bolonyibence blogja

                Anyira szeretnék innen elkerülni. Miért is ? Túl sok a lepusztult alkoholista, akik eliták az eszüket de, nem is akarnak ezen változtatni. nagyon sokba kerülne pár nap kihagyás után ujból berugni de ha mindennap megiszák a szinten tartáshoz szükséges menyiséget akkor megszünik a másnaposság.

            A másik kérdés az : - Sajnálni kéne azokat akik a kábitószerbe menekülnek a valoság elöl ?

            - NEM. Hollandia teszi ezt jól. Ne ved meg ezt a dillerektől. Ved meg az állambácsitól és ezt a pénzt inkább forditsák olyan emberek megsegitésére akik nem tudnak egyről a kettőre jutni. Ha valaki nem normális akkor.......

          Mindig szerettem a hegyeket. Vajon miért is ? Az alkotáshoz néha csend kel. Volt egy igaz barátom akivel 18 évig nagyon sok embert huztunk ki a pácból. Munkát adtunk nekik és olyan fizetést hogy egy miniszter is elsápadt volna az irigységtől. London, Párizs, Párkány, Komárnó, Komárom, Bécs.

         Ha eszem let volna akkor a Dumitrana Eugén Marseille-i zeneiskolájába maradtam volna, de én....

         Azt hittem meg tudom váltani a világot. Hát nem. 

        Ha elmegyek viszont Kinába mos dollár miliomos lennék.

        Nagyapám legidösebb testvére(akkor 29 éves volt), amikor az oroszok megszálták a birtokát, 6 orosz tisztet löt agyon. A kivégzés elöl kimenekült Ausztráliába és ot potom 1000 amerikai dollárért, vet egy száz holdas birtokot. Megnösült de sajnos nem születet gyermeke. Írt nagyapámnak, beszélje rá az egyetlen unokáját, jöjön ki és a nevére írja a birtokot ami akkor több mind 100.000 dollárt ért és halála után el is adhatom. Akkor sajnos szerelmes voltam és eszetlen mert kivihettem volna magammal a szerelmemet, de én ott akartam magyar lenni ahol már csak bábok éltek. 2025-BEN ÚGY BÁNOM DE MOST MÁR EZ KÉSŐ BÁNAT, EBB GONDOLAT. 

Tizennégy éves voltam de akkor már,

rengeteget szerepeltem, zenében, versben.

A Páncél ikrek, akik nagyapám legjobb barátja,

lányaival már négy évesen, kertben, kedvesen.

Piros ribizlit, köszmétét, zsiroskenyeret cukorral,

erdőbe málnát, keserű gombát mert nemcsak nagypapám szerette.

A keserű gombát júturóval megtömve, a vaskájhán megsütve,

elhelyeztük a mindig korgó bendöbe,és bodza szörpel leöblitve.

Hét csibész becsalt az erdőbe egy egy alig 14 éves lány,

a legidősebb fiu 16, a legfiatalabb még csak 13 de csak egy gonosz árny.

Szexre kényszeriteték és amikor már nem akart velük lenni,

az ájulásig verték, és semmibe veték, nem is etették.

Amikor felfedezték öket, a lány már majdnem haldoklot,

lelkileg egy életre össze omlot, a szerelemről minden álma ?

A biroság egyértelmüen a fiukat felnötként kezeltek,

a Szamosujvári börtönbe, 14-11 évre iréltek és ez ellen......

Szegény szüleik, hiába könyörögtek, perelni nem perelhettek,

az életük fölöt örök sötétség, mert számukra ez lett a vég.

A törvény az törvény és a bünösök felett soha sincs kimélet,

a három majom, nem lát, nem hal nem beszél, de azért még fuj az összi szél. 

Az első keserü emlékem, amikor,

nagymamám legjobb tanitvána.

Egyik napról a másikra, árva lett,

a nagyszülei magukhoz vették és felnevelták.

A második amikor Hatfaludi bácsi elvesztette a párjár,

nálla gyüktek össze az édesszáju "kisbabák"(12-18 év közöttiek).

Ő mondta mindig de dalba is foglaltra - Lesz még stőllő, lesz még lágy kenyér,

az igazi boldogság ami a földön kezdődik, és a végtelen égben végződik.

A harmadik akkor amikor Nagybányán tanitottam, elvesztettem nagymamám   75 évesen elaludt el és a legtehetségesebb tanitványom 11 évesen zeneszerzésben                                                                                                           is remekelt.                                                                                                                

Az édesanya egyetlen éjszaka alatt hofehérré vált koromfekete haja, a férje idő elöt                                                                                                         vonult vissza.

szerencsétlen csak a mezőt járta és a bánatát minden pillanatba "kikaszálta".

A legigazibb barátom volt a Zmika István, aki egy áldot lélek volt mert 18 évig,

csodás munkákhoz jutatot, főleg amikor a töbnyelvü szinkron tolmácsolásomrol.

Végig jártam Párkányt, Komárnót, Londont, Párizst, Varsót, de Bécsbe is elmentem,

sok mindenkinek munkával, főleg akik reménytelen módón, adosságban, bánatban.

2008 novemberében korházba került de onnan is irányitott engem és amit az orvosok "zsebe elnyelt",

bevitem neki és amikor 2009 február 9-dik napján tünetmentesen kiengedték ?

Ebéd után volt és akkor már nem egy éjszakát aludtam egí fotelbe, mert félt,

attól hogy mielött megvirad a szeme örökre leragadd, és a barátnője ?

Megkért hivjak egy mentőt mert nem kap levegőt, de hetven perc elteltével ?

semmi sem történt és akkor hívtam a 112 akik 10 percen belül kiértek és a másik                                                                                         legjobb barátja kint várta. 

Bejötek és amedig megérkeztek mondta, " addig alszom egyet, behunyta a szemét,

amikor a mentösök ránéztek : - Barátaim itt már csak annyi hogy, halál beálta ideje.

Ott ültem és nem hittem a saját szememnek de amikor kivitték, a hó is elkezdet,

másnap reggelre fehér utat és én sírva pucoltam, és a barátaival együt gyászoltam.

A korházban mire a családja ruhát akart vinni neki, épp ésszel fel nem fogták,

szeretett rokonukat elhanvasztották, és külön kérésre egy ezüst urnába rakták.

Többet oda a temetőbe, nem birtam kimenni, csak akkor amikor a családja,

egy szál kardvirágod küldve, mert a harc volt ennek az embernek az élete.

Amikor a XVIII ker. az Ábrányi családot megismertem, három generácion keresztül,

minden munkát beválaltak de 80 évesen, halálos betegen, elment és nagyon sokan.

A Kunhalmi Ágnes és legalább 500 ember, végig nézte ahogy a hanvait a vízsugár,

fellötte az égbe és íly modon kötel került a Teremtővel a végtelen világürbe.

Vissza emlékszem még a Bödör Istvánra, élete nem volt vihartalan, a harcait                                                                                                                megvivta,

sajnos a máját elitta de sok embernek a gondjait "ökölcsapásokkal" megoldotta.

Engem is megvédet, söt mindenkit aki neki italt fizetett, minden késdobáloba tölle,

rettegett mert ha valaki ott bárkit megsértett, egy helyben azonnal letérdeltetett.

Akitől még bucsuzom az a Kassai Dániel aki nekem egy áldott életett felvilantot,

nem rég tudtam meg sajnos nem egészen 47 évesen az égbe távozot, fájdalmat ?

Amikor az első gyertyát meggyújtoták, ajkaim érette rebegtek egy imát, nyugodj                                                                                                                       hát, 

az Ádventi csillag vezessen az örök életen átt, mert a tiéd lett a mennyei világ.

Tűzmadár, égen szál,

 a nappal "cimborál".

Fényeit felvilantva,

a XX század egyik galambja.

Van akit kiráz tőlle a hideg,

mert a nukleáris fényre emlékeztett.

Ahol Amerika a nukleáris bombáját,

kiprobálva egy hatalmas "atom gombáját". 

Egy zeneszerző fantáziáját a jó de néha,

a rossz is ihleti, mert képekben élénken.

"Ecset nélkül" az eget is átfesti, boritja, deriti,

Erről tanuskodik egy Kolozsvári tanár, neve                                     Ligeti.

Vermesy Péter, az öszhangzatan egyedi mestere,

nekem a Sepsi Dezső, aki a hegedünek ördöge.

Minden órán egy dallamfejet megkapván, 

egy preludiumot és egy fúgát komponálván.

Vicesen mindig mondogatta - Aki másnak vermet ás,

annak sírásó a neve, de csak egy tanitvány, mondá :

Krisztina, Krisztina, te a magyar nóták angyala,

hiába a neved Bota, mert a népdal is azt mondja :

"Téged bottal vertek, engem kacagással,

gyere Bodri kutyám, elleszünk egymásal".

Aki a legjóbb munkákat elbirálta az a Szegő Péter volt,

kit a zeneakadémia az ötödik év után, segédtanárnak fogadtta.

Kocsis Zoltán és Ránki Dezső oldalán, szinte hihetetlen,

harmadiknak utánuk került be az élő történlemben.

A zenetörténelmet az Angi István, főállásban dékán,

de sohasem hagyta hogy ezt helyette más tanithasa.

Maros Rudolf az öszhangzatot tanította, és ha jó voltál,

egyedi osztályozás esetén már év végén csak hobiból

                                                                 vizsgáztál.

Aki a vezénylés művészetében, zenekari tételben,

az Pop Dorin volt, mert tanítványai mindenhól.

Megállták helyüket mert senki sem zseninek születet,

10% születet adotság, de 90% véres izadság.

A zongora vizsgákra, egy csodás hajadon tanárnő,

neve "Gyönyvirág Anikó", kettőnk között szerelem.

Plátó volt ki a zeneterén egyesitett, négykezest,

Debuszy, Ravel, Rahmaninoff, Fauré, de Kodály és Bartok.

Jagamos Jánosnál népdalkutátásból írtam,

két év alatt 1400 népdal alapján diploma munkám.

Két évem ment rá, de tudom ez egy élethez képes semmi sem,

így maradtam én is bent a történelemben, mert semmi sem lehetetlen.