bolonyibence blogja

Ebben a honapban léghajoban,

elindulunk a sivatagos Egyiptomban.

A piramisokat megcsodálva,

a Nillus két forásánál kokusz zabálva.

Hortobágyi palacsintát, pisztrángot,

kiengedni a szijjat, és leveni a nadrágot. 

Napozni kettesben és szépen lebarnulni,

nem a tejreklámnak 100% hangosan adni.

Minden lébe két kanál,

jó tál a Pataki tál, benne fakanál.

Van egy nép ami sohasem alukák,

kedvenc étele a hús, köret, és a fatál.

Amikor egy király a tronját feladta,

a szívét a végzet aszonya elrabolta.

A legjobb barátomnak Kolozsváron,

a Nelly nevü tündér mely a romon.

Minden pénzét kicsalta és amikor tudta,

arra akarta ráveni, kölcsönt 50% kamatra.

Már nem tudtam elviselni, hogy ezt a szerencsétlent,

ki akarja zsigerelni, és ebben a formába börtönbe !!!

Megtudtam hogy ő a negyedik akit ki akart fosztani,

a birónő elmondta, hat aláírást kellene összegyűjte.

Meglett és büntetve és abban az időben, megkapta,

kb.egy évi ösztöndijját, és akkor vete meg az első autoját.

Amikor a temploma a miséknél besegitettem,

a tisztelendő már magyarul mondta el :

- Az atya a fiu és a szentlélek nevében, ámen.

fent a várban, a csodában és az orgonában.

Fekete rigo, fülemüle, kolibri,

minden igazi hang sok zeneszerzöt.

"Tavaszi zsongás" Grieg,

Debussynek tengere, Liszt igazi szerelme.

Aki velem a zenét megszeretette, lelkembe beültette,

az a nagymamám, és édes anyám mert már öt éves koromba.

Saját zeneiskolát hoztak létre, és kisvárosunkban, a zrnr kulturát,

a két legidössebb tanitványuk, egy háborus veterán, és egy gyogyszerész                                                                                                   "lány".

A Kövesdi Pál akinek a frnacia zene volt a mindene, Debussy, Ravel,

amikor Pirizsban egy nagyon szinvonalas versenynek lett nyertesse.

Szerzödést ajáltak neki de nagy sajnáéatukra elutasitotta,

szeretet idős szüleit amig élnek cserben nem hathatya.

A másik az Marginianu Cica néni mert ö volt a helység "csakogánnya",

gyogyszerészként magasan képzet, de imádta a fényképészetett.

Akkor még tühegyes ceruzával a művészi fotokat retusálta,

mindenki ezen a téren is imádta, mert kitünő volt arany keze.

Már négy évesen, mivel a kedvenc játszó helyem a zongora alatt volt,

a "Kis kezek, nagy mesterek" minden hangja, szívemnek harangja.

Kiszoltam a hibázo tanitványnak : - Nem fisz hanem gisz,

nagymamám el sem hitte hogy enyire fogékony a zenére az unokája.

Öt éves koromba már több darabot, ami igaz csak jobb kézzel,

de hibátlanul és egy év után már az évzáro koncerten felléptem.

Kilenc éves koromtol már énekkarban énekeltem és tizenegy,

fuvos zenekart vezényeltem, és minden szépben részt vettem.

Mivel a két szülömnek több mint 30 tanitványa volt,

nekünk két zongoránk és egy koncert pianinonk.

Amikor szombaton nálunk, mérnökök orvosok családostol,

kicsit lazitotak este 20 oráig én is benmaradhattam.

A Weisz zongora hangoló amikor fél évente két hétig,

a családom tanitványainak hangszereit jsvitotta.

Nálunk lakot és cserébe, mivel it evet aludt,

a mi hangszereinket ingyen felhangolta és én ezt a szakmát tölle                                                                                                       "ellopva".

Egy alkalommal amikor egy napra elment de a hangoló táskáját nálunk                                                                                                    hagyta,

nagymamámék egy mulatságra mentek kb. hat óra alatt a gyakorló zongorána a középsö négy oktávját majdnem tökéletesen felhangoltam.

Onantól kezdve, egy két hónapos nyári vakácio alatt, mindent                                                                                                      megtanultam,

Nagybányán a zegimnáziumban, a népmüvészeti iskolában, már minden                                                                             zongorát én hangoltam.

Szatmáron, Nagyváradon Déván de főleg Konstancán egy vagyont                                                                                                    kerestem,

megszoktam hogy magamnak mindent megengedtem.

Úgy szortam a pénzt mint egy magyar nábob, a baj az volt,

a Konstancai kaszinoba, bejártam és a poker gép rabja,

a rulettet nem szerettem, de mivel kis tétekben, majdnem mindig                                                                                                     nyertem.

Ilyenkor a vesztes nőkel könyedén felcsiptem, finom italokkal

kicsit lerészegitettem, és az ágyamat velük megvetettem.

Egy kasinonak én lettem a reklám embere és rengeteget kerestem,

így egy nagyon nagy stilü pénzköltő lettem, de magamnak ezt                                                                                                megengedhettem.  

Csodás nép az orosz mert a lelkük itala,

a fekete tea és a kalinka votka.

Utálják a vizet mert inkáb az oruk legyen,

mert a fogköves fog,olyan mind a foka.

Pingvinek táncolnak, halat víz alatt,

senki sem látja, a tengernek csillag virága.

Delfinek tánca, kék bálnák, jeges medvék,

az eszkimok is itták a fokák jiros vérét.

Az állat világa a tengerek fenekén, egy sejtből született,

ami kimászot az a hüllő de szárnyakat növesztett.

Mamutok jelenlegi dédunokája, az elefánt, Nilusban a viziló,

Gyerekek életében készült fábol a picurka hintaló.

Zug a volga, szép a polka,

tengerből uszik fel a tengeri roka.

Lerakja ikráját, "fekete kaviárját",

üvegbe örzi a zsirját, de a polipját.

Haraplak, ebédrendelését, a XVIII ker-ben,

én futattam fel és nekem minden ebéd, ingyen volt.

Tudni kel élni, a munkától nem félni,

aki munkát ad néked azt mindig meg kel becsülni.

Reggel öt órakor, szemem kipatanva,

három tyúk adta az ébresztőt, reklám  :

- Tój, tój tój tójtam, fris a tojásunk,

ha tyúkhurtot kapunk, "művünket" neked.

Hideg zuhany, borozválkozás, cipőpucolás,

szalonás, medvehagymás rántotát disznósajtot.

Kávét kecsketejjel, a Szakács Edit Esztert,

munkakedvemet felturbozva izgalmas sexel.

Balesetet szenvedet, mert átmenve a zebrán,

kilenc métert repült, és csúszot járdán.

egy teljes hónapig korházban, 

három hónap lábadozás után.

Tinodi utca hatvan szám alatt,

az edesanyánál lakot, de ez nem.

Minden pénzét a lakhatásra költöte,

de az anya ezt is nagyon keveselte.

Négy évig voltunk egymásnak mindene,

az irigyek kutyát, macskát, "döglöt békát".

Nem egyszer megkérdezték : - Ezt a nálad,

tizen négy évvel fiatalabb "öröm lányát ?

- Közötök van e ehez, vagy csak azt irigyelitek,

mindenem megvan ami nektek sajnos sohasem ?

Nevetnem kel, mert nekem megadatik, Karácsony kampányát,

réám bízták, mert a Szanyiszló, Banga Zoltán,Kassai Dániel.

Munkám közben aki engem beszervezet, és onan munkával,

bőségesen ellátva, az a Dániel volt, mert kolégának néztem.

Ráköszöntem : - jó munkát és kellemes sétát, reklám szórását,

vissza kérdezte : - ugye ezt nem komolyan gondoltad mert, hm, mert ?

Ha lenne kire biznom szerinted, ez nekem nagyon nem fekszik,

utálok gyalog járni napi öt kilométert, mert kocsihoz szoktam.

Drága polgármesterünk, közölte : - Nem érdekel, tetszik e vagy nem,

nincs ember, de ha találsz akkor, nem bánom de saját zsebedre.

- Nahát képzeld, megtaláltad, mert nekem a minimum amit egy nap,

kilenc-tizen négy kilométer azt amit egy nap megtéve, de van hogy.

Huszonkét kilométer a napi rekordom, ez tizen egy óra,

este lefekvésnél nincs szükségem altatóra, csak egy halk zenére, mulatosra.

- Ekkora szerencsében nem, ezt nem hiszem, kezdeni mikor ?

- Ha gondolod akkor leghamarább azonnal, ad át a lapot.

- Előre megmondom, nem kicsi a területem, kérj bármenyit,

látom komoly ember vagy, még hat turnusom lenne.

- Ha este elhozod, a rewklám anyagod, mert én hat után kezdek,

mivel szeretek jól élni, a pénzel sohasem szeretek fukarkodni.

Innen kezdve, bővült a köröm, mert a kolégája megkérdezte,

- A XIX kerület a tizemeletesekbe, két oldal koddal a belépést megkönyitve ?

Lassan két ember munkáját, de mindent magamnak megengedve,

élveztem az életet, mert az Ábrányi családnak köszönhetve.

Három generáció ota, ezerkilencszázhetvenkettő óta,

minden létező munkát elválalva, szakmákra felosztva.

Boldog a dolgozó ha olyan mint egy méh,

mézet kenhet vajaskenyerére, nyerget, "lovát" nem kimélve.

Egyedi az élet, mert ez sohasem érhet véget,

a stafétát letéve, csodák csodája ezt csak három ember válalva válalta.

Jöhet a kaja, kajakra dolgozva,

hasam izmait kivülről belülről, "karban tartva".

Reggeli után jöhet a próba, mert szavalva,

a kőltők ünepét, a közönségnek megosztva.