Cseppnyi óriások: Lélekvarázs
Az ajándék
Részlet a "Cseppnyi óriások" című verses-zenés utazásból
Nekem aranymasnis ajándék az Élet,
Van kinek csak gyertyalángnyi sóhaj.
Minden percem rejthet valami szépet,
S ez nem egy légből kapott óhaj.
Létezésünk titkára majd rálelünk
Egy nap kibontva az ajándékot teljesen.
Kispatakként csordogál az életünk...
Mégis kamaszként mosolyodat meglesem.
Nézd... apró pillangó száll a válladra,
Réten üldögélve ilyen előfordul néha.
Ám ki egyre csak a perceket számolja,
Az Idő börtönében ráncos lelkű préda.
Ahogy fogynak a percek a földi világban,
Konok erővel ölelné a múló Időt,
Mikor lelked fényét szemedben láttam,
Többé nem faggattam már a Jövőt.
A pillangó hát persze, hogy elszáll,
De te ott maradsz a réten velem.
Mért kéne, egy szót is szólj már?
Éppen elég az, ha fogod kezem.
Mikor az Ajándékot kibontom csendben,
Mosolyod átölel, úgy,mint még eddig soha.
Már most jól tudom, mi mást kéne lelnem,
Megérint a Béke, lelkünk gyönyörű otthona.
Ez nem elmúlás lesz, hanem a kezdet,
Földi létünk „mindössze” egy zajos előszoba.
Mikor már sejted, mit ér a szó.. Élet,
Parázsból lángra lobban ez a végtelen csoda.
Cseppnyi óriások - A mű bemutatkozó oldala
CSEPPNYI ÓRIÁSOK
Verses-zenés utazás 6-tól,106 éves korig
Előszó, és szereplők:
https://blog.poet.hu/bog/cseppnyi-oriasok-eloszo-szereplok
Földhözragadt léghajó:
https://blog.poet.hu/bog/foldhozragadt-leghajo
Szinopszis:
https://blog.poet.hu/bog/szinopszis
Igazi varázslat
https://blog.poet.hu/bog/igazi-varazslat-reszlet-a-verses-zenes-utazasbol
Ajándék
https://blog.poet.hu/bog/ajandek
Visszatérés
https://blog.poet.hu/bog/visszateres
Földi mágusok
https://blog.poet.hu/bog/foldi-magusok
Ciripke megszólal
https://blog.poet.hu/bog/ciripke-megszolal
Első rész:
https://blog.poet.hu/bog/bogaria-01-cseppnyi-oriasok
Második rész:
https://blog.poet.hu/bog/bogaria-02---a-bennunk-elo-gyermek
Igazi varázslat /részlet a verses-zenés utazásból/
Mit szólsz ahhoz „Ember haver”,
Hogy Életünk a varázslatok óriása?
Ám kinek csak nyűg és teher,
Törpemód jól száműzte padlására.
Kacatok és lomok között
El van csendben évek óta.
Boldogság? Ó, már megszökött,
A szebb jövőt rég elnapolva.
Nézd a Fényt az ajtó mögött...
Itt a pillanat, hát érd tetten.
Ha mosolyod még meg nem szökött,
Egy kicsit varázsló így lettem.
Varázsló vagy te is nyugi,
S varázspálcád a lelked,
Csak érezned kell mi a tuti,
S valóra válik a terved.
Persze ehhez varázsszó
Nincs semmilyen könyvben,
Mit sem ér a földi show
Szürke foltként ködben.
Sohasem vagy egyedül,
A szíved tudja jól,
S, ha kérded Őt legbelül,
Egy érzés válaszol.
Épp elég,hogy létezik,
Mióta világ a világ,
Ne keresd, s megleled,
Mint fényt az apró virág.
Szép lassanként elhervadunk?
De hisz van még annyi tervem.
Míg naponta alkothatunk,
A varázslat „működik” csendben.
Lelkünk vándorútja
Egy dal a "Cseppnyi óriások" című verses-zenés utazásból
Ének:Rudolf R. Péter
Zene:Papp Béla
Szöveg:Kerékgyártó Dénes
https://www.youtube.com/watch?v=qBYPMhJcEds&index=4&list=PLqgtzAozyg-lP-3qfwJP4OuFVgecIaWgm
Mint a szív szava
A csend börtönében,
Mint az Igazság
Épp csak élve térden,
Mint apró kavics
Folyóba dobva
Mint gyöngyszemek
A sárba szórva.
Így él a megalkuvó,
Sorsát más írja egyre.
Süllyedő lélekhajó
Lassan leér a mélybe.
Refrén:
Nekem elég egy csónak,
És két evező lapát,
Ha jó irányba tartok,
Akár száz viharon át.
Ha végig velem tartasz,
Kék lesz az ég újra.
Együtt célba érhet
Lelkünk vándorútja.”
Mint életre kelt
Szavak a téren,
Mint az Igazság
Éltető fényben,
Mint kőszikla,
Pedig kavics volt,
Mint a gyertyaláng,
Mit szél el nem olt.
Immár ez vagyok én,
Csend, életre kelve.
Ébredő esély,
Szebb jövő rejlik benne.
Refrén:
Nekem elég egy csónak,
És két evező lapát,
Ha jó irányba tartok,
Akár száz viharon át.
Ha végig velem tartasz,
Kék lesz az ég újra.
Együtt célba érhet
Lelkünk vándorútja.
Földhözragadt léghajó
Ki felnőtt fejjel úgy saccolja,
E költemény csak gyermeknek való,
Lélekszárnya épp oly lomha,
Mint földhöz ragadt lusta léghajó.
Fantázia temetőben
Sóbálvány a legszebb álma,
Mosolya épp előttem
Ráfagyott egy rozsdás szánra.
Siklik a szán, siklik egyre,
S a Szakadék már száját tátja,
Riadt gyermek felsír csendben...
Ez egy furcsa benső játszma.
Hozzá se szólsz évek óta,
Csüggedten ül lelked mélyén,
A játék az ő szószólója.
Mondd, ki nevet majd a végén?
A sok pénzről mesét mesélsz
Élesre vasalt lélekkel.
Fabatkát..annyit sem érsz
Égig érő pénzheggyel.
Hé, mond csak nagyokos Felnőtt,
Mikor játszottál igazán jót?
Évekkel ezelőtt eldőlt,
Hogy te béklyózod a léghajót.
Légszerelőt hívhatsz majd,
Mozdítani ő sem tudja,
Írtak arról jó pár dalt,
Hogy az Élet durva csúszda.
Ez badarság,bátran mondom,
Nekem ajándék az Élet,
Évek óta egyre bontom,
Hisz oly egyszerű a képlet.
A gyermek ellát jó tanáccsal,
Kezében egy varázspálca,
Mosoly arcán égi sóhaj,
Földi angyal legszebb álma.
Varázsol majd mosolyt neked,
Nem vágyok én ennél többre,
S míg olvasod e történetet,
Ne félj közben nem mégy csődbe.
Melléd ül, ha nem is látod,
Veled sír és veled nevet.
Pajtásod és jó barátod.
Adj számára gyakran helyet.