bognart blogja

bognart•  2013. május 10. 10:30

Sára

Dobog a szívem, hogy dobog,
pedig csak rólad álmodok.
Elönti testemet a vágy,
olyan jó emlékezni rád.

Hallom a hangod --hogy zenél--,
Lágy fuvallat --hozzám beszél--.
Behúnyom szemem, s nem tudom
ébren vagyok, vagy álmodom,

Velem vagy, vagy csak képzelem,
s várom, hogy megérintsd kezem,
várom,hogy magadhoz ölelj,
s légy a szívemhez is közel ?

Dobog a szívem hogy dobog
pedig csak Rólad álmodok.

bognart•  2013. május 5. 18:05

Csoóri Sándor : Anyám szavai.

Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra,
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.

Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkű hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne  kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! Na még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, mint hogyha dolgom volna.

Csak várni ne kéne soha!Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket--
A múltkor is amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.

Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a felröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom--igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.

Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól,
s krokodilus tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüretibálos ördögökön,
s bohócos nagykalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.

bognart•  2013. április 1. 21:23

Volt úgy...

Volt úgy, hogy reggel
                    és volt úgy, hogy este
egymás éhes ajkait keresve.

Volt úgy, hogy csak én
                     és Ő már nem,
de úgy is volt, hogy mindketten.

És volt olyan, hogy csakis este,
mikor a Nap az ég alját leste

és volt, hogy tovább már nem bírtuk
és a frigó ajtajára írtuk,

és volt, hogy egymás szavába vágva
mondtuk: csak egyszer még, utóljára.

Volt úgy, hogy őrülten imádtam,
de olyan is, hogy pokolra kívántam,

és volt olyan, hogy hű-ha
és körűlvett bennünket fű-fa,

és volt, hogy órákat vártam rá,
pedig Ő ott állt a hátamnál

és csak nézett, ennyivel beérte
-mint ahogy később nevetve mesélte-

és volt, hogy fejét a mellemre tette
és szívesen ott is felejtette,

ám lassan zsibbadni kezdett a vállam
és eltoltam magamtól finoman, lágyan,

s ahogy kínomban nyújtózni felálltam
ismét felébredt iránta a vágyam

És volt úgy, hogy reggel, meg úgy is, hogy este,
mikor hogy volt a drágámnak kedve,

Csak reggel, csak délben, csak este,
egymás éhes ajkait keresve.

bognart•  2013. március 10. 20:46

Négysoros

Nekem az élet már nem öröm, de bánat,
mindég csak hétköznap, soha se vasárnap.
Hiába dől be a fény az ablakon,
csak ülök szobámban egyedül, vakon.

bognart•  2013. március 4. 08:45

M S-nek

Ölelj át engem. Olyan jó tested
melegét éreznem. Szeress meg.
Engem már régen nem keresnek
fiatal, lángoló szerelmek.

Fáradt, őszi szél simogatja arcom
( én már megvívtam ifjúi harcom ).
Ölelj magadhoz és én karjaid között
-milyen rég volt- múltamba szédülök,

ám ajkadnak, s ölednek tüzétől
szerelmes szívvel hozzád szépülök.
Simogasd arcom puha tenyereddel,
töltsd meg öreg szívemet szeretettel.
nézz rám a Te nagy, barna, okos szemeddel,
s én szépet álmodom majd kezemben kezeddel.