Hajnali fény.

Rezeg a köd, de már virad az ég,

oly hosszú az éj, lángoló gyertya vég.

Nincs oly harmat amit a nap fel nem szárit,

csak a halot lélek értelmetlenül ámit.

Hatvankilenc sötét év után,

csillagfény, remény, sötét turán.

Életemnek vezér csilaga, hajnala,

olyan csodás mind a lángolo ég alja.

 Csokja, tekintete, igazi szeleme,

versemnek ö az igaziélő értelme.

Mi lenne velem nélküle, pacsirtám,

a hangod mennyei, a léted édeni.

A századik születés napodat,

velencében, gitárral kezembe.

A Romai pápa ad ösze minket,

feledtünk szálnak a szent szelemek.

Álmok hajoján evezünk csendesen,

számunkra minden végtelen.

Drágám, szívemnek lángja,

 elmém igazi boldogság csilaga.