Csütörtök reggel és a szerelem.

Tengerkék, reggeli ég, kék rapszodia,

az életben nem kel soha melankolia.

Este már elkezdödőtt számomra,

az utolsó hét nap mert a legénybucsú,

                                       (kissebb tragédia).

Esztike viszont tudja, ő a testemnek élet adoja,,

szeretkezésben egyedi, mert a testét nem kiméli.

Magát nekem adja, édes a csókja, pedig tudja,

gyereket neki sajnos Isten már nem igazán adja.

Nem lesz egyszerű de tudjuk mind ketten,

elmegyünk innen szépen és akkor csak a hóld.

Az élet szép, benne csevegve, énekelve,

tilosban szertetkezve, életet lehelve.