Julius 4.

Afgánok szinte a világ kezdete elött,

a függetlenségüket égy látnoknak köszönhette.

Varázs erejét a szüzességének köszönhette,

Belelátot a multban, de nem csak a jelenbe.

A jövendő mondást, a jővő leírását, szellemének,

nem másnak mind annak hogy félistennek menyeknek.

Az egyetlen erejét a Skorpió királynak adta,

mert a hőssét kit felbéreltek nem ölte meg.

A világ legnagyobb pillanata, a lelkek sátrába,

amikor már a Romaik birodalma, szétszakadva.

Egyiptom, Etiopia, Babilon, darabokra szakadva,

a függetlenség szelét vitorláikba kapva hullámokra.

Fügetlenség napja, minden rabszolga álma,

egy gladiátor élete árán váltotta valóra.

Az egyetlen fiát ebből a világból kimenekitette,

 az emberek szívében az örök reményt elvetette.

A mai világban sajnos ez csak egy iluzió,

"láthatatlan bilincsben", aranyban, ezüstben.

Elhuzák elötted a mézes madzagot, mind hal elött,

a biztositó és a bank, elviszi fejed és a tetőd.