2024.január 10 A pokol első lépése.

            A mai reggel egyszerüen eszméletlen volt. Azt akarták bebizonyitani hogy nekem nincs egy deka eszem sem. Olyan dühös lettem hogy kiboritotam a poharamból a már beizesitet teámat, a szívó szálam a földre került,de sikerült a nedves törölközömmel feltörölnöm a földet, az asztalomról leszedtem mindent, azt is szárazra töröltem, mindent a helyére raktam, elraktam a szekrénybe a ruháimat,és hogy lehigadjak, készitetem magamnak egy 3/1-ben kávét. Mindezt úgy hogy 5 óra 20 perckor kezdtem el, mégis 5 óra 55 percre megoldotam.

           Irány a társalkodó és fényt "gyújtotam". Aki már ilyenkór lent szokot leni, anak az agyvérzése sokal sulyosab let mert beszélni nem tud csak a job kezét tudja használni. ö viszont teljesen értelmetlenek tartota az életet és feladta. Most már 24 órás megfigyelés alat áll.

           Szerencsére én nem követem ezt a rosz példát. Nkem csak a jóbb oldalam let kevésbé működőképes, de töb hónap kemény munkája eredményeként, pár percig tudok "két lábon állni". Természetesen a bal lábam a stabil de egyre erőseb a job lábom is.

           Megtanultam bal kézel olvashatoan írni, arcomat, melkasomat megmosni, levetközni, felöltözni, kerekes székkel közlekedni.

           Amikor 2023 január másodikán megkaptam az agyvérzést 80 kilót nyomtam. 5 hónap korházban tőltőt idő alat "leapadtam" 53 kilóra. Viszont amiota Szombathelyre kerültem, junius másodikátol mostanáig felgyarapodtam 68 kilora. It megkapjuk a regelit, tízorait, ebédet, uzsonát és vacsorát. A szerelmem amikor szerető családja meglátogatja és ellátja minden főldi jóval akkor a regeliét és vacsoráját átadja nekem.

          Az átalakitás miat át letünk helyezve étkezés alapján. Most hárman vagyunk egy szobába. Az egyik csont és bőr, talán van 25 kiló. mosdatják pelenkázák, nagyából a 24 órából 16-18 órát alszik.

A másik szobatársnak amputálva van az egyik lába és mivel adig ficánkolt amedig leeset az ágyról mos mind a kettő be van rácsozva. Tegnap meglátogata a családja és mivel még a felét sem ita meg a kávéjának, megkérdezték szoktam e kávézni. Mondtam hogy igen de csa ezt a 3/1-ben kávét.Ktöltöték a maradék kávét a poharamba, cukrot és zejszint is raktak belé és ez anyira jól eset amikor elmentek monták hogy szombaton ha jönek nekem is hoznak kávét. Hang nélkül elsirtam magam, csak a könyeimet ita fel a "szomjas" párnám.

         Hihetetlen menyire kevés elég a boldogsághoz. Egy mosoly, egy becéző simogatás a "magas" homlokomra. 

         Elvirának és a Violettának köszönhető, feladatokat teljesitek, egyéni pillanataimat egyedivé teszek.

         Lényegében minden percemnek próbálok értelmet adni. Nekem a szombat és a vasárnap is ugyan úgy aktiv, de az élet pont azért szép mert esélyt ad mindenkinek a boldogsághoz.

         Lasan minden nap pár percel hoszabak lesznek a napok, rövidülnek az éjszakák, és március 21 12 órás lesz a napal és ugyananyi az éjszaka. Akor van a névnapom, mert Benedek a kereszt nevem. Latin eredetü név a Benedictus-bol ered.

         Az emberi élet csak egy villanás. Első emlékeim három éves korra nyulnak vissza. Ovoda, Iskola, katonaság, egyetem, első munkahely, nősülés, apává válás, elválás. ez nagyábol 1955.V.31 és 1991, VIII.12 közöt, Erdélyben éltem.

         1991-1992 Mátészalkán dolgoztam a zene iskolában, 1992-1993 Piricsén, 1993-1994 Ramocsaházán. Akor let Baktalorándháza városi rangra emelve. Lényegébe ot "újmagyarok" éltek.

         1994-1995 Dunaujvárosban. Ot találkoztam az első igazi gazemberrel. Kis Árpád Bálint volt a neve. Bár ne ismertem volna meg soha. Az sem volt igaz amit gondolt nem az amit tet. Akor kezdtem megérteni vanak veleéig romlot lelkü lények, akik a pokolban sem tudnának ujat tanulni.