bolonyibence blogja

Hihetetlen vasárnap, Marikámmal,

osztrák rokonaival, álmainkal.

Boldogan ujságolta : 

- Képzeljétek gyerekek, 

belöllem muzsa lett. 

 Felveszem a férjem nevét,

így értetem meg hogy még.

 Akor is ha én elöttem, 

életem, a felhőkbe fellőttem.

Nemsokára Bölönyiné, Kálay Marika Benedekné,

alatunk, piciny paripa, ujunkon, foglalata platina,                                                               gyémántal kirakva.

Avarban fekve agarakat kergetve, úszva a mélyvízben,

a fekete tengerbe, igazi fergetegbe, átmenve a Kréta                                                                          szigetre.

Olyan boldog lettem volna,

almafát ülteni Maglodra.

Pestre a VIII kerületbe,

mindenrómát feszületre.

Kerekeskút új házamba,

hat szönyegem porolóra.

Három csikó, egy szép vakló,

arra ülök ha nagy lesz a hó.

Szabad vagyok, ha unatkozom,

meghegyezem 100 szem zabom.

De jó, de jó, ott a hajó, rajtam majó,

Ami majó holnap is jó, alatam két vizisikló.

Elmegyük egy fagyizoba, 

pisztáciát ropogtatva.

A Surányi rokonomat,

kocsimat a kompra, matra. 

Kártyázgatunk, malmozgatunk,

kemencébe pitát sütünk.

belecsapunk a lecsóba,

gójának is internetes lesz a lógója. 

              Ennek a helynek az a jellemzője, mindenki a mások kukájába turkál.  ( pár ember kivételével). Erre a legjobb példa a Sasvári Gabriella. Panaszkodni tud. Gondolkodni NEM. 

            Tudom semmi sem édesebb mind az igazi aljasság. Kovács Ferenc. Tiszta hányinger ez a patkány. Csak undor fog el ha ránézek, de ez ellen nincs mit tenni. Remélem egyszer a sors meg fogja büntetni.

            Ma csak egy szem gyogyszert kaptam de azt is minek. Majd a Kálay Marika amikor kimegy a Biró Sanyival a városba, hozatatok egy doboz savlekötő kapszulát. 6 napja nem kapom és azért mert nem képesek elhozatatni nekem kel a saját pénzemen megvétetni.

               Egy örömöm van hogy az Oravecz Biró Timeát meg fogom lelckéztetni. Hogy miért térek vissza erre a dologra ?

               Mindenki utálja. Az a legnagyobb boldogsága, ha kegyetlenkedni tud. Egy biztos, velem emberére talált. Addig nem nyugszom ameddig "ki nem csinálom.

               Még van egy olyan valaki aki szerint azért "tapadtam rá" a Marikára mert :

               Sokkal nagyobb a nyugdijja mind az enyém és állitólag én ki akarom forgatni mindenéből.(Ebben a hónapban töltőm a 70. 31-kén).

               Amit nem tudnak az hogy a Marika rokonai engem elfogadtak. Én boldoggá tetem és nagyon sok versem szelleme nem más mind Ő-Ő és Ő. Megint tud mosolyogni, dalolni és ami a legfontosabb, olyan hatalmas lángal ég a szerelmünk sokan irigyelnek. Ez az ők bajuk.

               Pénzel nem lehet egészséget, boldogságot, szépséget vásárolni.

               Várom a fényt.

               Reményt ? Értelmet ?

               16 tonna brikettet(fekete szenet).

               Valuev a világ legnagyobb bokszolója,

               verseket ír pedig ö orosz és nen Ír.

               Budapest XVIII ker. lelkemben nem,

               a Kassai Dániel aki 47 évesen "elment".

               Ebben a hónapban meglátogatnak és akkor megbeszélek velük pár részletet. Egyelőre ez még titok amit még a pappirnak sem adom oda.

Ha majd a Banga Zoltánnal megbeszélem akkor majd talán.

Van amikor az agyatlan,

nem egy kicsit hajatlan.

Volt egy kedvenc környékem,

a XVI ker. a Gustáv utcában.

Az A.B.C.-t ha tükörbe nézem,

az utonátnézve áttelemben.

A XV ker-ben egy kinai étteremben,

ot ettem mindig a kedvencem.

Savanyó csipös levest és üvegtészta, cirke javával,

télen és nyáron, nekem aki a kinai mamának a befont fehér hajával.

Mivel az udvaron,(minden eszköz megadva),

a füvet lenyirva, a cserepes virágokat mindig meglocsolva.

Áprilisig már csak négy nap és akkor bohoc ruhába,

nevetettem meg minden olyan nőt, aki várt már egy kérőt.

Az a lány aki már elmult 18-19 meg volt borzadva,

még az ördögöt is férjnek választotta, és a gyerekét kihordta.

A husvét szent vízétől megfiatalodva,

boldogan nézet bele a feneketlen kutba.

Drága édes uram, minden délbe, a kaszát letéve,

foró huslevest és túros csuszát, sört és mákos gubát.

Mesevilág, ország, világ, szamár koró, három tó,

kiviritott a tűzvirág, három ott repült három holló.

A magyar embernek igazi írása a rovás írás,

Szent Anna, medve és a gyilkos tó, fent az égben

                                                         örökké ragyogó,

Felmeni gyalog ahol a hóld is fényesebben ragyog,

a farkas énekel de a junyájakat hatalmas kutyák.

Enének egy kis bárány pecsenyét, de mikor a medvét,

meglátják nagyon jol tudják, ha a medve rájuk teszi talpát.

Kirándulni, kora reggel egy vízesés alatt felfrissülni,

legalább 1 km. futni, kenyér gombát enni, kegyketejet inni.

A juhász egy "pofa" pálinkáért, ebédre "íróba"(tejsavó),

Puliszkát főz egy nagy rézüstbe, szalonával, jútúroval.

Este szedhetünk vackorkörtét, de novemberbe amikor a hideg,

"megcsipte", szegény medve amikor megette, kettős lett tekintete.

A szegény ember hatalmas kádban "érlelve", tavaszra elkészitve,

pálinkát föz belölle és öt évig eperfa hordoba tárolva, szinét megváltoztatva.

Amikor a turista regeli elöt egy pohárkával felhajtva, éhgyomorra,

szinte a farkasnak étvágyát megkapva, még a követ is megrágja.

Ebédnél, galamb levest, bárányhust vadsoska szosszal, fokhagymásan,

a csendes pihenését már mindent megálmodva, alszik a bokorba.

Este, egy könyü vacsora után, tábortüz melet, a juhász mesélhet,

igaz történeteket, amiket az ösektöl haloták és töb nemzedéken.

Csillagok, csilagok, sápat hóld, horkoló hod, de a bagoly, hu-hu-hu.

sajnos nem tud se angolul, se franciául, sem olaszul se spanyolul.

Remélem ebben az évben még sikerül innen,

a bolondok házából kikerülni éppen, szépen.

Vágyom egy csendes tanyasi házra, ahol Pataki tálba,

mindent megpárolva a telet is hóléánnyal megyek a bálba.

Boldog állat a jegesmedve, mert sosem dideregve,

az eszkimó is fóró fokazsirt vedelve, nem ül frigiderbe.

Táncolnak a pingvinek mert kiki és kinek, valhat,

mulló szerelmet, és sosem ver jégkunyhó falába szeget.

Ezt szeretném megérteni, mit vétetem, ebben az életben,

Mert ameddig a nagykastélyban, itt Szombathelyen. 

A kiskastélynak, több mint a 60% tiszta idiota, 

utolsó stádiumu alkoholista, sajnos itt meghal az optimista. 

Nem is tudom hogy mit reméltem, mert ameddig dolgoztam,

mindent igértek de amikor nem kicsit megropantam, de nem agyban.

Még nem mondtam ki az utolsó szót, mert amikor minden behajtandót,

veszek rajta egy meseautot, és ezt a kontinenst magam mögöt, - Te lökött.

Elméletben nyerö szám a huszonegy, de semmi sem mindegy,

van hogy a tizenkilenc kevés de kettővel már na, ot a napsugár.

Amikor már elötünk az oltár és a hivatalosan nem csak a szám jár,

a szamováromban ott rotyog a tea és fogyáshoz a gyümölcstál.