bolonyibence blogja

Ennio Morricone, aki a filmzenék igazi megteremtője,

nem csak a tudása de a fantáziája szárnyakra kapva.

A filmrendezés hatalmas magyar sztárja nem más,

André Vajna és a csodás szerelme a csodás Timea.

Alain Delon ak a "Sziciliaik clánja" filmjének föszereplője,

a hidegvére vitte öt el mert semmit sem tisztelt.

Megtanult hidegvérrel ölni, rabolni de mégis,

a Manalesse családnak mégis megérte, egy milliárdos rablást.

Ha egy filmnek a zenéje a lelkedet megérintve,

más szemmel nézed mert a lélegzeted is élall.

Volt alkalmam megismerni egy korzikai ikertestvér,

Masimó akik ugyan ott születtek mind a császár.

A nulláról kezdte de Őlett Europa réme, de amikor,

még ugy futot a világban mind az "El liberator".

Beethoven neki dedikálta a III szimfoniáját,  de, de, DE,

AMIKOR CSÁSZÁRRÁ KORONÁZTA MAGÁT, ELTÉPTE A MŰ ELSŐ OLDALÁT.

Akivel szintén a sors összehozot az egy igazi "kameraman" volt,

minden egyedi munkát rám bizot és amikor téámkat cigaretánkat.

Pellei István, aki a "Szomszédok" sorozatát végig sorozattá vágva,

a Bujtor istvántól egy profi kamerával minden filmjét komentálta.

A legjobb tanitványa a Flegauf Bence, aki mikor megkereste,

megkérdezte tud e neki egy olyan embert ani aki a Csilebércei "vadászkastélyát".

Rendbe rakja és hogy lássa menyire komoly az ügy 10.000 forintal,

megelölegezte, és én másodmagammak egy igazi favágoval.

Két hétig mindennel ellátott, és amikor megnézte,

felajálta menyek ki vele német földre ahol az "Aranymedve" dijat megnyerte.

Én nagyon buta, pedig az István is hangoztatta, aranyélet vár,

én viszont hüséges voltam mert a német népet nem igazán.

Napoleon Bonaparte, ahol végigvonult, arany bilincseket osztot,

már nagyon sok ország neki behodolt, csak Anglia nem, sohasem.

Amikor a cár birodalmát az oroszok hatalmas országát,

egy dolog sajnos falként elébe ált, és a jeges tél pusztitá hatalmas hadát.

A visszavonulás, rengeteg hullával járt, de a töbszáz farkasezzel csak jól járt,

még szinte melegen embert, lovat, felzabált. és igy védte meg az őshazát.

Az orosz pornép lassan magához térve, de lépésről lépésre, üldözte,

Párizs határáig és onnan egy szigetre, ahol a cápák voltak az ottlakok fegyörei.

A lelkem gyökereit a szülöföldem tartotat fogva, mert it születtem,

az egész életem minden percem másodpercem, alkotó szellemem.

Most hogy az életem hetvenedik évemet megkeztem, és nagyon élveztem,

az ösvadon, ahol az ibolya, nefelejcs, vadrozya, a kakuk nem az orából szolna.

Amikor még Amerika 39 elnőke,

Carter Jimy volt az elnők, csodás nők.

Ha boldogak akartak lenni és szerelmesek,

mindent elfelejtve, a diadalív közelébe.

Randiztak, virágok közt, éjben,

a csillagos eget, a hold tükrét.

Ha szerelem gyereket akartak,

boldogan de "hajadonok maradtak.

A házasság a nők számára egy undoritó "bilincs",

a szív szabadsága,egy igazi elboditó "kilincs".

A férfi csak egy abroncs és hatvan felet roncs,

mert fekete szeretötől, a gyereke nem más csak korcs.

Idegen az éjszkában, egyedi muzsikában,

kezében három szinü rozsa, vörös, sárga.

melette az ibolya, valamikor egyik szívem,

a lengyel barátom a Zmika István kinek.

Becenevét a hatalmas méretének köszönhette,

"Gömbi" kivel egy kerek évtizedig együt,

sok ember életét megkönyitve. családjukat,

megmentve szégyentől, kilakoltatástól.

Ő sajnos sulyos beteg volt de mivel,

azelött ügyintézőként dolgozott, sok ésszel.

Amikor megtudta hogy szinkron tolmács vagyok,

Az ereiben még a vér is megfagyott.

Onantól kezdve arany lett az életem ,

Egész Europát körbe körbe, mindenben ülve.

Repülön, hajón, "Csalavonaton"

tisztelet dijjamat angol fontban, dollárban.

A családját minden főldi jóval elláta,

ameddig pénz volt, alázat, de semmi sajnálat.

Volt neki egy sofőrje, és amikor neki nem kellet,

engedély nélküli taxizásból szerzet, nem kis öszegeket.

2018 február 17-kén, megkért, hivjak neki mentöt,

egy orát vártunk de a 104-re semmi remény.

Felhivtuk a 112 és amedig vártunk, a közös barátunk,

kint állt és én bent mellete, de már nem látot senkit sem.

Azért mert egy áldot jó szívü nőt elönybe helyezet,

Ibolya nevet viselt és ennek lányának is munkát.

Nyugdijas állást biztositot, és titkos bakszámlát nyitott,

mert érezte, nagyon kevés az "árnyékolt ideje".

Ledölt és szemét behunyta, mondta bátja a fény,

pedig bevolt borulva és a lámpa is kikapcsolva.

Amikor a mentösök ránéztek, mondták az órára nézve :

- A halál beálta 15 óra 11 perc, de majd az iletékesek.

Sirva kirohantam és rá egy negyed órára,

hatalmas havazással az ég is "megsiratta".

Soha többel még az utcát is elkerülve,

de utolsó utjára elkisérve, fehér hó mellé vörös vérre.

Több mint 500 kisérték, mert abbol legalább 200 embernek,

lelkében hatalmas űr keletkezet, és ezek minden évbe.

Sirját ápolták, hatalmas márvány fejtámláját,

gondozták és a szomorufűz amit oda ültetek. 

------------------------------------------------------

Az első utam hol nagyon sokszor voltam,

az London, ahol a bankok, biztositok.

Hihetetlen menyire csodás a déli harang,

a hires Bigbend, ahol minden londoni megáll bolintani.

Két telefonom volt az egyik az enyém,

a másik a külföldi ügyfeleim nevével.

Első utam alkalmával, a angol bankár :

- Bocsi hogy kimentél a fejemből de mire.

Ha már a vámon túl leszel,addig egy limuzin taxit,

csak mond meg hogy nézel ki és a sofőr nevedel egy táblán.

Ot volt a kijáratnál és királyként kezelt, mert a számlát,

A bankár intézte mert ö ezt a luxust magának megengedte.

Lutontol Londonig 38 mérföld = 60 km.

a taxaméter a 168 fontnál,(400 x 168 =68000 forint).

Mielött leültünk tárgyalni, egy villámbeszélgetést,

teával de csapdát állitva, invitált konyakra, votkára.

Mondtam neki hogy én alkoholt csak akkor iszom,

amikor egész nap nem dolgozom, és láttam hogy.

Annyi biztos a az italt elfogadom, onnantól kezdve,

minden gazdag munkámtól egy életre elesve.

A harmadik alkakommal átléptünk Párizsba,

szinkron tolmácsként, minden ut "Rómába".

Elveztem az életet, mert ingyen és bérmentve,

11000 méter magasból néztem le a főldre.

----------------------------------------------------------

A második az Berlin, ahol nem járt a varázsló Merlin,

alig hét percem volt egy hat céges bemutatot megtennem.

A német ügyfelünknek leeset az álla, mert még ilyet ?

Ez asztán a prófi szervezet, és zsebpénznek harminc fontot.

Mivel mindent megbeszélve, a londoni bankár megkérdezte,

mivel pont dél ebédre ö általában a giroszt imádta.

Leültünk és megkérdezte ámbár ö antialkoholista,

elötte én bármit ha kérhetek de tudtam miért tette.

Elötte semmit de egy kávét feketén(se cukor, sem tej),

ha a "csalit bekapom" a rollomat örökre le is huzhatom.

Megkérdezte, ha jól tudja, nem véletlen, én legalább öt nyelven,

többek közöt is az angolon kivűl, a latint, románt, magyart, franciát.

Igen de azonkivűl, az olaszt, spanyolt és potugált,

szegyelem de bizonyos okok miatt sem az orosz de.

Főleg a németet egyszerüen tiltották hogy miért ?

Nevetet és a levegőben rajzolt egy horogkeresztet.

-Drága barátom, kérhetek tőlled egy hatalmas szivességet,

ha ráérsz átléphetünk Párizsba, a szerelmesek várossába.

Vonaton a leggyorsabb  ? - Nem kérem ingyen,

minden kölcségedet, és 200 francia frankot zsebpénzként.

Az ut pár percel több mint két óra de négy óra után ?

Senki sem dolgozik csak a vacsoráig "ejtőzik".

Repülő vonatra szálva, egy három csillagos szálodába, 

a V.I.P. lakosztályt telefonon két éjszakára(egy éjszaka bágátel 100 angol font).

Délután kisétáltam és amikor egy taxis soför tábláján,

a nevemet megláttam, oda sétáltam, ő mély meghajlással.

Elöttem az ajtot kinyitotta, és kedvesev megmondta,

két órány sétára a fizetését megkapta, a látványosságokat.

Felvit az Ejfel toronyba, es egy igazi ebédet együt elfogyasztva,

elmesélte, menyire válik ez inyére mert nappal mindig megkereste.

Azt javasolta hogy 19 óra után ha nem akarok kelemetlen emléket,

senkit ne fogadjak mert szélhámos több tucat, mutatja a rosz utat.

Fáradt is volta de vacsora elött, egy röpke órát, hájcsikáltam,

utánna viszont egy aranyos félvér portásnővel társalogtam.

Elcsodálkozott menyire "vágom" a felvett második anyanyelvét,

születési helyét elhagyva, férje egy katonatiszt francia.

----------------------------------------------------------

Akiket soha megérteni nem tudtam, a norvég, dán, holland, svéd,

szeretkezni velük egy csodálatos élmény, de a kaland, számukra egy éj.

Nem érdekelte öket, de sex elöt soha sem piáltak, és "kötélnek álltak",

rengeteg tóban usztak, "pancsikáltak", a szökökutakba ruhástól másztak.

"Szerelmes beszélgetést"  Brahms zenekarra és két hangszerre,

csellóra és hegedü tolmácsolására bizta ket világhirü művész.

Mnden hagot a lelkükön "átszürve" a közönség szemét,

könyben fürösztötte, és Herbert fon Karajan emlékét idézve.

Várom a jullius 24 napját, mert akorára már "szabad lesz a pálya",

amit tenni fogok attol mindenkinek leesik majd az álla.

Sohasem éltem sablonos életet, mert a változást mindig,

lételememként , de egyik kedvenc szinészen a Wody Elen.

Jöt utánna Varsó, Prága, érdekes módon egyedi hangulata,

gyönyörü nők társasága, mindenkinek én voltam a varázsló Ozd.

A tudának köszönhettem mert atól fügetlen, soha de sohasem,

nem kevertem érzelmeket a munkámban, egy kalandos éjszakában. 

Ebben az életben mindenki rab, akkor is ha csak egy hitetlen arab,

Albán vagy pakistán, kínai vagy üzbegisztán, babiloni vagy egyiptomi.

Egy pakli kártyában te vagy a Fekete Péter vagy a joker, vagy csak csacsi,

Fekete szén, zafir vagy smarand, gyémánt vagy rubin, kerubin.

Vacsora után már 17 óra,

a nap már elfáradt de a hóld.

Még szunyokál és talán 21 óra után,

kinéz a fejéből alig "propán, bután.

Egyik kedvenc indiai filmem,

a "két kertész és egy virágszál".

A jogi amikor a testből az ég felé szál,

az univerzummal szövetkezve "konspirál".

Amikor a jogi ha az örökké valoságban,

áttlép a csodák országába, minek se kezdete se vége.

A hindu hitnek egy kobor léleknek hét főldi élete,

ha megtisztul Butha mellet leülhet a lelke, a felhő peremére.

A legjobb barátom a Kristof Péter, aki az elméjét,

a Krisna lelkével egyesitette és átkeresztelkedve.

Az uj neve Áhmáráma, élete párja a napot,

a homloka közepére, és ruháját egy lepelre cserélve.

--------------------------------------------------------------

Vörössen és dühösen kel fel majd a hold,

az éjszaka szelesnek indul de viharossá.

Fokról fokra a csilagok fényét "kioltva",

az égről "ledobva", az elkárhozott lelkeit

                                           küldé pokolra.

Szerencsére egy "áttdolgozot nap után",

állmom egyedien mély, és ha villámlik attól.

Ha tiszta a lelki ismereted, csak a tüzijátékot,

mert a villám a jövőre nézve, mindent áthatolt.

Lassan leszál a csend és a lelki béke, 

szunyadna a szellem de ebben nem lesz része.

Dörög az ég de semmit sem számít, 

mert a pokol szelemeit, szeleit.

-----------------------------------------------------------------

Hajnalodik és jöhet a hétfő, amikor végre,

három igazi angyal emel a léttelenségbe.

Az egyik a Bella Elvira, a másik Violetta,

a harmadidik a Gyöngyi "tengerek csillaga".

Julius elseje, nevét egy római császárnak köszönheti,

éljen Cézár aki mindent feláldozva a Brutus fiát megáldva.

Nem neheztelt rá mert a vérét kiontotta, de sajnos tudta,

a fekete lelkét a Cerberusz a három fejü, három darabra szaggadta.

Három hangszer, egy dobb egy furuja és egy húros,

van akinek ez csupán humoros de végtelenül aranyos.

Ezt a zenét ha magadba szipantva, szálsz fel a magasba,

lelked átmegy a halhatatlanok egyedi világába.

2024 már nem is tudom, mi is az ami nem rágalom,

nem értem miért kel egy emberi agyat eltompitani.

Olcsó alkoholban, tabletában, elsötétülten, élettelen,

semmi sem maradt neki mert a fájdalom elöt "védtelen".

"Vagyok, tehát gondolkodom",

a világtól elszakadva, alkotva.

Mindent ami lelkemet virágba,

"Rozsa bokorban jöttem e világra".

------------------------------------------------------

Nem igazán minden jó, de ép ésszel,

senki sem lett jó kömüves csupán egy veder mésszel.

Fehér a fehérbe, kék a kékbe, a rák hajnalban, hátra, hátra,

visszament volna de a serény szakács kosárba rakta.

A külföldi vendégeknek méregdrágán adta,

igazi csemege a garnella, tengeri uborkára.

Ami viszont csucs volt a a hatalmas homár,

hatalmas oloja, a tengerek "házi szaboja".

Ksöbb amikor mint zongora hangoló,

egy hónapig voltam boldog "marslakó".

Két hét alat annyi pénzt kerestem,

császári életet, csodás francia nőket.

Mivel szinkronszinten beszéltem,

franciát, angolt, olaszt és a románt.

Egy hétig voltam krupie, és a rulettet pőrgetve,

a nagyobb nyertes az ügyességemet "zsetonnal" fizette.

Amikor szomoru vagyok, van miről álmodozni,

egy idősek othonában sajnos "raboskodni".

Egy dolog biztos ha eljön az ideje, szárnyra kelek,

borostyán indáján mind Tarzan "innen elszelelek".

Hihetetlen amikor már azt hittem nem kapok ujat,

hát tévedtem mert pár napja majnem neki falnak.

Tulsok az okos kos, az életedet, rosszabbá tegye,

akkor boldog ha viharát szélre, a málnát eperre, epére.

Bolondok a himnövérek, föleg a Marceliek,

csak egy Rolland Marcelnél válaltam főszerepet.

Az egyik szerep egy bolondok házából,

szabadult de hamar elkapták és a fokházból.

A kezelő orvossa amikor kivalatta, rájött hogy,

nincs semi baja, csak a kényelmes jövöjét biztositotta.

A másik egy nagypapa szerepét aki memoriáját,

elveszitve, nem ismerte fel se barátját sem családját.

Ezzel a filmel a Flegauf Bencét is ámulatba ejtette,

maga melé, Németországban segédrendezőnek felvette.

Amikor elment mindent megigért, mert nincs oly szegény,

ki igérni, hazudni, álszentet játszani, mindenkit kihasználni.

A barátnéját, mivel szegény családbol származott,

álapotosan elfelejtet mert egy "német kanca miat dobott".

Három nyári hónap után jöhet a négy ember, 

szeptember, oktober, november, december.

2024 - nek ekép lehet vége, és jöhet a földnek "kocka éve",

Rubik Ernőnek kockája és a Kempele egyedi sakkozója.

Hány féle költő van az árnyék világban,

sohasem estem el ebben a háboruban.

Csatát vesztetem de tízből kiledszer,

elvegyültem a természetben, csendben.

Adig nehéz egy ötlet, ha már annyi lett,

öthöz hozzá adsz egyet abból hat lett,

A vendéglőben a gyümölcs leves után,

a csontos disznóhúsbol let a "kotlett".

Korán reggel a nanyon okos kukori,

kotkoda mama a tojássát megüli.

Anníra szeret mostmár dédmama lenni,

dédunokáját, unukáját, kiskakas fiát, számtalan lányát.

XIX század egyedi szülötte, egy igazi magyar,

1811-ben látot napvilágot, de átszárnyalt.

Édes apja ki szintén Ádám Ferenc gyermeke lelkébe,

a zenének magját, az élet dus talajába vetette.

Zongora, templomi orgona, mindent mi zene,

a vérébe lett telepitve, és a zeneszerzés nagymestere.

Minden percét a gyakorlásnak szentelte, mert élvezte,

korához képest roppant nagy volt a keze. 

Az utolsó és legszebb rapszodiája az a XV-dik,

minden magyar lelket üdvözit és  eső könyekre.

Ne ugorjunk enyire elöre mert 75 év oly szép,

feletteaz ég mindig változó de örökké kék.