Hihetetlen hogy valaki ennyire sötét.

Ha valakinek alkoholba áztatott az agya,

azt hiszi hogy a spanyol viaszt és a spanyol náthát.

A bárányhimlőt a birkák hodozták, de a kósók,

egymásnak feszülve, szikrákat látva, falra.

A fél láb de az üreskoponyába, eszet, inkább meszet,

vödörszámra a sittet megzabálva,mások idegeit "szétcincálva".

Remékhető hogy azokat akik mindenki életét megkeseritik,

a nyílt utcára kiraják és alhadnak a bokorba, '"fűsátorba".

Szerencse ghogy a nővétrk tudják mi is az illem,

éketüket, nem kevés áldozattal, megbocsázással.

Én az Anikót amikor elmert a józan eszem, 

vérig sértettem és amikor a doktór megkérdezte :

 - Tudja hogy ez a viselkedés minösithetetlen,

a szellemi sérelmeknnél semmi sem kegyetlenebb.

Ott sirtam el ezt ahol senki sem látta, mert nagyon fájt,

könyörögve kértem azért mert elment a józan eszem.

Túl rég szenvedek és bár mindenkinek reményt adtam,

csak a szerelmemre halgattam, de a Kállai Maruikámmal.

Csokokat váltva, de mindent mi jó bennem neki köszönhetem,

vergödő szívemben lángra lobbant a kortalan szerelem. 

Várom a szombatot és addig vele fogok gyakorolni,

Ő már a járókerettel nevető szemmel, tud szépen gyalogolni.

A polgári esküvönkön mind kettenkét lábon, én féltérden,

megvárom ameddig kimondja a boldogitó : - Igen, igen, IGEN.