bolonyibence blogja

                    Hatvankilenc év, majdnem négy hónap. Ha belegondolok így visszamenőleg ez hihetetlen. Az első lépéseimemet tizennégy hónaposan tettem meg és eddig a megtett út, több min a kínai nagyfal hétszeresse. Volt olyan időszak amikor napi husz kilométert is megtettem. A katonaság volt az ami igazi férfivá edzet egy embert.

               Első maratoni eröltetett menet, teljes felszerelésel az volt amikor hajnali három órakor elindultunk Kolozsvárról Torda irányába. A harci feladat, a Jára völgy hasitott szikla tetején befészkelte magát egy ellenséges hadtest. Gépfegyverekkel és minden létező harci felszereléssel elátott katonai eröditményt hoztak létre. Cél, megsemmisités.

              Akkor már túl voltunk azon hogy öt nap alatt 60-90 km. legyalogoltunk, napali és éjszakai lövészet, 7.62 géppisztoly, hangtompitós marokfegyver, támadó és visszavonuló gránát dobás (gyakorló és éles), Konstancán a tenger felé közös román és orosz katonasággal egybefont akció. Akkor halotuk meg a 16 csöves katyusa "ének hangját". Még szerencse hogy volt rajtunk  hangtompitó fülvédő mert anélkül beszakadt volna a dobhártyánk.

             A katonai eskü. Abban bene volt az is, árulás esetén még kb. 60 perced volt hogy imádkoz mert utána lehetett választani. Cián kapszula vagy nyilvános kivégzés. Lényegébe kilenc betyár kemény hónap, 1974 szeptemberétől 1975 június 7. Amikor az első kiránduláson a barátaimmal Désről Magyar Láposig vonattal, onan fel a Cibles csucsáig, lényegtelen 26 km. a töbiek az ut végén már kidöltek, én viszont elmentem fáért, adig a lányok elökészitették a hideg vacsorát és este 20 órakkor már mindenki aludt a kirándulok számára kialakitott barlangban.

            Reggel 4 órakor elmentem a kb. egy km. távolságon levő vízeséshez, "lezuhanyoztam, fris vízet hoztam és amikor meghalottam a kecske pásztor szamarának nyakába szolló kisharangot már rotyogott a bográcsba a villás reggeli. Megkináltam egy korty pálinkával (kb. két deci igazi Besztercei 50 fokossal ö meg kér egy edényt és fejt nekem kb. három liter habzó kecsketejet.

            Szavak nélkül is megértetük egymást. Ő látot el a legfinomabb gombákkal és nem leírt receptekkel. A legfinomabb ennivalot amit az ö receptje alapján készitetünk az a Bárány husos, tejfölös kecskesajtos puliszka volt. Ilyen finomságot még az angol királynő sem evett. Kptunk tölle még egy három literes igazi bort ami felért egy négy putonos tokai asszuval. Két csodálatos hét. Felejdhetetlen.

            Ha az ember néha el van kenödve, olyan jó visszagondolni ezekre a dolgokra. Akkor még volt igazi oktatás és tudtuk ha azt akarjuk hogy a társadalom értékes elemei akarunk lenni, főleg úgy hogy a nagyszülein voltak a pédák. Ma már minden butitó eszköz megvan. Mobil telefon, SMS, és már a mai fiatalok a kézírást értelmetlennek tartják.

           Khatia buniatishvili. Nem csak szép de a tíz ujja alatt él a zongora. Lelket kap és a közönségben "megfagy a lélegzett".

Pénztár és indul a boldog bevásárlás,

kezdödhet az elmés fogyokurázás.

Nem szeretném a 75 kilot túllépni,

inkább decemberig ezt 69-re csökenteni.

Gyümölcsöt kel enni, a kenyeret félre tenni,

amit nagyapám 90 éves korig nekem is.

Karcsu ember volt és mindig nagyon pedáns,

ha a házból kilépet, igazi úr, elegáns.

Öseitől hat generáció ota, tudta, mert az ő apja,

102 éves korban ment fel a tejutra, lovagolva.

Utolsó dolog amit mondot : - Gyerekek az első száz év nehéz,

a többi csak akkor ha nem tudod mi is az hogy héz.

"Reggelidet ed meg magad, ebédedet ozd meg a feleberátoddal,

vacsorádat ad ellenségednek, te inkád kicsit éhesen.

Akor tudod élvezni a gombás hagymás tojást ha három cent,

igazi szilva pálinkával mert az étvágyadat meghozza.

Semmi sem számít mert engem csak a szeme fénye,

lelkemnek kenyere, gyümölcse, egyedi élete.

Elmegyünk massze ahol csak ketten leszünk,

ott lesz csak egyedi a mi fényes szerelmünk.

Tengerkék, reggeli ég, kék rapszodia,

az életben nem kel soha melankolia.

Este már elkezdödőtt számomra,

az utolsó hét nap mert a legénybucsú,

                                       (kissebb tragédia).

Esztike viszont tudja, ő a testemnek élet adoja,,

szeretkezésben egyedi, mert a testét nem kiméli.

Magát nekem adja, édes a csókja, pedig tudja,

gyereket neki sajnos Isten már nem igazán adja.

Nem lesz egyszerű de tudjuk mind ketten,

elmegyünk innen szépen és akkor csak a hóld.

Az élet szép, benne csevegve, énekelve,

tilosban szertetkezve, életet lehelve.

Szeretet kedvesem, mindég rád gondolok,

megmutattad nekem a te igazságod.

Mivel egy isten elött valamikor tetünk fogadalmat,

egy halot léleknek semmi határokat nem szabhat.

Elmehetsz, én árnyékodban sohasem kulogok,

ennek te adtál sajnos, kegyetlen, fájdalmas nyomot.

Le is út fel is utt, elötted, Alcsut és Felcsút,

elveszet lelked elött feneketlen kút.

Hány féle költő van az árnyék világban,

sohasem estem el ebben a háboruban.

Csatát vesztetem de tízből kiledszer,

elvegyültem a természetben, csendben.

Adig nehéz egy ötlet, ha már annyi lett,

öthöz hozzá adsz egyet abból hat lett,

A vendéglőben a gyümölcs leves után,

a csontos disznóhúsbol let a "kotlett".

Korán reggel a nanyon okos kukori,

kotkoda mama a tojássát megüli.

Anníra szeret mostmár dédmama lenni,

dédunokáját, unukáját, kiskakas fiát, számtalan lányát.

XIX század egyedi szülötte, egy igazi magyar,

1811-ben látot napvilágot, de átszárnyalt.

Édes apja ki szintén Ádám Ferenc gyermeke lelkébe,

a zenének magját, az élet dus talajába vetette.

Zongora, templomi orgona, mindent mi zene,

a vérébe lett telepitve, és a zeneszerzés nagymestere.

Minden percét a gyakorlásnak szentelte, mert élvezte,

korához képest roppant nagy volt a keze. 

Az utolsó és legszebb rapszodiája az a XV-dik,

minden magyar lelket üdvözit és  eső könyekre.

Ne ugorjunk enyire elöre mert 75 év oly szép,

feletteaz ég mindig változó de örökké kék.