Idegen az éjszakába.

Még sötét a világ de a szerelem határában,

mosolyog a hóld, és még nincs kobold.

Új szerelmemmel álmodtam, a Kállai Marikával,

nagyon rég volt már hogy boldogan, csókban.

Icike picike de mindig írtó csinos,

mosolygos és a haja sohasem kocós.

Együt játszotunk és Ő let a nyertes,

- Te engem aranyom, nagyon elkényeztetsz.

Kezét kezembe, szep tekintetét zártam a szívembe,

én kávét adtam neki, Ő nekem sütit hozott cserébe.

Egy igazi tündérlány tudja hogy a férfi szíve,

a gyomrán keresztül vezet a végtelen szerelembe.

Kettesben vele, egy lakatlan szigeten,

pálmafák alat, kokuszvajat, nyers halat.

Tenger sósvízében, ülve és fröcskölödve,

alig négy éves korunkba visszamenve.