bolonyibence blogja

                   Dédnagyapámnak hatalmas birtoka volt. 4000 hold és körülbelül 15 faluja. Pontosan tudta ha azt akarja hogy az emberek tiszteljék, neki kellet megadni a tiszteletet és a jólétét. Imádot lovagolni és hajnali 03-kor már kivetette az ágy. A kedves felesége 8 gyereknek adot életet. 6 fiu és 2 léány. Minden gyereke elvégezte az akor minimum 4 elemit az akkor töbet ért mind mostan 12 osztály. A két lány papneveldébe volt 8 évig, a fiuk pedig mindent megtanultak amit egy jövendöbeli birtokosnak kellet tudnia. Nagyapám volt a hatodik gyerek a családba és igazi álmodozó volt. Ő 1902 születet. Kemény kötésü, acél izmokkal. 12 évesen megtanult mindent amit egy erdésznek tudnia kellet és már akkor  egy csapásra ketté tudot hasitani egy farönköt. Akkor tört ki az első világháboru. Nem vonták be katonának zsenge kora miat. A bátyát viszont igen és sajnos az akori magyar kormány a németek mellet döntött. Hihetetlen hogy menyire befolyásolható nép voltunk. Vakon hitünk a németeknek. Akkor mér ennek az országnak 4 tenger mosta partjait.

            Azt akarták hogy kiegyezve a japánokal, (olloba fogják a Szovietuniot. 300.000 német katona és 1.000.000 sereg. japán). Ezek a japán katonák olyanokbol kerültek ki aki halál büntetést kaptak. megigérték nekik hogy akik életbe maradnak, minden bünüket elfelejtik. Ösi szokás a szamurájoknál az volt ha tévedet, rituális öngyilkosságot követet el. 

           Azt mondták 20 a 80-hoz. 20 hogy túlélik de 80 % hogy belepusztulnak. Hősi halotként a családjuk olyan vagyont kapnak hogy az ükunokáik is vigan megélnek ebből a pénzből. A németek viszont megijedtek hogy ez az 1.000.000 megindul meg nem áll portugáliáig. Akkor áltak le és megátkozták a németeket. Pusztuljanak el mind, még az irmagjuk is. Ami a németeket legyözte az a - 50 fok tél. A visszavonulás folyamán volt aki menet közben megfagyot és volt olyan akit elevenen tépték szét a farkasok. Ezt a történelmi pillanatot egy egyedi film rögzitette az örökké valoságnak. A film címe a " Napraforgó". A két főszereplöje Sopia Loren és Marcelo Mastrojani. Magyarországot darabokra tépték és a Trianon ennek a népnek minden reményét szetosztotta. Örökkön örökké. Nagyapám szabad embernek születet de  mivel szerette a szülö földjét maradt. A nemzetisége magyar maradt ugyan de ha életbe akart maradni akkor fel kellet venni a román álampolgárságot. Nagyon nehezen viselte. 

         Eljöt az 1938. Pár évtized béke de sajnos egy félkegyelmü let a népet nép ideálja a neve Hitler. Akivel szövetkezet az  Musolini volt.. Amikor visszvonultak mindent elkoboztak de amikor a családunkat akarták mindentől megfosztani kivégezet 5 német katonát és bedobta egy kutba. Ha ez kiderül akkor nem csak a családot végezték volna, hanem az egész települést. A dédnagyapám minden családi ékszert kézpénsz oda adot neki és azt mondta :

            - Nem szégyen a futás de tünj el, ha lehet még Europát is hagyd el.  Gondolj arra hány ártatlan ember életét mented meg.

            Meg sem állt Ausztráliáig. Az első levelet 1923-ban írta. Megnyugtatta a családot, mivel szeretet dolgozni, birkapásztorként kezdte. Már egy 100 hold birtoka volt és töbszáz embernek adot munkát. Felajálota nagyapáméknak, költözön od mert mindent biztosit nekik. Nagyapám visszaírt neki hogy a gyökereit nem tudja kitépni de boldog hogy segitet neki.  

            Vége lett a háborunak és mivel a mocskos bocskoros románok tudták mikor kel hátat forditani a németeknek, az oroszokhoz csatlakoztak. A Trianon darabokra tépte ezt a csodálatos országot és akkor születet meg a nagy Románia. Désen volt egy bekeritet temető amit vérkertnek neveztek. 7 kopjafa diofából és minden évben mély tisztelettel halgaták meg a székely himnuszt. Az élet ment tovább. 

           Én 1955.05.31 napján születtem. Két dolog kisérte végig az életemet. Az egyik a zene, a másik a költészet. Nagyapám megtanitot a költészetre és nagymamám pedig a zene szeretetét adta nekem. Már 4 évesen imádtam a zenét. Ott játszotam a zongora alatt és volt egy kezdő kötet. Címe "Kis kezek, nagy mesterek". Két idős tanitványa volt. Az egyik a Margineanu Cica, a másik a Kövesdi pál. Cica néninek a főfoglalkozása gyogyszerész nő volt de imádot énekelni. Főleg az olasz áriákat imádta. Behunyt szemmel és lángoló szivvel tudta elöadni olyan szinten hogy mindenki szeme könybe uszot. A második szenvedéje a fényképészet volt. Akkor még fehér fekete de a retusálász kézzel, egy tűhegyes ceruzával végeztek. Minden esküvön ö volt a legfontosabb szereplő. 

         Minden pénzét a fiába fektetet mert megvet neki egy olyan gépet amivel zenét tudot szerezni. Természetesen elektronikus zenét. Minta képe Shönberg,  Webern, Albanberg. Penderecki legegyedib müve a Hirosima. 30 hegedüre írodot és olyan hatással volt a halgatoságra hogy önkéntelenül behuzta a fejét mert a fényhatás miat olyan volt mindha lángba borulna az ég feleted. Amikor egy zenei fesztiválon bemutata a zsüri azt mondta :

       - Ez egyszerüen fantasztikus. Jöjön ki amerikába és olyan pénzeket keresne amit még álmodni sem mert volna.

       Ö csak megingadta a fejét és nemet mondot. Nem hagyta volna ott a családját a világ minden pénzéért. Nagyon jo barátuk voltunk és rengeteg munkája volt. Vet az anyának egy saját studiot.

       A másik tanitványa a Kövesdi gyogyszerész fia volt. hatalmas kezei voltak és főleg a Lisz Ferenc művekbe remekelt. Eldöntötem, ö lesz az igazi példa képem. 

       Első fellépésem 6 éves koromba volt. Megszoktam a sikert és csak frakba léptem fel.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------         2023 január 2 arra ébredtem hogy nem birok felkelni. Agyvérzés és gyakorlatice elveszitetem a testem jobb oldalát. Ez volt maga a pokol és nem akartam része lenni. Március 13-kán eldöntötem, mint így inkább a halál. Amikor kiment a nővér, felnyitotam az infuzios kupakot. Szépen el kezdet lüktetni kifele a vérem. Imádkoztam és behunytam a szemem. Már ép szép nagy tocsa keletkezet a lepedőn. Szerencsére a nővér valamit ott felejtet és amikor megláta mit müvelek, olyan két pofot adott hogy szemem szikrázott. Leorditota a fejemet :

           - Börtönbe akarsz jutatni ? Nekem 4 gyereket kel felnevelnem de ha az én müszakomba döglesz meg, minimum 10 év börtönt kapok. Ezt életed végéig bánni fogod.

             Két hétig kényszerzubonyba aludtam. Már a negyedik nap megbántam de csak a főorvos joindulatának köszönhettem hogy nem kerültem a Hárshegy elmegyogyintézetbe. Onnan csak két lábbal elöre kerültem volna ki. Most viszont örvendek hogy megmenteték az életemet.  

            2023 január második napján elveszitetem a jobb oldalamat és 5 hónapig voltam korházba azt el kellet fogadnom. Sokáig csak infuzioval tápláltak. Március 13-kán eldöntötem véget vetek ennek a rémálomnak. Amikor a nővér kiment, felnyitotam azt a "csapot" amin keresztül tápláltak. A vér lassan el kezdet szivárogni és már egy szép, lassan nővekvő vértocsa jelezte hogy max. egy órán belül elvérzek. Behunytam a szemem és imádkoztam. Az mentet meg az öngyilkosságtól hogy a nővér bent felejtette a szemüvegét. Olyan dühös let hogy azonnal véget vetet a kisded játékomnak és két akkora pofont kaptam tölle hogy csenget a fülem. Megkérdezte :

             - Neked teljesen elmentek othonról ? Ha öngyilkos akarsz lenni akkor ugorj ki az ablakon de ne akarjál börtönbe jutatni. Én 4 gyereket kel felnevelnem te félkegyelmü. Ettöl a pillanattól a nap 24 orájába ki leszel kötözve és jelenteni fogom a föorvosnak hogy vitesen átt a Hárshegy elmegyógyintézetbe. Az ilyen elmebetegeknek ott a helyük.

            Amikor a spihiáter megkérdezte mi zajlot le bennem amikor ezt megtetem mert ezt nem egy pillanat alatt döntötem el. Elmondtam :

            - Mindig imádtam dolgozni. Minimum 10-12 órát de volt olyan hogy 14 is. Szoró laposként töb cégnek is dolgoztam és volt olyan hogy 20-25 km. is legyalogoltam egy nap. Rémálmok gyötörnek és csak azt sajnálom hogy nem haltam meg. Akkor sem voltam enyire kétségbe esve amikor az Uzsoki korházban dolgoztam és megálapitoták hogy van a nyelöcsövemen egy vendéggyomor. Az megtelt ennivaloval, megkövesedet benne és amikor megnyomta a főütöeret, ájulási rohamaim voltak. Titkoltam de egyszer akkor jöt rám ez a roham amikor egy fekvőbeteget toltam. Csak anyit tudtam kiáltani :

         - Segitség, roszul vagyok.

         Ha a Zsiga kolégám nem kap el, biztos koponyaalati törést szenvedek. A 2 belosztályon tértem magamhoz. Utánna tudtam meg hogy 18 órát voltam ájult álapotba. Teljes kivizsgálást kértek és akkor döbentek rá, ha ezt nem veszik észre biztos belehalok. A Határ tanár doktor docens azonnal betegálományba helyezet és ott is tartot. Akinek az életemet köszönhetem az egy csodálatos rezidens volt, a neve Igaz Ivan volt. Az apja egy hires biró volt és azt akarta hogy a fia kövesse ezen a pályán. Nem elenkezet de párhuzamosan elvégezte az orvosit. Amikor lediplomázot, oda adta a jogi diplomáját az apjának és kijelentette :

          - Apám, ezt nyugodtan bekereteztethed mert én soha sem fogok mások felet itélkezni. Én gyogyitani akarok és azt is fogok.

          Az apja agyát elboritotta a düh és nem csak kitagadta a családból.  Teljesen hidegen hagyta de hatalmas elismerés övezte.

          Másnap röngen. Első pilanatra minden normálisnak tünt de Ivánnak valami szemet szurt. Mondta :

          - Kérnék egy kiegészitő röngent. Itt van valami ami engem agaszt. 

          Mivel minden műtős profeszort ismertem megkértem a Baranyai főorvost hogy tudom menyire preciz és szeretném ha ő mütene meg. Mosolygot és elmagyarázta mivel ez egy nagyon veszélyes beavatkozás, nem válalja de meg lett beszélve egy szpecialistával akinek a nevét soha sem fogom elfelejteni. Kis Árpád Bálint. Ő erre a fajta mütétre szakosodott és már több ezer menthetetlen beteg életét mentette meg.

          Igaza is lett. 2000 augusztus 13 írtunk. A konziliumon eldöntöték hogy átszálitanak egy magán klinikára. A növérek már elöre megsiratak, mind aki már meghalt. Mivel mind mütősfiu minden növér ismert és szeretet azért imádkoztak hogy éljem túl a műtétet. Egy hétig készitetek elő a mütétre. Engem már csak egy dolog érdekelt. Legyen vége. Amikor a Kis Árpád Bálint szív és nyelöcső specialista el akarta magyarázni mi fog történni, félbeszakitotam :

         - Tanár úr. Ha már menthetetlen álapotba kerülök akkor szeretném felajálani a szerveimet hogy mások életét mentsem meg.

         Rám mosolyodot és azt kérdezte :

         -  KEDVES KOLÉGA. Életem legnagyobb megtisztelése volt. (Műtős fiu az országba több ezer volt) Ön szerint ha ekkora lenne a baj válalnám a kockázatot ? Ha 1000 mütétből 999 sikerülne de egy nem akkor az az egy a siromig követne mind egy sátáni árnyék. Ekkora kockázatot nem válalnék. Ön még csak 45 éves. Halotam, rengeteg csalodás érte már az életében de higye el még sok csodálatos év ál maga elött. E hónap 26-kán megmütöm. Majdnem 6 órás mütét lesz de igérem túl fogja élni.

        25 este már nem kaptam vacsorát és egész éjjel folytak az elökészületek. Mivel hatalmas mütét volt meg kellet tudni a vércsoportomat és két liter lefagyasztot vért készitetek elő. akor 1 l. 50.000 ft. volt. Én 2 l. kaptam.

        Reggel 7 óra. Megfürösztve, megborotválva betoltak a mütöbe. Probálkoztam fél válrol venni a dolgot e a növérke megkért, domboritsam kia hátam mert a két csigoja közé beszurnak egy tüt és azonkeresztül mélyaltatásban fognak megmüteni. Teljesen hidegen hagyot. Sok minden perget le a lelki szemeim elött. FeLkészültem arra hogy enyi volt.  

        26 reggel elmondtam egy utolsó imát. 8 orakkór betoltak a mütöbe. Altatásban ment végbe és amikor a gerincem két csigojája közé beszurták a tüt majdnem elájultam, de már ment is az altató. Délután 14 orakór ébredtem fel és azt sem tudtam hol vagyok egyáltalán. Úgy néztem ki mind egy ufó. A fejemen, melkasomon de főleg a mutató ujamon egy érzékelő. Meletem egy nővér aki olvasott. Amikor megmozditotam az ujamat, a gép azonnal jelzet. Rá néztem de olyan volt mind egy látomás, messziről jöt és elveszet a messzeségbe. Láta a szemembe a rémületet. Teljesen meztelenül feküdtem csak egy szál lepedővel letakarva. A szám ki volt cserepesedve. Egy nedves kendővel megtörölte a száma. Megmagyarázta hogy mi is történt. Az hogy életbe maradtam az csak egy hajszálon mullot. 5 nap és minden két órában cserélödtek melletem a növérek. A hatodik napon kivert a veriték. El kezdtem reszketni és a lázam felszököt 39 fokra. Jeghideg lepedövel hütöték a testem és 4 órát szinte másvilági álapotba kerültem. Amikor végre elhitem hogy túléltem ennek a profeszornak 30.000 ft. akartam adni. Rám nézet és azt mondta :

         - Tényleg azt hiszi hogy elfogadnék magától akár egy forintot is. Élveze az életet. 

          A nővérek max 5 évet josoltak. Azota eltelt több mint 25 év.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

         Az igazi történelmet nagyapámtól tanultam. Amit az iskolába tanultam és a valoság között akkora volt a külömbség mind Makkó és Jeruzsálem között. Amikor vágre elkezdtem életemet mMagyarországon boldog voltam hogy egy normális nép tagja lettem.

         Ma 2026.04.13. Hétfő. Amikor meghalotam hogy egy olyan gyökér került a kormány élére mind a Magyar Péter. Tisza párt. Innentől kezdve, szégyelem a magyarságom. Román állampolgár vagyok és kár hgy egy ilyen gané egyáltalán hatalomra került. Én lelövetem volna mind egy veszet kutyát. Halálomig Orbán párti maradok. Itt a Szombathelyi idősek othonába sajnos azok akik Orbán kormány alatt rengeteg elönybe volt része, örvendrtek hog hátba szurták. Eddig minden szereplésbe beleadtam szívem lelkem. Ezentúl le sem fogom köpni ezeket a senkiket. Undoritó senkik. Találjanak más bohocot mert én nem leszek az. Csak azt kivánom nekik ami egy cigány átok fogalmazot meg( a bör hüljőn rájuk).

        Csak a szerelmemre fogok koncetrálni és ha ő meghal akkor én is utánna megyek. Akár a menyországba de a pokolba is követni fogom. 

                 Néha rámtőr a fáradság és szeretnék legalább 24 órát átaludni. Inkább akkor menjen el az ember amikor boldog és szeretik. Ha nem kevés ember sirat meg. Talán van az emberben egy hangyányi szomoruság és mégis 70 év terhe már néha elviselhetetlen. A legjobb barátom a Bíró Sándor ma kapta meg a hirt hogy egy nagyon közeli rokona nem kevés szevedés után vissza adta a lelkét a Teremtőnek.

              Csodás pár óra szabadság. Nem a természetre panaszkodok hanem csak egy lényegtelen aproságra. Ez olyan mind egy rács nélküli börtön. Ha ki akarsz menni a boldba engedély kel. Amit már rég nem tetem meg,( minimum 3 éve) az hogy elmentem egy kinnai étterembe. Ami a kedvencem volt az a savanyo csípős leves. Az egyedüli olyan nép amelyik alkalmazkodni tudot és nincs olyan ország Europába amit a munka birásával és kortalanságával ne nyert volna meg. Nem az alapján itélünk meg dolgokat és népeket hogy mien a bőr szine. Dolgoztam a "Négy tigris piacon" és boldog voltam. Nem volt egy könyü melo mert reggel 5.30-kor kezdtem és 18.30 fejeztem be. Ez 13 óra kemény munka viszont volt egy külön szobám. Azért szeretek mert öszinte voltam. 80% nagyon szépen beszéltek magyarul de angolul is. Sok mindent köszönhetek nekik de mivel vanak dolgok amiket soha nem fogok leírni mert csak a szívemben vannak teljes biztonságban.

            Az egyik osztáály társnőmnek a férje, téliesitet faházakat épitet de tüzifának álcázta. Sokat dolgoztunk együt. aki azt mondja hogy az életünk születésünktől a halálunkig nincs beprogramozva az nem látja a "fáktól az erdőt". A vak szerencse egy olyan emberhez vezetet akinek a mühelyét kellet téliesiten. Reggel 06-kor kezdtem de ő csak 10 órakkor szokot bejönni dolgozni. 8.30 végeztem és leültem a zongora mellé. Két dolog volt fontos az életembe. A vers és a szereplés. Mivel nagymamám és édes anyám zongora tanárnők voltak, 5 éves koromba kezdtem zongorázni de 6 éves koromba eljátszotam a "hogyan szeleteli fel a hentes a hust"  Hihetetlen sikerem volt és utánna kezdet nagymamám komolyan foglalkozni velem. Nagyapám azt mondta :

          - Drága feleségem. ez nem egy férfinek való munka. Szeretném ha épitész mérnök lenne.

          A hetedik osztá elvégeztésénél, junius 16, a sportpályán kellet az énekkart kisérnem, de jöt egy szélroham és a kotalapjaimat elfujta a szél. Mivel rengeteg próbán voltunk túl, tovább zongoráztam. Onnan kezdve akárhol voltak fellépések exkluzivan csak engemet hívtak meg. Ha valamit kétszer, háromszor eljátszotam már hotta nélkül is tudtam. Templomi orgonán eljátszotam a Bach D mol preludiumát és fugáját. Hatalmas sikerem volt. Akkor nagyapám is elismerte, nagymamámnak tökéletesen igaza volt.

          Megtanultam úgy vezényelni a Vasuti fuvos zenekart hogy háttal mentem a közönséggel de szembe a zenekarral. nagyon boldog voltam.

          Sajnos a napi 4-5 óra gyakorlás nem kis terhelést jelentet. Akkor nagymamám felvitt Budapestre és a Jagamos János némdalkutatóhoz és levizsgáztatott. 3 óra alatt "vért izadtam" de ez az ember azt mondta hogy szerinte már ezzel a tudással nyugotan vizsgázhatnék jelesre. Amikor felkerültem Budapestre már volt egy nem gyenge referenciám és az Árpád Fejedelem utcai vendéglöjükben bármikor ingyen étkeztem. Megnyiltak elöttem mert érezték, sohasem hazudok senkinek. Szavak nélkül, csak tekintetünkel társalogtunk.

                     Ezt nem vagyok köteles eltürni, és nem is fogom. It fogom hagyni ezt az idioták tanyáját.  Most telt be egy pohár. Egy idősek orhonába nincs mit keressenek olyan idioták akik leisszák magukat a sárga főldig és "romba döntik" mások éjszakágyni ezt az eszement rácsok nélküli börtönt.

                            1955.05.31 születésem napja. szerelem gyerekként jötem a világra. Anyám teljesen belezugot apámba. Sajnos amikor megtudta hogy anyám teherbe eset, elmenekült a felelöség elöl. Akkor halt meg anyám lelke. Még szerencse hogy nagyszüleimnél éllt. Sajnos nem volt teje ezért a nagyszüleim felbéreltek egy béranyát akinek annyi teje volt hogy 4 gyereket is bőven tudot táplálni. 

                  A zene világába születtem és csak akkor halgatam el amikor a Mozes kosárral betetek a zongora alá. Elég lusta temésztem volt de eljött a julius első napja amikor gondoltam egyet. Talpra áltam és mivel akkor éret a piros ribizli befeküdtem a bokrok alá és úgy ettem. Amikor meglátta a nagymamám hogy az éretlen almát zabáltam(akkor már 8 tejfoggal rendelkeztem), elrohant velem kétségbeesetten a körzeti orvoshoz ami kb. 100 m. volt de az orvos megnyugtatta, egy gyereknek olyan erös az imun rendszere hogy csak azt eszi amit az elemi ösztöne kér. Elmesélte hogy volt olyan esete amikor a gyerek akit hozzá vitek ette a vakolatott. Mészhiánya volt és amikor megkapta a kálciumot a tejébe onan kezdve felhagyot ezzel a (beteges hajlammal). A hátsó udvaron lakot egy suszter akinek 7 gyereke volt. Hajnalba már a petrolium lámpa fényénél dolgozot, a felesége meg mosást, takaritást válalt.

                Három évesen már elég gyorsan jártam. A kézi lányal kimentünk a hideg kutra. Ő egy 10 literes demizsonnal én meg egy kis 1 literessel apritotam melette. Büszke voltam hogy rám bizták ezt a munkát. A nagyapám lánytestvérének szövöszéke volt és amire tekerte a fonalat az bodza fából készült. Megtanultam késziteni és onantól kezdve ezt én készitetem. 

                Az ovodába az ovonéni mindent megtanitott amit mi szeretünk volna. A kötés nem ment de a horgolás lett az a foglalkozás ami nagyon sok élvezetet adott. Kereszt szemes, dupla keresztszemest de föleg az orosz goblent imádtam. 1 négyzet centiméterben 100 szem volt. A vászon egy keretbe volt kifeszitve és egy papgályt ábrázolt egy tulipán fán. Két hónapom ment rá de amikor a nagyapám bátya aki Budapesten élt a Lövölde téren megláta, felajált nagymamámnak 1000 ft. Az akkor egy vagyon volt. Nem állt "kötélnek".

               Az udvaron volt egy beton medence. Területe 2X2 méter, mélysége fél méter. A nagyapám legjobb barátja és mérnök társa az a Páncél mérnök és annak volt két iker lánya. A negyedik az egy ügyvédnönek a lánya volt. Meztelenül pancsoltunk és amikor megéheztünk várt ránk a bőséges uzsona. Zsiros kenyér hozzá Lukulus paradicsom. 

               Együt jártunk ovodába, és 8 évig egy iskolába, sőt egy osztályba. Az édes apjuk tenisz bajnok volt és minket is megtanitott. Engem viszont inkább a pinpong vonzott.

               5 éves koromba kezdtem el zongorázni és 6 évesen léptem színre a házi hangversenyen. Megtanultam fuvos zenekart vezényelni és partiturát olvasni.

               Mozgás, balet, korcsoja, a befagyot Szamos folyon,(jég vastagsága 20 cm). Kocsival is rá lehetet meni.

               Két anyanyelvem volt. természetesen az igazi a magyar de az iskolába csak románul kellet tanulnunk. Latin 8 év. Az ötödik évben kezdtem el tanulni a franciát, a gimnáziumba az angolt.

               Nagyapám csodás verseket írt és nagymamám a zenei kiséretet írta. A kedvenc notájuk szövege, mivel a nagyanyám neve Dezső Rozsa volt :

               - Eltöröt a hegedüm, nem akar szollani,

               Rózsi, Rozsi mi bajod, nem akarsz szolalni.

               A hegedüt, majd meg reperálom,

szolalj meg hát, rubintos virágom.

               Akivel konfirmáltam az Tőkés László volt. Mindenki imádta mert minden református gyereket ő keresztelt. Nem messze Déstől volt egy falu Kozárvár. Az ottani lelkész csodás verseket írt. A neve Vró Dezső volt és amikor elöször találkozot nagymamámal aki oda is kijárt péntekenként a délelötti misére, azt mondták :

             - Mi főldiek vagyunk mert mind a ketten Nagyenyeden születünk.

             - Vasárnaponként szivesen látjuk ebédre mert tudunk amit tudunk.

            Nem tudta megbocsátani a falusiak álszentségét. A nők úgy kicicomázták magukat mindha bálba mentek volna de a persejbe csak apró pénzt dobtak. A templomba mentek letérdeltek és mormolták :

             - Én vétkem, én vétkem de rá egy fél órára ólyan ocsmányul káronkodtak hogy egy kocsis is elszégyelte volna magát. 

            Mindenben segitetem neki és azért imádtam mert tiszta lelkü de a falu nem sok mindent adot neki. Az aprofát mi szedtük össze neki és a tuskok felfágását a szüleik már a szégyentől is felfürészelték neki. Soha nem panaszkodot de amikor Tőkés László átköltözött Temesvárra magával vitte. Könyörögtek neki de akkor, de erre azt válaszolta : - Soha sem szerettem az álszentséget, és maguk igazi farizeusok, bálvány imádok. Itt egy igazi lelkész nem is fog megmaradni.

           1970. Májusban 12 napig ömlöt az eső és 13 reggel dogát kellet volna irni. Mivel a mi házunk a dombon volt, csak négyen voltunk az osztályban. 7-kor egymásnak mondtuk fel a leckét és nem voltunk "irgalmasak" egymáshoz. Mivel az osztály elitjéhez tartoztunk, ezt meg is akartuk tartani. Fel sem tünt hogy már 9 óra is elmult. Mivel olyan szinten be volt borulva a portás azt hite hogy véletlenül maradt égve a villany. Berontot és megkérdezte :

               - Gyerekek, a város fele víz alatt van. Elszakadt a Besztercei gát és 40.000.000 l. viz mindent elmosot. Most mentik ki a katonaság helikopterei azokat az embereket akik a házak tetején imádkoztak hogy ne omoljon össze a házuk mert akkor mindennek vége. Mi a dombtetön laktunk. A melletunk levő ipari gimnáziumba rendezték be az árvíz károsultaknak a szállász. Csak a rajtuk levő ruhájuk maradt és boldogok voltak hogy élve meguszták.

               14 évesen lementünk arra a helyre amit Gyilkos szorosnak neveztek. Ott volt egy sziget, a neve Adakale, pontosabban a senki szigete. Ott játszodot le az Arany ember. 1969 írtunk.  Volt egy hatalmas mecset és 10 m. per 70 m. Ot helyben késziteték 5 év alatt a világ legnagyobb perzsa szönyegét. sulya 2 tona és hajoval szálitoták el Konstantinápolyba. Az amerikaiak felajáltak érte 1.000.000 dolárt de azt mondta az akori török császár hogy még tizszer annyiért sem. 

               Felmentünk a domb tetejére és csak egy hatalmas tengerszemet látunk. Hatalmas farönkök usztak hatalmas sebességel és minden tető eltünt. A meletünk levő iskolába a tornaterembe letek elszálásolva akikket az utolsó percben mentetek ki a biztos halál torkából. Csak a rajtuk levő ruhájuk maradt és életük munkáját nyelte el ez a kegyetlen folyó. 

             1977 Hatalmas földrengés rázta meg a környéket. Töb millió köbméter szikla temetet maga alá három falut. Meg sem probálták kiásni mert ahoz legalább két hét kellet volna. Bukarestbe viszont nagyon sok halot volt. Legalább 10.000 ember halt meg de hivatalosan ezt eltitkolták.   

             Elösszőr életemben 16 évesen vit fel nagymamám Budapestre. A nagyapám bátya a Lövölde téren lakot. Egyedi két szoba öszkonfortos lakásban a második feleségével aki grofi származásu folt. A bece neve Dusi néni. Mindig a kakasokkal kelt, kiment és lesöpörte és fellocsolta a járdát. Nagyapám megtanitot arra ha azt akarom hogy ne az alvás legyen életem célja akkor egy életen átt az utolsó leheletig tanulni kel.Reggel 06-kor már lementem a piacra és szerény 50 ft-ból mindent bevásároltam. A fia az Örs vezér tértöl 5 perc gyaloglásra volt. Két gyerekük volt a kis Gyurka és a Matildka.  Egy egyedi épitésü villájuk volt a Vadvirág utca 19 szám alatt. Megkérdezte :

            - Akarsz egy kis zsebpénzt keresni ? (Akkor hivatalosan csak 300 lejt váltotak ami 510 ft. felelt meg).

            - Na ná.

            - Tudod mi a rikkancs ?(Honan tudtam volna).

            - Délután 16-kor kezdünk és elöte bele olvasunk az "Esti hírlap" ujságba. te a tér egyik oldalán én a másikon. Mindenki két forintossal fizet de az ujság csak 1.50 de senki nem kéri vissza az 50 filért. 100 darab újságot kevesebb idő alat szortuk ki mind 60 perc alatt.ez két nap alatt 100 jelentet. Meghivtuk a családot és a Zserbó cukrázdába(Budapest legdrágább cukrázdája volt a Vörösmarty téren).

             Úri kiszolgálást kértünk. Ez aszt jelentette hogy 20 % borra valót jelentet. Mindenből a legfinomabbat hozták és egy pincér csak minket szolgáltak ki. Ott ismertem meg a Svájci unokatestvérünket, Veréb Lacika. Meghivott hogy látogassam meg de sajnos akkor nem kaptunk nemzetközi utlevelet semmi pénzért.

              Kolozsvárról szálitotak nekik élelmet, felfujható matracokat hogy ne a meztelen főldre keljen lefeküdni. Nagymamámnak a testvérét az utolsó pillanatban menteték meg a fuladástól. Már sirni sem tudtak de mivel nekünk egy 4 szobás lakásunk volt, a "szépszobába" vetetünk nekik puha ágyat. Nagyapám miután elvonult az ár a saját pénzén épitette újjá a házukat és szeptemberre már minden a régi volt. Megszünt az oktatás és akkor épült fel az árvízkárosultak várossa.

         A szakácsok akkor szedték össze a homárokat. A turisták egy vagyont fizertek egy adagért. Főleg a Kaszinó vendégei. Kostancától lejjebb volt két amerikaiak által épitet város. Észak és dél Eforie. Majdnem a bolgár határnál volt három görög település. Hisztria, Tomis és Kalatisz. Oda menekültek a romaiak eköl azok a görögök akik a keresztre feszités elöl menekültek. Mivel csodás homokos talaj volt oda ülteték a szőllő tökéket. Ez megfogta a homokot és már nem "hullámzot". Ovidius itt írta a legszebb müveit. A Konstancai történelmi muzeomba meg vanak ezek az írások. Görögül és melete a Román forditása. Értékük felbecsülhetetlen.

             1977. Dél Romániát hatalmas földrengés rázta meg. 7.2 értékü és egy egész hegyoldal leomlot és hat falu tünt el a töb millió tona szikla alat. Soha sem derült ki hány halotja volt. Az ütöhangszeres tanárom, Pop Grigore akkor volt bukarestbe egy konferencián. Bement a kedvenc cukrázdájába és mivel még a kedvenc süteménye elfogyot de közölték vele, 20 perc ésjöhet érte. Kiült a padra és gondolta, addig elszív egy pipa dohányt.  Egy pilanat alat történt minden. Egy láthatatlan erő földhöz vágta és két m. tölle megrepedt a föld. A fák gyökerestöl döltek ki és amikor fel merte emelni a tekintetét, elboritotta a vakolat és a cukrázda úgy omlot össze mind egy kártyavár. Mikor visszatért egy fehér haju agastyán jöt vissz. Az alatt a rövid idő alatt 50 évet öregedet. Fél évig volt "vendége" egy idegszanatoriumba. 34 évesen nyugdijazták.

            4 év egyetem Kolozsváron. Ha tanulni akartam, akkor kimentem az Akácos utra. Csak a madarak csicsergése olyan erőt adot hogy az olvasotak szinte felszivodtak az agyamba. Magyar és román opera. Ott látam vezényelni két hires japán karmestert. Aki a karvezető tanárunk volt úgy hivták hogy Pop Dorin. A vezénylés vagy a szívedbe van vagy elfelejdheted. Elmagyarázta hogy ezt a szakmát nem lehet megtanulni csak "ellopni". Ez 50% volt de aki a másik 50% adta azt úgy hivták hogy Gel Furduj. Az amerikai táncoló ének karjai alapján tanitot be. Ahol felléptünk mindenhol hatalmas sikert aratunk.

               Nagymamám 1984-ben tért örök állomra. Fél év kellet hogy ezt megemészem.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

              Elösször amikor az apám édesanya meghívot hozzá Tordára, az a hatodik osztály végzése után történt meg. Hatalmas könyvtára volt és igazi diszkötésben. Sokat olvastam, volt olyan hogy éjfélig. 

              Öt nagybátyám volt. Álmos, Bende, Botond, Csaba és Huba. Imádtak és mindenre mehtanitotak. Huba nagybátyám volt a történelem tanárom. A Tordai hasadéknak volt egy egyedi története. Amikor a székelyek menekültek a törökök elöl, a szillák mögé bujtak és amikor már a hasadék közepén jártak, kb 10 m. magasságig eltorlaszolták mind a két végét. Az éhalál végzet velük. Csak egy hirmondot hagytak életbe de hogy még véletlenül se találjon vissza, kiszurták mind a két szemét és csak egy írást vit magával. Ezen ez állt :

            - Itt Alahnak nincs helye. Igy jár minden igazhitü aki ide merészkedik.

           Két csodás hetet töltötem Beszterce bányán. Az első hetét kökemény munkával töltötem mert 30 zongorát és pianinot hangoltam fel de mivel fél árban dolgoztam mind a Bukaresti hangolok, nem volt kérdés hogy ez mekkora könyebséget jelentet az iskoláknak. Csodás vidék, és igazi történelmet halgathatunk. Minden településnek meg volt a saját legendája. A világ egyetlen "vidám temetöje" az Sapincan volt. Ami megmaradt az elmémbe az a következő idézet : 

          - Itt nyugszom én, olvasod te,

          olvasnám én, nyugodnál te.

        Akkor mág csak macskaköves ut volt és inkább gumicsizmával volt ajálatos közlekedni mint sima cipövel vagy bakancsal. Egyedül a Drakula vár környéke volt kocka kővel kirakva és ott még az utolsó füszál is ki volt gyomlálva. Aki szembeszált a Romai hadsegeggel az Decebal volt. Amikor tudta hogy itt a vég, akkor a Tordai hasadékba a 16 fővezérével együt öngyilkoságot követek el és a holtestüket befalaztaták magukat. A romaiak az ő fejét akarták volna felajálani a dicsöség fejébe de nagy csalodásukra nem találták meg.

       Aki szinten szembe szált a törökökkel az a Karos vajda volt. Amikor a várához értek 20.000 török holteste volt karoba huzva. Menekültek de egy sem jutot a dunáig mert a kutak víze mérgezet volt és 10 nap éhezés után mind egy szállig elhulotak. A fia Drakula grof mivel pigment hiányos volt csak éjjel merészkedet ki mert ha a nap érte volna felhojagosodot volna. Beszterce bányán volt a kastélya. 1970 után turisztrikai központ lett, de erről majd késöbb fogok írni. Minden hajnalba kezdödőtt 3-kór. Ökörsütés és hogy omlos legyen a husa vörös borral locsolták. A várkertben már lehetet inni egy kispohár igati vackor körte pálinkát és fürjtojásbol készitet rátotát. Egész delelöt séta és olyan vidék tárult eléd amiröl a turisták még álmodni sem mertek. Mi akik földiek voltunk, még nekünk is leeset az állunk. Ébéd, medvehagymaleves és csodás gomba pörkölt. utána 3 óra "ejtözés". Már lehetet érezni a finom sült hus egyedi ilatát. Föleg a nők cimomázták kicsit túl magukat. 

              Amikor kezdet besötétedni kis lampionok villantak fel a semmiből de az izgalom magasra hágot. A férfiak akorára már felveték azöltönyükez és tüzpiros csokornyakendör. A lakcipöjük úgy fénylet hogy a hold is megláta benne a sápadt arcát. A szinészek már készültek és a láthatatlanságból a rejtet hárfák hangja rejtéjeséés álom itassá teték az embert.     

              Történelmi óra következet. Aki meg akarta ismerni Erdély történelmét az meg tudta vásárolni ezt, főleg angolul, franciául, angolul, olaszul, németül románul és oroszul. Csak magyarul nem.Hihetetlen de az akkori román politika ezt nem támogatta.

             Több vulkánikos tó, név szerint Szent Anna tó, Bodi tó, Gyilkos tó, Medve tó,

              Ásványvíz forások. Borszék, Buziás, Bodok, Hebe, iszap fürdő, büdös forás ilata olyan mind a kotlos tojás. Gyomorfekélyre tökéletes.

             Kolozsvár, 4 felejdhetetlen év. Minden pilanatát kihasználtam hogy a tanáraink ne valjanak csalodást. Aki megtanitott zenét komponálni az egy ötödéves zeneszerzési osztályon tanuló diák volt. A neve Szegő Péter. Az egyetem elvégezte után megnyerte a legnagyob dijjat és a kariere aoalaszországba kezdödőtt. Olyan szerzödést ajáltak amit ép eszü ember nem utasithatott volna vissz. Főleg miután hatalmasat csalodott a menyaszonyába aki a legjobb barátjával csalta meg.

            Volt ot egy müvészi klub és oda csak a képzömüvészek és a zeneakadémia halgatoi járhatak be. Rengeteget tanultunk főleg mert aki szeretet volna festeni tanulni, elösszőr vízfestékkel utánna olaj festékkel. Én még a vízfestékkel boldogultam de tudtam hogy az olajfesték nekem meghaladja az én erömet. 

              Ahol 12 évig dolgoztam az Erdély aranyvárossa volt Nagybánya. Négy mély és egy olyan patak ami kimosta az arany rögöket. Ott ismertem meg a feleségemet. Én akkor csak 25 éves de ö már betöltöte a 30 és már fent állt a veszély hogy vénkisaszonyként fog meghalni. Hogy tudtak így lépre csalni fogalmam sem volt. Az egyik sogorom bányász volt, a másik nehéz esztergályos. Mire észbekaptam már völegény, pontosabban férj. A feleségem felvette a nevemet és 1981 megszületet a kfiam. Utána én már nem számitotam. Aposoméknál laktunk de már a szerelem megfagyot köztünk, Gyülöltem és amikor feltetem neki a kérdést :

             - Mit szeretnél inkább. Apát a gyerekünknek vagy unokát anyádnak ?

             - Az utobit. 

             Megfagyot benne a vér amikor elköltöztem tölle nagyapámnak a legjobb barátjához. Elment a bányász sogoromhoz de ő páros lábbal rugta ki.

             - A bajt csak te okoztad, én kétszer kiáltam meleted de soha többé az életbe. 

             Anyosom nagyon megharagudot a fiára és kitagadta mindenből. A sogorom a legnagyobb hidegvérrel közölte : 

             - Még a temetésedre sem fogok elmenni, mert neked nincs szíved. Sohasem volt.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

             1989 december. Minden össze omlot és akkor hagytam el ezt a pogány országot.

             1991 óta Magyarországon élek. Boldogan és szabadon. Augusztus 20. Tüzijáték, virág karnevál. Egy volt koléganőm férjével kimentünk Debrecenbe és téliesitet faházakat épitetünk. Az egyik ilyen házban ott volt egy csodálatos orosz koncert zongora. Lültem és anyira elmélyedtem a játékba hogy amikor a Rahmaninoff "Nofgorodi harangjait játszotam, egy taps téritet vissza a való világba. Egy zongora hangoló volt. Amikor megtudta hogy zongora tanár de főleg zongora hangoló volt, mondta, maradjak nálla és minden álmom valora válhat. A barátomnak elmondtam és ö is anyira boldog volt.

           - Végre megtaláltad önmagadat. Miért haragudnák ? Ha it járok mindig meg foglak látogatni.

               Mindig szerettem a természetet. 2009 óta írok erre az oldalra és több mint 1000 verset írtam. Nagyapám írta a dalok szővegét, nagymamám meg megzenésitette.

                Ma 2026.03.04. 10 órakkor jön hozánk egy kortárs író hölgy. Mivel földim volt. 50 éves koráig megismerte a földi poklot. Kiváncsi voltam lényegébe menyire a XXI- dot képviseli vagy vissza nyulnak a gyökerei a XX-dik századba nyulnak vissza. Elöte több mind egy fél órát beszélgetünk. Megigérte hogy rááldoz minimum 4 hónapot hogy megismerjen és utánna megprobálkozik a versírással. Végre megtaláltam azt a töndért akiről álmodtam egy életen átt. Most csak rá tudok gondolni. El fogom venni feleségül. Együt éjel nappal mindörökké.

            Nagyon hosszú még az idő februárig de legalább van időm mindent megtervezni. Több mint másfél éve élek hazugságba. Ez már több mind amit az ember elvisel. Akibe nagyon nagyot csalodtam az a Banga Zoltán. Amiota ide kerültem Szombathelyre, hiába küldtem neki levelet és telefonszámot, annyi becsület nem volt benne hogy legalább vissza hívjon. Mindegy. Lesz rá gondom hogy amig él ezt megemlegesse. Én szégyelném magam helyete. Akit nagyon sajnálok az a Kassay Dániel. Még nem volt 47 éves amikor meghalt. Neki köszönhetem életem legcsodálatosabb 4 évét. Egyszer majd megjelentetem és addig nem fogok megnyugodni ameddig ki nem repitem ebből az állom állásból. 

       Fél óra és átmegyek jó reggelt kivánni a szerelmemnek. Ha végre megkapom azt az öszeget amivel a XVIII tertozik nekem, hét szám jegyü összeg. Neki is mivel ö már 33 éve nyugdijjas neki is és 2X1.000.000-val már tudunk egy közös francia ágyas szobát személyzettel együt. A pletyka elöl el tudunk zárkozni és ha elinditok egy egyedi oktatási tervezetet akkor fel fogunk költözni Budapestre. Az Ő emlékére fogok egy alapitványt létre hozni és vissza fogjuk adni azoknak azt a fényt amit a megkesderedet lelkek nem látnak. Biztos hogy két év alatt legalább 10.000 követönk lesz. Milyen csodás érzés. Nagyapám 4 nappal a 90 születés napja elöt találkozot a Teremtővel. Csak elaludt és nem ébredt meg többet. A lelke a Menyországbol kézen fogva a feleségével boldogan örvrndezzek a boldogságunknak.