bognart blogja
Sára
Dobog a szívem, hogy dobog,
pedig csak rólad álmodok.
Elönti testemet a vágy,
olyan jó emlékezni rád.
Hallom a hangod --hogy zenél--,
Lágy fuvallat --hozzám beszél--.
Behúnyom szemem, s nem tudom
ébren vagyok, vagy álmodom,
Velem vagy, vagy csak képzelem,
s várom, hogy megérintsd kezem,
várom,hogy magadhoz ölelj,
s légy a szívemhez is közel ?
Dobog a szívem hogy dobog
pedig csak Rólad álmodok.
Csoóri Sándor : Anyám szavai.
Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra,
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.
Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkű hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! Na még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, mint hogyha dolgom volna.
Csak várni ne kéne soha!Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket--
A múltkor is amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.
Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a felröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom--igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.
Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól,
s krokodilus tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüretibálos ördögökön,
s bohócos nagykalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.
Volt úgy...
Volt úgy, hogy reggel
és volt úgy, hogy este
egymás éhes ajkait keresve.
Volt úgy, hogy csak én
és Ő már nem,
de úgy is volt, hogy mindketten.
És volt olyan, hogy csakis este,
mikor a Nap az ég alját leste
és volt, hogy tovább már nem bírtuk
és a frigó ajtajára írtuk,
és volt, hogy egymás szavába vágva
mondtuk: csak egyszer még, utóljára.
Volt úgy, hogy őrülten imádtam,
de olyan is, hogy pokolra kívántam,
és volt olyan, hogy hű-ha
és körűlvett bennünket fű-fa,
és volt, hogy órákat vártam rá,
pedig Ő ott állt a hátamnál
és csak nézett, ennyivel beérte
-mint ahogy később nevetve mesélte-
és volt, hogy fejét a mellemre tette
és szívesen ott is felejtette,
ám lassan zsibbadni kezdett a vállam
és eltoltam magamtól finoman, lágyan,
s ahogy kínomban nyújtózni felálltam
ismét felébredt iránta a vágyam
És volt úgy, hogy reggel, meg úgy is, hogy este,
mikor hogy volt a drágámnak kedve,
Csak reggel, csak délben, csak este,
egymás éhes ajkait keresve.
Négysoros
Nekem az élet már nem öröm, de bánat,
mindég csak hétköznap, soha se vasárnap.
Hiába dől be a fény az ablakon,
csak ülök szobámban egyedül, vakon.
M S-nek
Ölelj át engem. Olyan jó tested
melegét éreznem. Szeress meg.
Engem már régen nem keresnek
fiatal, lángoló szerelmek.
Fáradt, őszi szél simogatja arcom
( én már megvívtam ifjúi harcom ).
Ölelj magadhoz és én karjaid között
-milyen rég volt- múltamba szédülök,
ám ajkadnak, s ölednek tüzétől
szerelmes szívvel hozzád szépülök.
Simogasd arcom puha tenyereddel,
töltsd meg öreg szívemet szeretettel.
nézz rám a Te nagy, barna, okos szemeddel,
s én szépet álmodom majd kezemben kezeddel.