Április 12 a vicc tetőfoka.

                          Mivel 11 este epét hánytam bevitek a korházba. Három órát feltete az előtérbe.Könyörögtem adjanak legalább egy plédet. Akár nekik, akár a falnak. Keserves kinok között kihuztam magam alol a gumilepedőt és az alá bujtam. Azzal tisztába voltam, mentő, mentő után hozzák a betegeket. Sikoltozás, röhögés. Végre hajnali 4 órakor beájultam és sikerült kb. kemény két órát aludnom. 6 órakor megjötek a napalosok és kezdödőtt minden elörről, Gondoltam, végre észre veszik hogy vagyok. Még egy pohár vizet sem adtak. 7.45 perckór mondták, " - Ki volt az a barom aki engemet "nyűgnek" idehoztak.

                       Ne akartam káronkodni de fort bennem a düh. 8.30 jöt két betegszálitó és "bedobtak a kocsiba". Megkérdeztem :

                      - Elnézést, mikor kapok bármien kezelést ?

                      RÖHÖGTEK ÉS MEGKÉRDEZTÉK :

                      - Miből gondolom hogy itt foglalkozunk szimulánsokkal ? Majd az idössek othonában lehet panaszkodni de it csak komoly betegekkel foglalkozunk.

                     Legszivesebben káronkodni tudtam volna. Ha jo let volna a jobkezem, biztos hogy mind a kettőnek kiverem a fogait és adig rugdostam volna amedig elveszitik az eszméletüket.

                    Amikor 1989-ben megtörtént a foradalom és Ngybányán egymásnak estün románok és magyarok, beszereztem egy acél bélelt körmös bokszert. Mivel ezt jozan fejjel nem lehetet kibirni, naponta megitam fél liter szilva pálinkát. Egy este nekem eset három aranybányász. Kés volt a kezükbe de azt aki a legközelebb állt hozzám annak egy ütéssel eltörtem két bordáját és az ájultan eset össze. A másodikat úgy szájon vágtam hogy négy fogát kiköpte. A harmadik letérdelt elötem és könyörgöt, ne jutasam korházba mert négy gyereke van.

                   Onnantól kezdve amikor meglátak, már menekültek. Térdig érő csizmát hordtam de kiállt belölle a disznoölő kés, pengéjének hossza 30 cm.

                   Reggel azzal kezdtem hogy 3 deci szilvapálinkát, kisérönek fél liter egri bikavért ittam. Ha valaki csak ferde szemmel nézet rám már ütötem is és ha főldre került szetrugtam a veséjét. Eredmény, ha meglátak már azonnal áttértek az út másik oldalára.

                  A gyülöletemet munkával vezetem le. Hajnalban kimentem kaszálni, kapálni, fát fürészelni és nyolc orakkor már kifáradtam és teljesen hideget hagyot minden és mindenki.

                 Szeretem a természetet és egy kosár gombát szedve, kivitem a piacra. Sok pénzt kerestem és akkor el keztem gondolkodni :

              - Nem lehetsz ekkora állat.

               1990 haza költöztem a szülövárosomban és onnantól kezdve egy kortyot sem ittam. Minden munkát beválaltam és amikor éjfélkor "bezuhantam az ágyba", úgy aludtam mint egy halot de reggel hatkor már talpon voltam. Junius 28 az egyik nagyon jó barátom megkérdezte, volna e kedvem Debrecembe vele menni, rengeteg a munkája és ezt egyedül nem birja. Jo pénzt fizet.

               - Ez nem kérdés. Indulás ?

               - Holnap reggel 6 órakor.

                - Rendben.

                Kávézással és bőséges reggelivel kezdtük. Utcaseprésel, gyomírtással kezdtük. 14 órakkor beültünk a vendéglöbe és úgy etünk mind két farkas. Egy óra szunya után frissen folytatuk.

               Akkor ismertem meg egy embert aki megváltoztata az életemet. Amikor megtudta hogy az egyik szakmám a zongora hangolás megkérdezte :

              - Nem érzi sértésnek ha letesztel ?

              - Biztos hogy nem. Soha nem árultam zsákbamacskát. Mikor kezdhetnénk ?

              - Azonnal. 

              Mondtam a barátomnak és ő biztatott : - Csak rajta.

              Volt ennek az embernek egy mühelye ahol négy zongora és két pianinó volt. Ki volt alakitva a mühelyben egy szoba, ágyal, hütőszekrényel, fözőfülkével.

             Este 18 órakor el kezdtem dolgozni és hajnali 3-ra mind a hat hangszer fel lett hangolva,

             Reggel 7 órakkor a frissen fözőt kávé és a tükörtojás mámoritó ilata téritet vissza a való világba.

            Onantól kezdve együt dolgoztunk. Megkérdezte menyit kérek egy napra.

            - Drága barátom, mivel minden jóval elhalmozol, én beérem napi 200 ft. ami cigire és süteményre elég.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

            Csodálatos napokat, heteket éltünk átt. A felesége egy földre szált tündér volt. Mivel csak anyi ruhám volt ami rajtam és a férjével egy magasságuak voltunk, egy teljes garderobot kaptam. Szerette halgatni az életem történetét és a férje sem volt féltékeny mert tudta, ismerem azt a mondást "házi nyulra nem lövünk". Boldog voltam mert amikor hajnali 2-kor megébredtem, kifeküdtem a nyugágyra és a csilagok fényében álmodtam.

          Eljött az augusztus 28-dik napja. Berontot és mondta :

         - Most  abba hagysz mert van számodra valami ami tetszeni fog. 

         - De a hat hanszerből még csak néggyel végeztem.

         - Majd befejezed mert ez nem loverseny. Szépen megborotválkozol, lezuhanyozol, megfésülködsz(akkor még volt hajam), irány Mátészalka.

                       Egy magán zeneiskolában kellet tanitanom zongorát, gitárt és karban kellet tartani 14 zongorát.  

                      Amikor bemutatot Lajti Károlyné igazgatónőnek az majdnem kiugrot a böréből. A férje Mátészalka rendörparancsnoka volt. Nem egészen 2 óra alatt a kezembe volt a személy igazolvány, adókártya, T.B. és egy meghatározatlan időre szolló szerzödés.

                     Az egyik kolégám Endrédy András javasolta, lakhatok az édes anyánál. Kb. 5 percre volt a munkahelyemtől. Amikor aláirtam a szerződést leesett az állam. Kezdő fizetésem 13.000 forint volt. Az albérletért egy külön bejárati szobáért, reggelivel, ebéddel, vacsorával, tisztálkodó lehetöséggel, mosással, csak 7.000 forintot kellet fizetni. Endrédi Mihály és Endrédi Mihályné(születet Perei Klára) egy áldott nő volt. Volt egy 17 éves lányuk a Henriette, lecsipocsi és a kevenc kutyáját elkeresztelte : Cukorfalat.  

                   Havi 20.000 ez 10 hónap alatt kökemény 200.000 jelentet. Tudtam engem nem ért még soha kudarc.

                  A következő Piricse volt és utánna Mátészalka. Életem legnagyobb tévedése az volt amikor  Ramocsaházára mentem. Akkor emelték Baktalorándházát városi rangra. Megkérdezték, menyire vagyok bátor mert egy cigány zenekart meg kelen tanítani kotát olvasni. Azt válaszoltam, még egyetlen kihivás elöl sem hátráltam meg. Amikor megérkeztem, amikor megláták, fehér ember vagyok a cigány vajda megkérdezte nagy hetykén :

                 - Nem félsz a haláltól fehér ember ?

                 - Tolled kis törpe ?

                Elökapta a kést de mire észbe kapot már a földön feküdt és a kés az én kezembe volt az ádámcsutkájának szegezve. Megkérdeztem :

                - Ha találkozni akarsz Devlával, fültől fülig vágom a torkodat és a hat férfi is max 5 percen belül követni fog. Na mi a válaszod Vajda úr.

               Bepisilt és azt mondta : - Te biztos voltál katona. Kiképzésed ?

               -Bérgyilkos. 200 dolálért még magát a francia elnöknek is elvágom a torkát.

               - Ettél már ürge pőrköltet ?

               - Még nem de te biztos megkinálsz.

 Szégyelem magam mert addig nem ismertem a hazugságot. akkor mentem lakni Dunaujvárosba ahová egy gazember csalt oda. A neve Kis Árpád Bálint. Nirbátorban bérelt nekünk egy két szobás lakást bocsátot a rendelkezésemre. Mivel nagyon ritkán közlekedtek a buszok, 2.km nagyából 15 perc alatt léptem le.

     Töb kihelyezet részlege volt, és megigérte, ö minden rendez én csak a munkára koncentráljak. Egy két szobás lakást bérelt nekünk. Az egyik szobába én laktam, a másikba két ukrán nő. Az egyik a Liuba volt, gitár és balalajka müvész, a másik az Irénke volt. A Liubának csodás keze volt és mivel minden hónapban a fizetésének 50% a családjának küldte, "három lánya volt", a férje lecserélte egy kis fiatal kiskurvára.

     Beálltam utcaseprőnek és napi 12 órát kerteket is rendbe tartotam. A Liubának szereztem családoknál házi tanitást, az Irénkének meg mosogatóállást egy vendéglőbe. Akkor ismertem meg a Hankovskij válalkozott aki Erdélybe járt ki üzleti tárgyalásokat folytatni és kellet nek olyan valaki aki tud románul, és ismeri a nagyobb városokat. Gondolkodás nélkül felvet, természetesen nem legális formába. Csak anyit kértem hogy adjon a Liubának és az Irénkének anyi pénzt hog hazajusanak. Közölte semmi gond de akkor két évig csak szálásért és élelemér dolgozhatok. Bele egyezet és ez a két nő mondta, kamatostól fogja ezt nekem vissza fizetni. Megpusziltam mind a ketöjüket és közöltem, csak anyit kérek ne felejcsenek el mert én sem fogom. Liuba adot nekem egy ezüst nyakláncot. Amikor már egy filérem sem volt ezt 4.000 ft. eladtam.

    Budapesten el kezdtem dolgozni a "négy tigris" piacon és reggel 5.30 és 19.30 napi 1000 ft. dolgoztam. A szálás ingyenes volt és a kinainál annyi ettem amenyi belém fért.

    Megismerkedtem két csavargoval akik össze hoztak az Ungi Tiborral aki egy négy oldalas ujságot árult. az ujság neve "fedél nélkül". Egy év alat úgy hogy bankszámlát nyitotam már 60.000 ft. volt. Elköltöztem Cseppelre a Nova szállóba és mivel a két ágyas szoba napi 500 ft. került, három hónapot elöre kifizettem.

    Mindent megigért és én hittem neki. Akkor kezdödtek azok a jelenségek amivel 2000 szeptember 26 megmütettek. A buszon elájultam de a buszsofőr az utasok egyértelmü beleegyezésével korházba szálitotak. Két éjjel és két nap élet és halál között lebegtem. A harmadik nap amikor közölték velem a kezelés kerek 30.000 ft. kerül, leesett az állam. Akkor tudtam meg hogy a Bálint úr töllem az adot és a T.B. levonta de elfelejtette befizetni. Mikor rákérdeztem, azonnali hatályal lapátra tett. Mindent kifizettem és maradt ösz visz 350 forintom.

    El kezdtem dolgozni a "négy tigris" kinai piacon. Reggel 5.30 tól 19.30 de ingyen szállás járt és a kinai annyi kaját adot majd kipukantam. Amikor este 20 órakor ágyba zuhantam nem kellet altató.

   Fel lett téve nekem egy kérdés, akarik egy olyan munkahelyet ahól hivatalosan dolgozhatok de oda erős gyomor kel a jelentkezökből 20ból 19 három nap mulva vissza lép. Kérdezték tölem menyi pénzt kockáztatnék erre. Közöltem velük 100.000 de hivatalos szerzödés alapján. Senki nem válalta.