Cseppnyi óriások: Lélekvarázs

Denn•  2018. november 28. 08:33

Az ajándék

Részlet a "Cseppnyi óriások" című verses-zenés utazásból


Nekem aranymasnis ajándék az Élet,

Van kinek csak gyertyalángnyi sóhaj.

Minden percem rejthet valami szépet,

S ez nem egy légből kapott óhaj.


Létezésünk titkára majd rálelünk

Egy nap kibontva az ajándékot teljesen.

Kispatakként csordogál az életünk...

Mégis kamaszként mosolyodat meglesem.


Nézd... apró pillangó száll a válladra,

Réten üldögélve ilyen előfordul néha.

Ám ki egyre csak a perceket számolja,

Az Idő börtönében ráncos lelkű préda.


Ahogy fogynak a percek a földi világban,

Konok erővel ölelné a múló Időt,

Mikor lelked fényét szemedben láttam,

Többé nem faggattam már a Jövőt.


A pillangó hát persze, hogy elszáll,

De te ott maradsz a réten velem.

Mért kéne, egy szót is szólj már?

Éppen elég az, ha fogod kezem.


Mikor az Ajándékot kibontom csendben,

Mosolyod átölel, úgy,mint még eddig soha.

Már most jól tudom, mi mást kéne lelnem,

Megérint a Béke, lelkünk gyönyörű otthona.


Ez nem elmúlás lesz, hanem a kezdet,

Földi létünk „mindössze” egy zajos előszoba.

Mikor már sejted, mit ér a szó.. Élet,

Parázsból lángra lobban ez a végtelen csoda.



Denn•  2018. november 26. 13:27

Cseppnyi óriások - A mű bemutatkozó oldala

Denn•  2018. november 25. 19:25

Igazi varázslat /részlet a verses-zenés utazásból/

Mit szólsz ahhoz „Ember haver”,

Hogy Életünk a varázslatok óriása?

Ám kinek csak nyűg és teher,

Törpemód jól száműzte padlására.


Kacatok és lomok között

El van csendben évek óta.

Boldogság? Ó, már megszökött,

A szebb jövőt rég elnapolva.


Nézd a Fényt az ajtó mögött...

Itt a pillanat, hát érd tetten.

Ha mosolyod még meg nem szökött,

Egy kicsit varázsló így lettem.


Varázsló vagy te is nyugi,

S varázspálcád a lelked,

Csak érezned kell mi a tuti,

S valóra válik a terved.


Persze ehhez varázsszó

Nincs semmilyen könyvben,

Mit sem ér a földi show

Szürke foltként ködben.


Sohasem vagy egyedül,

A szíved tudja jól,

S, ha kérded Őt legbelül,

Egy érzés válaszol.


Épp elég,hogy létezik,

Mióta világ a világ,

Ne keresd, s megleled,

Mint fényt az apró virág.


Szép lassanként elhervadunk?

De hisz van még annyi tervem.

Míg naponta alkothatunk,

A varázslat „működik” csendben.

Denn•  2018. november 21. 19:31

Lelkünk vándorútja

Egy dal a "Cseppnyi óriások" című verses-zenés utazásból

Ének:Rudolf R. Péter

Zene:Papp Béla

Szöveg:Kerékgyártó Dénes

https://www.youtube.com/watch?v=qBYPMhJcEds&index=4&list=PLqgtzAozyg-lP-3qfwJP4OuFVgecIaWgm

 

Mint a szív szava

A csend börtönében,

Mint az Igazság

Épp csak élve térden,


Mint apró kavics

Folyóba dobva

Mint gyöngyszemek

A sárba szórva.


Így él a megalkuvó,

Sorsát más írja egyre.

Süllyedő lélekhajó

Lassan leér a mélybe.


Refrén:

Nekem elég egy csónak,

És két evező lapát,

Ha jó irányba tartok,

Akár száz viharon át.

Ha végig velem tartasz,

Kék lesz az ég újra.

Együtt célba érhet

Lelkünk vándorútja.”


Mint életre kelt

Szavak a téren,

Mint az Igazság

Éltető fényben,


Mint kőszikla,

Pedig kavics volt,

Mint a gyertyaláng,

Mit szél el nem olt.


Immár ez vagyok én,

Csend, életre kelve.

Ébredő esély,

Szebb jövő rejlik benne.


Refrén:

Nekem elég egy csónak,

És két evező lapát,

Ha jó irányba tartok,

Akár száz viharon át.

Ha végig velem tartasz,

Kék lesz az ég újra.

Együtt célba érhet

Lelkünk vándorútja.

Denn•  2018. november 12. 19:43

Földhözragadt léghajó

Ki felnőtt fejjel úgy saccolja,

E költemény csak gyermeknek való,

Lélekszárnya épp oly lomha,

Mint földhöz ragadt lusta léghajó.


Fantázia temetőben

Sóbálvány a legszebb álma,

Mosolya épp előttem

Ráfagyott egy rozsdás szánra.


Siklik a szán, siklik egyre,

S a Szakadék már száját tátja,

Riadt gyermek felsír csendben...

Ez egy furcsa benső játszma.

 

Hozzá se szólsz évek óta,

Csüggedten ül lelked mélyén,

A játék az ő szószólója.

Mondd, ki nevet majd a végén?


A sok pénzről mesét mesélsz

Élesre vasalt lélekkel.

Fabatkát..annyit sem érsz

Égig érő pénzheggyel.


Hé, mond csak nagyokos Felnőtt,

Mikor játszottál igazán jót?

Évekkel ezelőtt eldőlt,

Hogy te béklyózod a léghajót.


Légszerelőt hívhatsz majd,

Mozdítani ő sem tudja,

Írtak arról jó pár dalt,

Hogy az Élet durva csúszda.


Ez badarság,bátran mondom,

Nekem ajándék az Élet,

Évek óta egyre bontom,

Hisz oly egyszerű a képlet.


A gyermek ellát jó tanáccsal,

Kezében egy varázspálca,

Mosoly arcán égi sóhaj,

Földi angyal legszebb álma.


Varázsol majd mosolyt neked,

Nem vágyok én ennél többre,

S míg olvasod e történetet,

Ne félj közben nem mégy csődbe.


Melléd ül, ha nem is látod,

Veled sír és veled nevet.

Pajtásod és jó barátod.

Adj számára gyakran helyet.