Ébren is csak veled álmodom.

Nem is tudom mikor volt ilyen vasárnapom,

szomjunkat, egymás ajka, oltotta, mert a lomb alkotta.

Szökökút, amor nyilla a kettőnk szívét átjárta,

Zeusz mosolya, Afrodite, alakja kezünkben papaja.

Mamut fenyők árnyékába, ahol csak a Teremtő látta,

szerelmünk dallamát a pacsirta adta, kolibri táncolta.

Nincs oly boldogság minek harmata, kehelybe "csapolva",

Napal a hold világos oldalán, az éjszakát a sötét oldalán álmodva.