A július 3-napja.

Végre átjöhettem, szívem "melengetem",

borult az ég, de esni ne essen, mert versem.

Csak neked szól szívem dobbanása,

bárányfelhök "legelésznek" egy rakásba.

Sok az égen a bilogatlan birka,

csodás a természet ha egyedi a barka.

Kék az ibolya, toban a kecske béka,

párjának szerelmet valva, csendesen mert ?

Feletük köröz a golya, lotus levél alatt,

a béka poronty, csendben, nö meg nagyra.

Balatonban a sás, halkan muzsikál,

a tücsök csak ciripel és sohasem dudál.

A tenger fölöt mindig széllel szemben,

a sirály sikoltása, szerelmi vallomása.

Minden élő lény keresi párját,

a hod csendben épiti fel a várát.

Hová tüntél szép fiatalság,

még akkor is ha testem ?

Lelkemben virágzik a hegyszirtek rozsája,

szarvas bögés és két him ádáz csatája.

Szép város Kolozsvár, négy évig láttam,

nyáron a Szamosba úsztam, télen harmonikáztam.

A Belvedere"szép kilátás" vendéglöbe,

belezugtam egy vérmes spanyol nőbe.

Megkért : - Gyere velem, egyetlenem,

te leszel a gyémánt lángoló szívem.

- Ne haragudj én it születtem,

nem tagadhatom meg a gyökerem.

Ha elhagynám hazám, ördögszekér,

arra szálnék amere a forgoszél.

Tölcsérek, egyedi akácok,

indiai kertészek, révészek.

Tavaszal az akác, nyáron a széna,

egyetlen halász sem lehet béna.

Háloval fogják ki a folyo vízi rákot,

a varosban találsz igazi "mákvirágot.

 - Kis virágot tesék, szabad a vásár,

kis kertemben vörözs rozsát, gyere már.

Oda megy a rendör de büntetését,

Kis Virág oda atta neki egyedi testét.

Még zajlik az olvadás de jéghideg vize,

viz alá bukva, nyitot szemmel, ennek méze.

Edzed a testet és boldogitod lelked,

lelked megtelik, veled uszik ebed.

Kutya uszás volt az első igaz leckével,

éhségedet csilapitotad édes retekkel.

Vadalma, vadkörte, cukor répa nyersen,

felegeket nézve, álmot álmodtál versen.

Halász nagybátyádnak szedtél ásoval lotetüt,

vadász nagybátyádal sütötél boldogan ürüt.

Sebesen uszik a csuka, prédáját elkapva,

így akad szetrencsétlen a hármas horogra akadva.

Lusta a harcsa de egy szipantás és eltünik a kacsa,

eztán befekszik a finom homokba, pödört a bajsza.

Berecki Mihály egy hajnalba válán egy harcsa,

egy beton medencébe szóval tartá Marcsa.

Mohosága akasztotta a végzet horgára,

a meglepetés vite bele a beton hazára.

Csonakba kerülve már siratta a lelkét,

hagymába sütöték meg a jéghideg vérét.

Már csak pár hét és el kel hogy hagyam,

számomra ez az élmény halhatatlan.

Hegyek közé mentem egy arany városba,

jégcsapok és szivárvány, egyedi látvány.