Hogyha nékem kéklő égen.

Virágzanak a barackfák,

égigérő datoják, fügék.

Kalácsot fonok, piros szájat csókólók,

életem értelme elött, boldogan hajolok.

Ha minden meglesz jöhet az esküvő,

nem kel ide se vö csak bor egy hordó.

Pálinkába ázik ilyenkor mindenki,

ebből a zárdából nekükn ki kel repülni.

Zepelinre szálva, vissza Maglodra,

ahol a tyúk kapirgál apró homokba.

Verebek, vérebek, nem fás a jégretek,

boldogok e kecskék, menyecskék, hörcsögök.

Hét testvér, Álmos, Bende, Botond,Csaba, Huba,

minden szelid gesztenyéről lerántot guba.

Szöllő levélbe, töltöt kicsi töltike,kis kecske,

a Tordai hasadék barlangjaiba, elmenekitve.

Tökés László, akkor még esperes volt,

felette mindig világitot a változott hóld.

1989 a foradalom elöl elmenekült,

holtnak nyíilvánitva, a foradlmat szíve

                                             felszitotta.

Amig valaki él addig nem olyan veszélyes,

de ha mártirba átmenve lett a foradalom testetlen lelke.

25 év kegyetlen rendszer, Ceausescu és felesége,

lelke a pokolra kerülve, tüzet a mélybe, Cerberusz                                                                      három feje.

Viktor Medinciu, az Aradi vámot megvette,

a Bukaresti stadiont a Mickael Jakszonnak kibérelt.

Így kereset ezzel szerény 200.000.000,

szabatot oda mindem ami hasznot hozot,

                                              egy milliárdot.

Cichegyre, forás vízbe, tisztelendő kezébe,

Annabál, cseresznye falva két hétig "robotba".

Széna padláson hálva utolsó nap ökörhust zabálva,

emlékkönyvekbe beleírva, nahát, fejszét fába.