5x5=25, hajnali rózsa. harmadik rész.

Hajosok rémálma, a vitorlás szél nélkül,

élelem nélkül, de főleg víz nélkül.

A túlélési ösztön, mind a ragadozó állatban,

első lépésben a kicsinyeit, gond nélkül felfalta.

Az ember a gyengébikeit feláldozta,

így kapot rá az emberi húsra, édes zamatára.

Amerika, az indiánok ösi othona, 

aranyuk miatt, vadjai miat, vadlovaik.

A legtöbbet ért az indiánok skalpja,

még ki sem mult az áldozat, már fejbörétől megfosztva.

A sos sziklák barlangját, ahol minden indián,

a lovas törzsfőnők, lován, fegyvere kézben.

A sos levegő testüket átjárva, 

lelküket Manitúnak boldogan felajálva.

Az örök vadászmezőkön nagyon gazdagon,

mert övéké lett a világon tuli birodalom.

Aranyban bíborban szépen kipingáltan,

a halot ábrázatát, kikozmetikálva.

Büszke tartásban mint az életükben,

villogó szemmel néztek a jövőben.

Bölényre vadásztak, és ha a halálba küldtek,

Manitunak a lelkét felajálták, és megeték testét.

A saját földjükről teljesen kizárva,

elkeritet sivár környéken, zárták rezervátumba.

Patakjaikban bőven volt arany, de a kincsvadásznak,

semmi sem volt elég, és aki volt anyira merész.

Kocsmában büszkén aranyröggel fizetet,

álmában késpengének szurása, küldte öket halálba.