Február 10, 9, 8, 7. hatodik rész.

Betüvetés, búzát, békét, bort egy keveset,

tizenkilenc óra elött, sárkányok lángja.

Szerelmes szívek, főldön rengeteg házasság,

harangok zenéje, képtelen képeket.

Király kisaszonyok, boszorkányok, javasaszonyok,

mágján tisztitva, csaloktól, ámitoktól, tokostól, vonostól.

Második Henrik és Thomas Becket, fájdalmas tragédiája,

a képmutatás fenséges példája, szenté avatása.

Már nem kér a nép, mivel mindenbe beletörödöt,

vértelen szívében állitott tőr, csak sziszenve, megkeményedve.

Meghalt egy nép de a történelembe, "Isten ostora"  Attila,

tartota e népet acélos markába, hunként, barbárként.

Térdel, fejét mélyen lehorgasztva,

itelet kardja felette elsuhanva.

Unokáink rabként jönek a világra,

öseink szakáka, hajuk válra.