Anikónak

Hajnalban, keserű szájizzel ébredtem,

hihetetlen de a szívemben, markolatig.

Csak azt tudnám ezt miért érdemeltem,

hideg testemben, lángoló szívem, lelkem.

Nem baj, tudom ezen már változtatni,

nem tudok de nem is akarok. 

Még meg nem halok mert boldogtalan,

minden perc ajándék, de szárnyakkal szálnék.