Cseppnyi óriások: Lélekvarázs

Bogária története mesének indul, ám az események előrehaladtával fokozatosan fény derül rá, hogy életünk valós gondjaira szeretne rámutatni, és egyben megoldást is nyújtani-tanácsolni ezekre a problémákra. Mindezen túl kezdettől fogva megszólítja a felnőttekben élő gyermeket, akit,ha lelkünk mélyére bezárunk, esélyünk sem lesz Boldogságra lelni.

Hétike, a mindig vidám hétpettyes katicalány egy fűszálon lévő különleges ragacsnak „hála” elveszíti három pettyét. Ám mivel ezek a pettyek Bogária lakóinak tudomása szerint letörölhetetlenek, a gyermek édesanyja hatalmas dilemmába esik. A józan ész egyre azt hajtja számára, hogy a négy pettyes kislány nem lehet a gyermeke, ám a szíve azt súgja, hogy ő Hétike. Végül az ismerősei unszolására a józan eszére hallgat, és a következő pillanatban Bogária földje remegni kezd, ami azt jelzi, hogy egy óriás/ember/ közeledik. A Bogarak bemenekülnek a földbe ásott kis bunkerekbe, ám Hétike nem törődve az életveszéllyel visszaindul a fűszálhoz a pettyeiért. Azonban későn érkezik, ráadásul a fűszál ráragad az óriás csizmájára, aki valójában az erdész. Hétike a nyomába ered, miközben új barátokat szerez, sőt megismerkedik az erdész kislányával is.

Egy résen keresztül simán bejut az erdész házába, ám a csizmát fényesre suvickolva találja!

A történet alapját egy pulzáló fehér gömb szolgáltatja, melynek hatására váltak Bogária lakói gondolkodó lényekké. Ez a gömb a Mindentudó bogár kunyhójában található a cseppnyi ország közepén.

Kitől ered ez a gömb, és volt e valami különleges célja azzal, hogy esélyt adott Bogária létrejöttének? A történet mellékszálán képesek e egymással ellenséges viszonyban lévő bogarak összefogni közös cél érdekében? Mi történik Hétikével, miután már nincs esélye visszaszerezni a pöttyeit? Minderre választ ad a cseppnyi óriások története.

/Részlet a "Bogária, avagy cseppnyi óriások" című verses-zenés utazásból./

Lelkem kamasz

Ameddig él.

„Csekély vigasz.”

Súgta a Szél.

Kihunyt a Nyár,

Sápadt jövő,

Közeleg már

A Didergető.

Lelkem így szól,

Amíg kamasz,

„Tudhatnád jól

Vesztes maradsz.”

Bridge:

Az Életed nem rozsdás bringa,

Amit tolsz a hegyre fel,

A Boldogságnak nincs is titka,

Csak óvd nagyon,ha átölel.

Refrén:

Kamasz tavasz...

Akár egész éven át

Kamasz tavasz...

Míg az Élet jó barát

Helló, szevasz....

Minket nem riaszt a Tél.

Kamasz tavasz....

Ugye érzed benned él.

Ősz subája

Amíg vénül,

Tél kucsmája

Egyre készül.

Jeges páncél

Díszgúnyája,

Fagyott világ,

Legszebb álma.

Átölelhetsz,

Fene bánja.

Eltemethetsz

Hó gyomrába,

Túlélem én,

Rügy kipattan,

Kamasz lélek

Halhatatlan.

Bridge:

Az Életed nem rozsdás bringa,

Amit tolsz a hegyre fel,

A Boldogságnak nincs is titka,

Csak óvd nagyon,ha átölel.

Refrén:

Kamasz tavasz...

Akár egész éven át

Kamasz tavasz...

Míg az Élet jó barát

Helló, szevasz...

Minket nem riaszt a Tél.

Kamasz tavasz....

Ugye érzed benned él.

Mit szólsz ahhoz „Ember haver”,

Hogy Életünk a varázslatok óriása?

Ám kinek csak nyűg és teher,

Törpemód jól száműzte padlására.

Kacatok és lomok között

El van csendben évek óta.

Boldogság? Ó, már megszökött,

A szebb jövőt rég elnapolva.

Nézd a Fényt az ajtó mögött...

Itt a pillanat, hát érd tetten.

Ha mosolyod még meg nem szökött,

Egy kicsit varázsló így lettem.

Varázsló vagy te is nyugi,

S varázspálcád a lelked,

Csak érezned kell mi a tuti,

S valóra válik a terved.

Persze ehhez varázsszó

Nincs semmilyen könyvben,

Mit sem ér a földi show

Szürke foltként ködben.

Sohasem vagy egyedül,

A szíved tudja jól,

S, ha kérded Őt legbelül,

Egy érzés válaszol.

Épp elég,hogy létezik,

Mióta világ a világ,

Ne keresd, s megleled,

Mint fényt az apró virág.

Szép lassanként elhervadunk?

De hisz van még annyi tervem.

Míg naponta alkothatunk,

A varázslat „működik” csendben.

Egy dal a "Cseppnyi óriások" című verses-zenés utazásból

Ének:Rudolf R. Péter

Zene:Papp Béla

Szöveg:Kerékgyártó Dénes

https://www.youtube.com/watch?v=qBYPMhJcEds&index=4&list=PLqgtzAozyg-lP-3qfwJP4OuFVgecIaWgm

 

Mint a szív szava

A csend börtönében,

Mint az Igazság

Épp csak élve térden,

Mint apró kavics

Folyóba dobva

Mint gyöngyszemek

A sárba szórva.

Így él a megalkuvó,

Sorsát más írja egyre.

Süllyedő lélekhajó

Lassan leér a mélybe.

Refrén:

Nekem elég egy csónak,

És két evező lapát,

Ha jó irányba tartok,

Akár száz viharon át.

Ha végig velem tartasz,

Kék lesz az ég újra.

Együtt célba érhet

Lelkünk vándorútja.”

Mint életre kelt

Szavak a téren,

Mint az Igazság

Éltető fényben,

Mint kőszikla,

Pedig kavics volt,

Mint a gyertyaláng,

Mit szél el nem olt.

Immár ez vagyok én,

Csend, életre kelve.

Ébredő esély,

Szebb jövő rejlik benne.

Refrén:

Nekem elég egy csónak,

És két evező lapát,

Ha jó irányba tartok,

Akár száz viharon át.

Ha végig velem tartasz,

Kék lesz az ég újra.

Együtt célba érhet

Lelkünk vándorútja.