Ami megbocsáthatatlan.

                    Alig voltam 3 éves amikor a nagyapám léánytestvére megkérdezte :

                    - Akarsz egy kis pént keresni ?

                    - Persze, nit kellene ezért tennem ?

                    - Tudod hogy szövöm a vásznat és az amire tekerem a cérnát, az nagyon hamar elkopik. Adok egy éles bicskát és egy kötötüt. A kötötűvel kipucolod a belsejét, készitetsz egy peremet, és arra tekersz szövőcérnát. Minden darabért azt kérhetsz mindent ami szemnek, szájnak ingere. Már akkor is retenetesen édesszáju voltam. A nagyapám erdőkerülő barátja megtanitott arra hogy hogyan lehet a hecserli bogyoból finom lekvárt fözni. A másik dolog a medvehagyma volt. A harmadik az a keserü gomba volt. A kalapját megtömtük jútúróval és ropogosra megsütötük. Amiért nem kevés pénzt fizetek, az a csiperke gomba volt. Álati jó paprikást lehetet belölle fözni.

                    A gombák királynője az nem más volt mind a piruló galoca. Ha a tövét megtörted és a kukacok joizüen falatoztak belölle akkor egyedi csemegének számitot.

                    Az ovodába már három lánnyal jártam együt. A két Páncéllány(ikrek) és a Pinzaru lány akinek az anya birónő volt. Együt énekeltünk és ez a három év ovoda és az első 8 osztály végéig tartott. A gimnázium csak anyiba választot el hogy ők léány gimnáziumba én meg a sokkal közeleb gimnáziumba jártam. 

                    Nagymamám azt akarta hogy minden irodalmi, matematika versenyen részt vegyek. Az első nyertes írásomnak címe : A családom.

                    - Hogy is kezdjem. Akitől mindent megtanultam az a nagyapám, nagymamám és a fiatal aszony(ö volt az édes anyám). Sajnos onantól kezdve hogy a drága édesapám még a születésem elött (kereket oldot), már csak egy árnyék volt.

                    Akinek a vers szeretetét köszönhetem az a drága nagyapámnak köszönhetem. A zongora, harmonika, gitár ismeretét azt nagymamámnak és karmester nagybátyámnak köszönhetem. Mivel a baletkar zongoristálya megbetegedet, de az igazság az volt, külföldön kapot egy sokkal jobb állást kapot, én vettem át ezt a szerepet. Imádtam a baletet és három év alatt (9-12) közöt már megtanultam egy lábon lendületből pörögni. Télen adig nem nyugodtam amedig a jégtáncot is tökéleteségre vitem. A román tanáromnak az unokatestvérét már én tanitotam gitározni. Szerencsétlen annyira belém zugot hogy egy alkalommal amikor hazakisértem Kozárvárra, el keztünk csokolozni és én elvetem az ártatlanságát. Ez nekem csak egy ujjabb trofeát jelentet. Akik az én ártatlanságomat elvette az a négy Técsi lány volt. Nagyon jól "kerestek" mert magasrangu katonatisztekket "kopasztotak meg rendszeresen. Szegény lányka nem értette meg, nekem ennyire semmit sem jelentetem az hogy kis hijján álapotos lett. Ő számomra csak egy ujjabb "skalp" volt.

                 Amikor elvégeztem a X osztályt, két hét a fekete tenger partján a Mamaja gyerektáborban villogtam. Mivel akkor már zongora hangolóként nem kis pénzt kerestem, meg tudtam engedni azt hogy az egész társaságot (28 fő) meghivtam fagyizni. Egy Buzaui kislány neve Enache Camelia nagyon megtetszet. Csodálatosan gyönyörü teste volt és mivel teljesen belém zugot, eldöntötem, az enyém lesz. Csokoloztunk de amikor belé akartam hatolni, könyörgöt, ezt ne tegyem mert ö még ártatlan és ezt annak tartogatja aki a férje lesz és csak esküvő után adná ezt neki. Borzasztó dühös lettem de igazat kellet adnom neki. 

                Sajnálatos módón viszont ez nem csilapitotta a vágyamat. Mivel akkor már szakálam volt és kb. 20 évesnek néztem ki, egy vöröshaju 19 éves lányt meghivtam a kaszinoba. Ruleteztünk és egy csomo pénzt nyertünk(kézdők szerencséje). Amit itunk az ír kávé volt, benne Wiski. Kimentünk és hogy boszut áljak Camelián, ot szeretkeztünk a szeme láttára. Sirva fakadt és közölte, én csak egy szemét disznó vagyok.

                A vöröshaju bemutatot a barátnöjének. Már akkor megbántam de még nem éreztem ennek a sulyát. Két nappal a visszatérés elött, egy Dési gyogyszerészlány került a hálomba. Az volt a furcsa, nem elenkezet és csak anyit mondot : - Anyámtól szereztem olyan gyogyszert ami biztonságos és ennek köszönhető nem eshetek teherbe.

               Othon folytatodot a viszonyunk de olyan volt mint egy robot. Amikor megtudtam hogy morfium függő úgy othagytam mint szent Pál az oláhokat. A könyü vérü nő annyi volt mind égen a csillag és mivel a zongora hangolásal rengeteget kerestem.

               Aki honapokon keresztül rabságba tartot, az egy őrnagynak volt a felesége. Ameddig a zongorát hangoltam, addig ö kivonult a fürdöszobába lezuhanyozni de úgy jöt vissza hogy csak egy ing volt rajta, semmi más. Természetesen bugyi nem. Hanyat forditott és irton élvezet velem kefélni. Egyszer rajta kapot minket a férje és akkor kirugot. Közöltem vele, nem én kezdtem ki a feleségével de megnyugtatott :

              - Tudom hogy a feleségem egy undoritó kurva. Ezért legalább 5 évet fog börtönbe tölteni. Rád nem haragszom de nem akarlak soha többé látni.

              Betöltötem a 19 évet, felvételiztem a zeneakadémiára, sikeresen bejutotam de elötte be kellet vonulni 9 hónapra katonának.

              Augusztus 28 egy pénteki nap történt. Kolozsvár. Ez volt az az idő amikor férfivá váltam

              Nagyon jól tanultam de nagyon sok időmet elrabolta a napi 4 óra zongora gyakorlás. Minden évbe a legjobb tanulok ingyen két hetes nyaralást kaptunk.

             Aki az igazi szolista pályámat fénnyel töltötte el az a Tabacu Marius volt. Chopin, Schumann, Liszt, Mendelsohn bartoldi művek előadásában megtanította, egy művet vagy átélsz vagy csak kontár maradtsz. A gimnázium utolsó két éve alatt megtanitot átélni a mű hangulatát. 

             Akkor már dolgoztam mint zongora hangoló és egy hónapig nyaraltam Constancán. Az első két hét alatt felhangoltam a Constancai zeneiskola 30 hangszerét és a népmüvészeti gimnázium 6 koncert zongoráját.

             Egyetem alatt már egy vagyont kerestem, de énekeltem az egyetemi ének karban a Babes-Boyai orvosi énekkarba, a mezőgazdaksági egyetemben tanítotam a szép éneklést és a Gelu Furdui féle táncos énekes amerikai tipusu csapatba. Akivel négykezest játazotam. Szép idöszak volt. Elmehetem volna Amerikába de nem akartam cserbe hagyni a családom. Igazi művészi együtlét volt.

             Az utolsó évben egy nálam alig 4 évvel idősebb zongora tanárnő, neve Lacrimiora Cofáru. Szerelmes voltam belé. Ha megkértem volna a kezét, biztos igent mondot volna.

             Én a marha hittem a végzetben és 11 évig tanítotam az "arany vároaban" Nagybányán. Amikor vissza gondolok, legszivesebben felpofoznám magam.