bolonyibence blogja

                            A sorsomat ezentúl csak én fogom irányitani. Nem lesz több hazugság és nem Szombathelyen fogom "feldobni a talpam".Sokkal kevesebért hagytam ot a szülöföldemet. Azt ahonan elmenekültek azok akik nem adták el a lelküket. A "csöbörböl-vödörbe" kifejezés mond valamit ? Akinek nem, arra kár fecsérelni a szót!!!

Ha a szív beszélni tudna,

a sziklába rimeket faragna.

Miért van az ha a nap "aludni megy",

esthajnal csillaga, a hajosok angyala.

Uszni, szárnyalni, hegyekbe barlangászni,

a Királyok árkán  eröből felmászni.

Gombát, vadgyümölcsöt, minden ehetöt,

szikla barlangba gyüjteni tüzelöt.

Kecske tejet langyosan szürcsölni,

jéghideg patakba, erösre edzödni.

Szamos melet születtem, nyers halat,

télen jégkunyhot épitve, gyertyát égetve.

Tordai hasadék, igazán csodaszép,

betyárok buvohelye, lányok szerelme.

Amit ott találtam az aranynál fényesebb,

a bagoly is huhog, a jegenye susog.

                       El se hiszem, menyire messze sodort az élet onnan ahol meglátam a napvilágot. Hegyvidék, igazi telek. 24 éves koromig olyan emberek között éltem akik nem ismerték a képmutatást és a hazugságot. Sohasem volt csak egy munkahelyem. Amikor el kezdrtem tanitani Erdély arany városába 1979-től 1989-ig. Minden egyedi volt. Az egyetlen dolog amit megbántam hogy megnösültem. A pokol akkor kezdödőt amikor megszületet a gyermekem. Hösiesen birtam 5 évig. Már semmi sem kötöt a családomhoz mert anyosom pokollá tette a napjaimat. 1994-ben megkérdeztem a drága feleségemet :

               - Tegyél nekem egy szivességet. Apa kel a gyerekünknek vagy anyádnak unoka. A kettő együt nem megy.

               - Köszönöm hogy megmentetél attól hogy vénkisaszonyként haljak meg de rád nincs szükségem.

               Elváltunk és volt bennem anyi becsület hogy amikor eladtam a családi házat kifizetem a gyerektartást 1989-ig. Annyi becsület nem maradt benne hogy egyszer egy hónapba láthasam a fiamat. Ennek az év decemberében megdölt a Ceausescu korszak. Akik megdöntöték sokkal roszabak voltak mind Ő. Iliescu, Petre Roman de fóleg a Funariu. 1991. Az egyik barátommal kimentünk Debrecembe, össze rakható faházakat épiteni. Agusztus 20. Igazi tüzijáték. Virág karnevál. Lelki béke. Amikor életembe elösszőr jártam Budapesten éz 1969 nyarán történt, eldöntötem hogy it szeretném leélni az életemet. Ere sajnos nem keveset kellet várnom de 1995-ben megtörtént. Nem mindig volt egy fákjásmenet de a boldogságot csak az tudja értékelni aki megismeri a földi poklot. 2023.01.02. Agyvérzés és 5 hónap korház. Mivel ezt egy nyavajás orvosnak köszönhettem, junius második napján 60 perc alatt eldöntöték. Szombathely, idösek othona.

             Ez a harmadik év amiota itt élek. Egyetlen vigaszom az hogy megleltem a lelki békémet. Mindent el fogok követni viszont annak érdekébe hogy 2026-ot már nem it szeretném rontani a levegőt. Igéret földje, nagy szavak és semmi háttér. A kiskastélyban sok olyan ember lakik akiknek csak az álandó részegség, az üvöltözés és csak akkor nyugodnak meg ha leszedálják öket. Három gyertya. Egy az atyának, egy a fiunak és egy a szentléleknek. Jöhet a november elseje. Miért kel nekünk mindig Amerikát majmolni ? fogalmam sincs.

                    Eldöntötem hogy Funáriu miat sohasem térek vissza Erdélybe. Vérzet a szívem de a döntésem végleges lett.

             1991 Magánzene iskola Mátészalkan. Első fizetésem 13.000 ft. volt. 2010. Minha csak tegnap let volna. Aki Isten igazábol "elrobantotta a szimpadod". Keresztes Ildikó. A vérében volt a tehetség kutatás. Ha boldog akarok lenni akkor ezzel tudom feldobni a szürke eget mert akkor a felhök felé szárnyalok. Amikor életembe elösszőr elrepültem Londonba(ezt az élményt soha sem feledem).  33.000 láb magasbol csodás táj került a szemem elé. Alatunk feletünk felhők é szinte karnyujtásra volt a nap.Lutonba szált le a gép. 

            Amikor felhivtan a Londoni céget, szerencsétlen nem győzőt bocsánatot kérni. Mondta ameddig kiérek a repülötér területére várni fog egy limuzin. A sofőr kezében egy tábla amin szerepelt a nevem. lledelmesen levett sapkával kinyitotta a hátsó ajtot. Kedvesen elbeszélgetet és a 60 km. mivel 130 repesztet, nem egészen fél óra alatt megtete. A titkárnő már várt. Ez az út 144 angol fontba került. Amikor leszámolt a soför kezébe 8 db 20 fontos, és nem kér vissza, a soför ezt mély meghajlással köszönte. Mivel skot volt, nem fecsérelte fölösleges fecsegésre az idejét. Ez reggel 09-kor volt. Nem kávéval kinált hanem teával. 

             Meglepödött mien gyorsan vetem fel a londoni tájszolást. Meg kérdezte, hány nyelvet beszélek. Elállt a lélegzete. Szomoru volt hogy sajnos a "vaskalaposság miatt", ök csak angolul beszéltek. Délig mindent megbeszéltünk és olyan emberekkel hozot össze, meg kellet csipni magamat hogy nem álmodom. Ebéd egy igazi girosztál volt. Az arab(kb 190 cm, magas), megkérdezte :

             - Mit kérsz mellé, majonéz, mustár, kecsap vagy angolosan Vasabit ?(az üzletfelek ott tegezödtek).

             - Legyen Vasabi. Csorgot a könyem mert brutál erős volt de, nem valhatam szégyent.                       Amikor mindenen túl voltunk akkor megkávéztunk, rágyujtotunk egy szivarkára. Amikor felvilágositottam, nekem a francia is folyékonyan megy, megkért beszélgesek el a francia titkárnöjével. Viceket meséltem neki és hogy az angol se legyen hátrányba, ezeket leforditotam angolra. Egy angol szinte sohasem nevet de ö könyekik nevetet. Felajálta ha "átugrok" a titkárnöjével Párizsba felajált 500 fracia frakot. Ez 13 óra 50 perckor történt. Két jegy a csala vonatra. Amikor csak egy sint láttam, szégyeltem megkérdezni, ez nem fog kisiklani. Egy út ára 100.000 ft. volt. Pontosan 14 óra 00 perckor egy halk duruzsolás és kb 30 cm. megemelkedve, hangtalanul indult. 20 másodpercen belül már 400 km. sebességel repültünk. Megitam egy ír kávét. 100 ml kávé, 100 wiski.

                16 órakor már Párizsba voltunk. Béreltünk egy taxit és végig jártuk Párizs legszebb látnivaloját. Este 20 órakkor már egy 3 csilagos szálodábavolt a szobám. A kislány aki a recepcion volt, aranyosan elbeszélgetet velem. Elmesélte hogy ö Albániából jöt fel mert a családja mélyszegénységben élt. A fizetésének 60% kiküldi nekik minden hónapban. Éjfélig beszélgetünk, utánna boldog mély álomba merültem. Másnap reggel a fris kávé ilata téritet magamhoz és a kaviáros bágette. Reggeli 7.20 volt.

           9 órakor megjelent egy limuzin. Elvitt az üzleti tárgyalásra. Dél. Ebéd az Eyfel toronyban a forgó vendéglöbe. 60 perc alat teljesen körbe forgot és 200 m. magasból látni Párizst, annyira varázslatos volt. A vissza út a legnagyobb repülöteréről. A Ferihegyi reptérnek csak két kifutoja volt. Itt 22 kifutó. Még majdnem 40 perc volt a felszálásig de ot volt egy csodás koncert zongora. Eljátszotam a "Kék rapszodiát", utánna az "Egy amerikai Párizsba" Debuszy "Tengerét". Már legalább 100 turista halgata a "produkciomat". A végén eljászotam a nagy Straus keringőt. Volt ot egy tángyér és amikor feláltam,kb 2.000 fracia frank volt benne. Csak akkor értetem meg amikor közölték velem, ez az én honoráriumom. Mindig a szimpad volt az a hely ahol a lelkem "szárnyalni tudot".

           Párkány, Komárnó, Warsó, Bécs. Emlékek. Egy bajom volt csupán. Szeretem úgy élni mint egy igazi nemes. Aki okos volt Bécsben az tudta hogy novembertől március hatodik napjáig vesztességes volt az üzlet és ezt nagyon könyen megoldoták. Ki adták bérbe és az aki külföldi volt az adómentességet élvezet. Amit kapo az "alvó üzletért" fonetikusan leírva(slafen gesaft). Az kb. egy heti bevétel let volna főszezonba de annak a román állampolgárnak ez egy fél évi busás jövedelmének felelt meg. Aki ezt az üzletet vezette, megkérdezte :

          - Soha sem értetem meg miért vagytok ti erdélyi románok ennyire jó lelküek és önzetlenek ? Mi nektek ebben az üzlet.

          - Drága tündérem. Én nem vagyok román csak egy érdekes töredék. Nagymamám örmény, a nagybátyáim szászok, anya nyelvük a német. Nagyapám székely. Ot is élnek nagyon gazdag emberek akiknek 6-10 szobás lakásuk van és imádják a méregdrága butorokat. Ha ad egy katalogust amibe megnézhetik mi az egyéni akkor nem nézik a pénzt és dolárba fizetnek. A leggazdagabbak e beás és lovári cigányok. Porumbesten laknak és mivel tudnak kereskedni, a zöme folyékonyan beszélnek a román és magyaron kivül franciául, angolul, olaszul. A legszegényeb is minimum 20.000 dolár lapul a zsebébe.

          Az első akit Szatmárról hoztam át a szalonjába vet egy 48 karos csillárt, ár 10.000 dolár. A feleségén legalább 200.000 dolár értekü ékszer volt. Egy 30 dekás brillekel ékesitet nyaklánca volt. A cipöjét is egy 14 karátos gyémánt diszitette. Neki és a férjének Volvoja volt és amikor a lányuk betöltöte a 18 évet és megkapta a jogositványét, ajándékba kapot egy Astor Martint ára 300.000 dollár. Amikor az osztrák üzlet vezető meglátogadta a Lakatos családot, leeset az álla. 

          Az ebédet herendi porcelánból, az evő eszközök 18 karátos arany evő eszköz. Akkor döbentek rá hogy ö hozzájuk képes a magyar és román családok szegényebbek mint a templom egere. Victor Medinciu már akkor milliárdos volt. Meghivta a leghiresebb táncos énekest és a Bukaresti rendőr stadion minden helyét eladta. Meghivta a Mikhael Jaksont és 25.000 dolárt fizetet neki. Az 5.000 féröhelyes stadiont 100 doláros jegyét két nap alatt eladta. Ez neki tisztán 500.000 dolárt hozott. A csendes társ aki nem volt más mind Nicolae Ceausescu fia volt, szintén 25.000. Ilieszcu, Petre Román fejenként szintén 25.000. 

               A Victor Medinciu zsebébe megmaradt 400.000 dollár. Megkapta az Aradi vámot amit két sávosról 12 sávopsra bövitet. Aki ott akarta a töbszázezer értékü árut stálitó kamionjait 24 órára ott akarta hagyni, szerény 100 dolárér 3 napig ott pakolhaták. Vérebek örizték este 24 órától reggel 06 óráig. Csak a nagy pént hoz nagypénzt. Aki ilegális anyagokat akart átcsempészni a vakság ára szerény 20 dolár. A napi 24 óra alatt 3.000 kamion általban zsebből tsebbe vándorló öszeg az 60.000 dolár ami egy svájci bankszámlán landolt. A Báden Bádeni bankárt csak egy dolog érdekelt. 2% kamat 100.000.00-nál az 2.000 000 jelentet. Három országban az állampolgárok nem fizetek adot. Első Dubaj, második Svájc és aq harmadik Luxemburg.

               Az Uzsoki korházban dolgoztam mint betegszálitó és műtös segéd. 1998 és 2001 között.Akivel 11 évig éltem együt az a Zubko család mostoha lánya és cselédjé. Budakalászról csalták oda. Amikor hivatalosan el akartam veni feleségül, azt mondták minek. Elhitem és mivel nagyon sok munkánk volt, Érdre is kijártunk. Szeretünk volna egy gyereket de valahogy nem jött össze. Amikor megszünt nő lenni, onantól kezdve nem akart szeretkezni velem. El kezdet inni és egyre töbször jöt haza hulla részegen. Amikor a Zubko Balázsnénak ezt megemlitetem nem akarta elhinni. Azt mondta rémeket láétok mert amikor hozájuk mentünk piknikelni, csak egy pohár sört ivot.

             A szomszédba élt az etiop felesége Szekeres Judit és a 28 éves lány Szekeres Victorine Nancy. Hivatalosan profi maször volt. Nekem akkor nagyon sokat fájt a hátam. Gyönyörü volt, 28 éves. Én akkor 54 éves voltam és amikor a párom dolgozott át szoktam menni egy örömlányhoz. Csak 19 éves volt de már 4 éve profi. A Nancy eldöntöte, ha törik ha szakad a szeretőm lesz. Azzal az ürügyel gogy mivel nem fizeték a víz dijjat, nem tud megfürödni. Mondta, mág három napig tud telefonálni mert nincs pénze feltölteni a telefonját. Amikor kijöt a zuhany alol anyaszült meztelenül teljesen elborult az agyam. a kölcségeire kifizetem neki 5.000 ft. és ö természetben fizetet. A hátamon folyt a víz de eszméletlenül boldog voltam. A Zupko lány egyszer rajta kapot de nem érdekelte. Adtam neki 500 ft. had igya le magát. Akkor már utáltam. Jötek a számlák és már szegyeltem. Akkor kerestek egy panzioba mindenest. A Szécsi tulajdonosnak három panzioja, két éjszakai klubja és legalább 50 lakása amit bérbe adot ki. Saját külön apartmanom volt. Amikor elköltöztem a Zubkó konzul megkérdezte :

           - Miért. 

           - Talán azért mert nem tudom elviselni hogy halálba igy magát.

           Amikor kimutaták hogy májrákja van beutaltaták a korházba. Sajnos a mája 80 % már elhalt. A panzio tulajdonosa borzasztoan gazdag volt. Három hét mulva meghalt és amikor az urnás temetésen én is virágot vitem úgy néztek rám mint egy gyilkosra. Letetem a virágot és elmentem.  ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

              Első ügyfelem a Lakatos család volt. Egy kávézoba ismertem meg a Huszti Idát aki a Huszti Péter mostoha lánytestvére volt. Munkát szereztem neki. Mivel csak 6 osztálya volt csak takaritonőnek veték fel. A lényeg az hogy hivatalosan. Életem fordulo potja az volt. Amikor megismertem a Zmika Istvánt, bece neve Gömbi. Meg ismertem a Elek Rácz csempe boltost. Be lett fejezve az uj házának a tatarozása.  A háza mögöt keletkezet egy domb ahová minden szemetet föld alá rejtetek. Mivel a konténert az udvaron lehetet tárolni, nem kellet ezért külön dijjat fizetni. Három 8 köbméteres konténer telt meg. 

              A Bajnok utcába fel kellet uitani egy II emeleti lakást.Ajtó, ablak csiszolás, sitlehordás, és a végén felmosás. Két vénkisaszony kikötötte, a lifdbe nem lehet sitet lehordani. Egy hatalmas hátizsákba hordtam le kb 600 kilo sitet. Elválaltam az ablakmosást, szönyeg porolást, virág locsolást. A végén már azon versenyeztek meik mamikánál ebédelek.

             Srégen szembe volt egy étterem. Neve pepita vendéglö. Az első kerület amit megszortam a  XV volt. Alig két kisseb munka volt. A következő a XIV kerület volt és már első nap három szinhelyre hivták. Felemelő érzés volt. Eleknek a felesége banki dolgozó volt. Két fiuk volt. Mind a kettő Londonban végzett. A nagyobik oda nösült és azt mondta az apjának, ha bármi történik is Magyarországon tud neki olyan életet biztositani mind egy királynak. A kisebbik viszont visszajöt és azt mondta, szeretné azt folytatni amit a drága édes apja 30 éven keresztül felépitet. Mivel kb. 20 évvel idösebb voltam mind Elek ö mindig úgy szolitot hogy fater. Egyik munka hozta a másikat.

            Gyálon volt egy olyan szemüveges cég aminek a neve "korekt optika". Megkérdezte a Rácz Elek barátomat, tud e olyan szorolapost akiért felelöséget válal. Az elödöm egy nő azt csinálta hogy töb mind a fele szorolapot kidobta de a pénzt felvette. Ö engem ajált. A kérdés csak az volt mennyire bizik meg bennem. Azt felelte még saját magába sem ahogy bennem. Amikor egy hatalmas megrendelés kifizetését kellet elintézni, oda adot nekem 700.000 ft. Aki engem nem tudom mien okbol kifolyolag gyülölt, szembe röhöte és azt mondta :

          - Sok hülyét látam már életembe de te viszed a pálmát. Soha viszont nem fogod látni.

          - Jo. Fogadjunk. 50.000 ft. a tét. Ha 3 órán belül visszajön akkor ezt a pénzt neki adod és bocsánatot kérsz tölle. Az hogy Erdélybe születet, ö igazi magyar. Akkor sem lopna ha éhen halna.

          Nem egészen két orán belül már ot voltam és oda adtam a 155 ft. visszajárot. Megkérdezte, neki menyiért szornák mert elöre kifizetné. Szembe röhögtem és megértetem vele, neki soha sem lesz annyi pénze.

          A másik hely ahol szortam az Üllő volt. Ott ismertem meg a Paládi Andrást. Ö egy zárt rendszert telepitet. Telefon, T.V. és internet egybe. Nem lenne olyan öszeg amit meg ne adna hogy ne neki kellene ezt kihordani. Rámosolyogtam és azt mondtam :

          - Megtaláltad.

          - Öszeg ?

          - Ha kiépited ezt a rendszert a XVIII ker. a Tinodi utcába, hatalmas elöny lenne számomra. Írd össze a listádat hól érdekel és mindenhová el fogom jutatni.

          A legmeszebb az Turkeve, Kenderes, Kondoros. A felesége minden finomsággal ellátot. Maglod. A sors ironiája hogy akinek a postaládájába szortam a reklámokat az a Kállay Marikáé volt. Jelenleg ő a szerelmem és a verseim muzsája. Egy igazi tündér és fény az éjszakáimban. Már vár rám.

                     1968. Utcazenélés. Akkor már megismertem