Anikónak

                           Szombat van.

Plátó volt ami minket össze hozott,

a zene és ennek szeretette, élvezete.

Tudom néha szomoru vagy, de a napon,

te egy angyal vagy és fényeddel soha el ne hagy. 

A szabadságnak néha, az ára nem számít,

ne térj le utadról, akkor sem ha a bűn ámit.

Csak a gyenge az aki megalkuvó, rabló,

hazaáruló, lélekrontó, egy Judás kit ezüstel.

Hihetetlen de az életemben, 

annak aminek születem és éltem.

1989-ben eldöntötem, én magyarnak,

születem és akkor is ha temetetlen.

Nem kel nekem sirhely csak egy rózsatő,

hamvaimból egy fekete rózsa nő.

Szerelmes szívem, egei a rozsa györerei,

a mamutfennyök százai söt ezrei.