Hét óra, slágerek.

Július tizedik napja, alig 50 évre,

visszafiatalodva, szívem szerelme.

Csupán Plátói, de Sarolta Zalatnai,

énekelve táncolva, gyorsulva, lasuzva.

"Este a székelyeknél", az erdéi hajnalokat,

vissza idézve, erdőből erdőbe, gombát szedve.

Forás vízet szürcsölve, ezzel testünket "frisitve",

A barnamedvét, dunakavicsal etetve, de vackorral.

Két igazi zongorista, Ránki Dezső és Kocsis Zoltán,

Ferencsik egyedi koncertek vezénylője, elég volt csupán

                                                                       szemöldöke.

Szegő Péter, ki nemcsak egyedi zongorista de komponista,

a madarak csicsergését, lombnak zörgését, patak "csevegését".

Két egypetéjü iker, a fiu neve Gigi Markovics, aki a Rampal fesztiválon,

az egyetlen fuvolista, aki egy ezüst fuvolát megnyerte, életét Párizsnak szentelte,

A másik egy igazi diva, Marianna Markovics, a világ versenyen, egy eredeti Amati hegedüt,

mewgkapot és Européból New Jorkban landolt, harminchárom évesen arany koronát kapot.

Konc Zsuzsa hangjáról se feledkezni nem lehet, mert az angyalok is könyezve,

lenéztek rá a magasztos égből és leutánozva, korussal az Olimposzban, Zeuszra.

Sorolhatnám a magyar sikereket mert a névlistájuk közel végtelen,

a világot több milliárd bakeliten, koncerteken élőben, érzelmesen és mégis csendesen.