet, ha néha fárasztó is, mert más 600 év alatt sem,

járta ezt az utat mely göröngyös ugyan de egyedi, és végig kel "szenvedni". 

Betöltötem a huszonhetet és a huszonnyolcadikat,

már tapasztalt kutató, művész képző, zeneszerző.

Lehet furán hangzik de a tanitványaimat felnötként kezeltem,

a lelki halásukat, a vadgalamb búgását, fülemüléét, pacsirtáét.

Akinek lelkébe ezt a szeretetet beültettem,

általuk sokszorossá vált minden lélegzetem.

Erre  legjobb tanárom a Weltman Gábor volt,

mert tanitványai közé engemet besorolt.

Aranyos felesége és a négy lánya, nem csak zongorán,

kettő hegedün, a harmadik brácsán, negyedik gordonkán.

megvolt a családba a házi muzsikához egy csodás kvártet,

egy angliai koncerten, egy család sarja, arany érmes lett.

Ot is maradtak a ködös Londonba, kortalanok világába,

többet nem is vágytak igazán haza, a Balkán halottak házába.

Harminchárom évet éltek álmodozva, családokat alapitva,

gyerekeik akik ot születtek, angol állampolgárok lettek.

Kettős állampolgárok voltak az újszülöttek,

két anyanyelvük, de csak egy magyarul dobogő szívük 

Megszolalt a szívük mely azt mondta : - Magyar gyere csak haza.

kárpátok gyűrűjábe, a szent tavak lelkébe, a fórások vízébe.

Ezerkilencszáznyolcvankilenc decemberébe minden össze omlot,

következő évben aki addig sajnos senki sem volt, de sunyiskodot.

Felfedték igazi arcukat, és azok akik a munkába "vért izzadtak",

ki lettek gunyolva mert a lusták hajlot háta, vite öket a lazaságba.

Úgy döntötem akkor, én kétszínű sosem voltam,

a hazaárulokkal nem kerülhettem egy kalapban.

Ezerkilencszázkilencvenegyben "dolgozni mentem" Debrecenbe,

augusztus huszadikán, tüzijáték, virágkarnevál, hajnalig bál.

Egy Debreceni zongorahangoló árnyákába,

"fejszémet vágtam egy csodás zongorába".

Én végeztem el az alap munkát és szétszedtem napi nyolc zongorát,

a hangoló csak hangolt és hangolt, és nekem adta ezért a szállást.

Mivel a pénz nem érdekelt, nem kergettem szelemet, de új életet,

boldog pillanatokat, hajnali sétákat, reggeli kávét, tejszinnel, sütivel.

Bemutatak nekem nem egy cicababát, de éreztem hamis tekintetüket,

hazug élményeket, kétes (két s) kapcsolatot, ez rám nem hatot.

Egy nap (augusztus 28 napján) berohant és azt mondta,

- Barátom, ted le a munkát mert hálából szereztem neked állom munkát.

Magán zenegimnáziumban, csak pár kilométerre innen,

de ruhát kel váltanod és erre van szerény két órád.

Ne agodj mert egy a méretünk, és átöltözve,

igazi "dandit farag belöled" a drága feleségem.

Nem kicsit izgultam, de ezt probáltam titkolni,

A Lajti Károlynénál fogok két napot lakni.

A férje volt Mátészalkán a rendőr parancsnok,

a szépszobában vetettek nekem ágyat, és : - Jó éjszakát.

Alig hatvan perc alatt megvolt személyigazolványom,

betegbiztositásom, három féle oltásom, tiszta róvásom.

A zongora hangoló ellátot nagyon sok ruhával cipövel nyakendövel,

csak egy dolgot kért, mivel öt napot dolgoztam, a szombatot és vasárnapot.

Egész más feltételekkel, úgy hogy zsebben 20.000, mindent elérve,

továbra is enyém lett a munkáknak oroszlán része.

Elmultam 17, és tudtam, 

ha a gimnáziumot magam mögött.

Nemsokára 18 leszek, de minden tölem telett,

megvolt a tisztelet, minden egy lett.

Eljött a ballagás, "koszoruzás",

elötünk félelmetesen magasodot a "való világ".

felvételi a Kolozsvári Zeneakadémiára,

nem kellet izgulnom, mert a Jagamos János, történelmi.

Akadémikus profeszor, nepdalkutató, számomra útmutató,

a népdalok világába, utamat a Bihari népdal világába.

Ellemzés négy szinten 1423 népdal alapján, megértettem,

én a csángok között a rözitést terepen, majdnem tökéletessé tettem.

Négy év boldogság, és amikor az "aranyvárosban" Nagybányán,

egy ideális park közepén, ahol ha két kilométert hegynek.

"Őregtőlgy" vendéglő mely olyan volt mint egy mamutfennyő,

mokusok röptét figyelve, és egy egyedi regény írovalm, Rejtő Jenővel.

Huszonnégy évesen, tele lendülettel, az elsőnégy év igazi csoda volt,

munkám annyi mint tenger, az erdő és ami nem mindig holt.

Még nem töltötem be a huszonnyolcat, amikor ki adig életem fénye volt,

a nagymamám hetvenötévesen a menyországba landolt.

Akkor ébretem rá a szomoru valoságra,

ki megszületet egyszer árnyéktalan, de képe, felkerül falra.

Vajon meddig lesz nekem is hüséges árnyékom,

addig viszont több generácion átt, tudásom átadom.

Huszonöt, huszonhat, természet járó lettem,

a főld "levegőztetése" lett az ami értelmetlen értelem.

Harmatos reggel a moha, és sohasem kesz goromba,

jól érzi magát nyáron a ködbe, télen a hóba.

Télen amikor hosszu csizmában, erdész barátommal,

az őzeket etetve, egyedi szemüket nézve, nyakukat karommal.

Kezemből ették a sárga répát, utána kezemet megnyalva,

a csemegéjük lett a tellet szépen meghámozva.

Amikor az ember legjob barázja let a farkaskutya,

az öseit simán letagadva, éber szemekkel vigyáztak a nyájra.

Azota már rengeteg megszámlálhatatlan fajtája,

de mindegyik csemegéje lez a szárnyasok mája.

Lépésről lépésre, mindennap mindent tanulva,

még akkor is ha az ember nem ül "iskola padba".

Boldog az ki fejlödni csak felfele szeret,

Szívében, lelkében él az igaz szeretet. 

Tíz év amikor lépésről lépésre,

egymás mellet, jelemet épitve.

Irás, olvasás, kézimunkálás, erdőjárás,

testben, lélekben, keresztény emberré vállás.

Kezem alat szinte "sirt" a zongora, 

templomi orgona, harmonika, balalajka.

Első komoly szakmám a zongora hangolás,

a VIII osztály végén a negyedik öltönyöm.

Angól szövetből, melé sejem ing, csokornyakendő,

úri szabonál, mert a családi rangomnál, déd, déd apámnál.

Közel 300 évre vissza vezetve, a rangunkat kutyabörre,

a Berej és Barta birtokainkra, negyvenkét faluja.

Bohém családom, mindent elmulatot,

két kézzel szórt el vagyont,szétcincált birtokot.

Kedvenc notája család minden férfi tagjára,

a tarok volt minden ősöm kedvenc játéka(tragédiája).

Igazi nóta, idézet :

- Beeset egy légy a boromba,

nem dobom ki, nem vagyok én goromba.

Megittam én hatökröt is, hát ez a légy mit ártson,

Isten tartsa meg az áldot szokásom.

Tengerpart, oly csodás ott minden hajnal,

a kéknen 999 árnyalata, a csodák csodája. 

Ebédnél szőllő, lágy kenyér,"tengeri", 

ropogos süti minden mitől az ember eszét veszti.

Tizenöt évesen, végig jártuk az összes települést,

három csogaszép görög ahol az igazi meglepetést.

Hisztria, Tomis és Galatis, egyedi kávézói,

kétezer évre vissza emlékeztetve, tündérek hofehérbe lebegve.

Korom fekete haj, fekete gyémánt szem,

csak a bokáju és a karcsu nyakuk és félváluk.

Semmi smink, de a fülükben csak egy arany fülbevaló,

szemet, lelket, boldogitó, lágy zene, hárfa, minden szem szinte zárva.

"Vitorláznak" a sirályok. Szomorkodásra ? Semmi ok !

fejed fölöt a Isten áldot napja ragyog, én tengerben lubickolok.

meztelen lábbal, dalolva, táncolnak a főldre szált angyalok,

ebben az életben szerény de mégis egyedi vagyok.